|
I. Fórumsztori - Fordított világ
|
|
| Smaragd | Dátum: Szombat, 2012-06-16, 20:18 | Üzenet # 1 |
 Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Kedves tagok!
Mivel már egy páran felfedeztük magunknak a fórumot, és olvasgatjuk is szorgalmasan, az alábbi ötletem támadt: A Varázsskatulya Fórumsztorijának mintájára (de mégsem aképpen, mert itt az írók nem saját szereplővel csatlakoznak a ficbe) írjunk egy történetet, amihez minden erre járó szabadon hozzátehet. Remélhetőleg egy érdekes, és izgalmas ficet fogunk kapni a végén, ami egyaránt élvezetes, és szórakoztató lesz minden erre járó olvasónak, és írónak.
Hajrá, alkotásra fel!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Szombat, 2012-07-07, 14:09 | Üzenet # 121 |
 Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Miközben Perselus álmaiban messze kalandozott és a régen halottnak hitt kedves személlyel társalgott - akire amúgy mostanában igen csak pipa volt, amiért elhallgatta előle a fiát, na meg hogy pont a halálos ellensége kezére játszott, aki amúgy sem törekedett másra diákéveiben, mint hogy megalázza, és elvegye tőle azt a kis boldogságot is, amit a Roxfort adhatott volna neki -, aközben szobájának ajtaja ismét kinyílt, és egy sötét alak lopakodott be, hogy fel ne ébressze a szendergő férfit gyógyító álmából. Megállt felette, majd hosszasan figyelte álmában, mintha meg akarta volna jegyezni minden vonását.
Voldemort - megunva a szemlélődést - előkapta a pálcáját és egy hosszas latin és párszaszóval kevert varázslatot kezdett el suttogni, miközben vadul hadonászott a pálcájával. Annak a varázslatnak az ellentettjét, amelyet egykoron ő tanított Elieennek, hogy elfedje vele a csöppnyi csecsemő kivételes adottságait, melyek azonnal leleplezték volna bárki előtt ősével való kapcsolatát. Elvégre Mardekár Malazár egyetlen leszármazottja sem érdemli meg azt a sorsot, hogy ősöktől eredő csodálatos képességeiktől megfosztassanak. Mire unokája felébred majd, egy új embernek, vagy inkább egy új varázslónak fogja magát érezni.
Úgy egy óra múlva egy önmagával igencsak elégedett Sötét Nagyúr hagyta el rokona szobáját, ám az egyik fordulóban még megállt egy pillanatra.
- Ááá, Nagini, hát itt tekeregsz. Jó hírem van, ha találkozni akarsz ifjú uraddal, csak keresd fel a szobájában. de aztán légy óvatos! Nehogy halálra rémiszd! Az az érzésem, hogy a szegény párának mostanság igencsak sok izgalomban volt része.
Ám Nagini nem sokat törődött urával. Jobban lefoglalta az, hogy nehogy ideje korán viszontlássa lakomáját. Az összes többivel meg ráér törődni utána.
***
Eközben a Roxfortban Harry - vagy inkább most már Harold -, föl-alá mászkált újdonsült nagyanyja szobájában. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy neki megint csak néhány nap jutott abból, hogy valakihez tartozónak érezze magát. Ám mégis, valahol a szíve legmélyén még tudta, hogy az édesapja él, életben van. Életben kell lennie! de ez nem jelenti azt, hogy jól is van, hogy nem bántották. Bár csak bizonyosságot szerezhetne. Egek, de jó lenne, ha itt lenne most mellettem Ron és Hermione. Ők biztos megnyugtatnának. És Hermionénak lenne valami jó ötlete, hogy mit tegyek. nem veszthetem el őt ilyen hamar, hisz még nem is ismerem...
A közelében ülő Minerva cseppet se érezte magát jobban. Túl azon, hogy ezért is Albust hibáztatta, amiért hosszas munkával beleverte Perselus fejébe, hogy neki mindent magának kell megoldania és ne támaszkodjon mások segítségére. na meg arról nem is beszélve, hogy ő amúgy is feláldozható mások érdekében, szeretett volna tenni valamit. remélhetőleg Siriusék jutnak valamire, de hogyan, mikor a sötétben tapogatóznak.
Információ nélkül tehetetlenek vagyunk. Segítség kéne valahonnan, de honnan. Albus még csak szóba se jöhet! ám ekkor McGalagony emlékezetében felmerült egy régi kedves barát neve. Igen ő segíthet, neki megvannak az 'alvilági' kapcsolatai is. És egykoron még a szépet is tette neki! Minerva nem vesztegette az idejét. Faképnél hagyta a tátott szájjal utána bámuló fiút, és már írta is a levelet, amelytől a megváltást várta szorongó félelmére.
Kedves Alastor!
Tudom, régen kerestelek már, de most égető szükségem van a tapasztalatodra és a segítségedre.
Nagy bajban vagyok én is és Perselus Piton is. Tudom, nem különösebben kedveled, de kérlek a kedvemért gyere el.
Jó lenne, ha találkoznánk. Minél előbb!
Roxmorts, ma este nyolc órakor. Persze csak ha megfelel.
M. M.
Néhány óra múlva múlva Alastor Mordon ördögi kacaj mellett ragadott pennát, hogy igenlő válaszát elküldhesse Minervának.
|
| |
| |
| Scale | Dátum: Szombat, 2012-07-07, 16:20 | Üzenet # 122 |
 Ötödéves
Csoport: Szerzők
Üzenetek: 171
Állapot: Offline
| Lucius Malfoy kedvelte Perselus Pitont, sőt mi több, talán még a barátjának is tekintette. Kellemesen el lehetett fiatalabb társával beszélgetni, kellően intelligens volt ahhoz képest, hogy csupán félvér, és valójában még az állandó cinizmusa, szarkazmusa sem zavarta. Most azonban, hogy Mordon ilyen ajánlatot tett neki, kötelességének érezte, hogy jó mardekároshoz híven a saját és családja jövőjét mentse, még akkor is, ha ehhez fel kell áldoznia egy barátját. Ehhez szükséges volt megtudnia, hogy egyrészt Perselus valóban megölte-e Pottert, másrészt ha igen, akkor hol van a test.
Amint a Sötét Nagyúr elhagyta Perselus szobáját, és megbizonyosodott arról, hogy a nyamvadt kígyója sem kíván közelebb menni Perselushoz, benyitott a bájitaltanár szobájába. Nem fordított sok időt arra, hogy alaposabban megszemlélje a berendezést, egyből befurakodott a férfi elméjébe, ahol semmi mást nem talált, csak egy emléket, melyen Perselus közvetlen közelről kiszórja Potterre a halálos átkot. Lucius már éppen kihúzódott volna az emlékből, mikor az hirtelen darabjaira hullott, s a szőke férfi meglepődve tapasztalta, hogy amit éppen akkor lát, az a valódi. Potter apának szólítja Pitont! Ez hihetetlen, és mégis igaz. Lucius szinte kimenekült a szobából.
Néhány órával később egy mugli szemeteskukánál tevékenykedett, s egy meggyilkolt hajléktalan férfit transzformált át Harry Potterré. Lucius arról is gondoskodott, hogy a hullát csak akkor találják meg, amikor szinte már az egész varázsvilág kétségbe van esve. Vajon valóban meghalt Harry Potter?
Még aznap este egy névtelen levelet küldött a Reggeli Prófétának Potter haláláról.
http://scaleoldala.ucoz.hu/
A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén.
(Pillangó-hatás c. film)
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Szombat, 2012-07-07, 22:15 | Üzenet # 123 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| - A fiunkról. Harryről - felelte Lily komolyan.
Perselus arcáról lehervadt a mosoly. Nem értette miért kell erről beszélniük, hiszen már tett róla, hogy a fia biztonságban legyen.
- Nem kell aggódnod. Minervánál biztonságban van - mondta.
- De Harrynek nem csak biztonság kell, hanem egy család. Egy apa, aki feltétel nélkül szereti.
- Velem nem lehetne jövője.....
- Tévedsz! Igen is te vagy az akire számíthat - vágott a szavába. - Perselus csak te maradtál neki. Ne lökd el magadtól, kérlek. Szükségetek van egymásra - mondta Lily. Egy kis patakhoz értek melyben békésen folydogált a víz. Ott megálltak és a patak folyását nézték. Perselus elgondolkozott a hallottakon. Lilynek igaza van. Szereti a fiát, de mégsem lehetne vele jövője hiszen a Nagyúr egy perc nyugtot sem hagyna neki, és Albus... Róla meg nem is akar tudni. Hosszas csend után Lily ismét megszólalt.
- Gondolom tudni szeretnéd miért nem tudtál Harryről. Hidd el, el akartam mondani, de nem tudtam, hogy reagálnál rá, és ott volt James is, aki feltétel nékül szeretett, de én nem szeretettem őt. Nem akartam neki csalódást okozni, ezért hozzámentem. Akkor már terhes voltam Harryvel, de nem szűnt a szerelmem irántad. Egy idő után elmondtam Jamesnek, hogy Harry nem az ő fia. A házasságunk előtt adtam egy levelet Albusnak azzal a kikötéssel, hogy ha eljön az idő mondja el neked az igazat. Tudom nagyot hibáztam, kérlek bocsáss meg nekem.
Perselus egy ideig szóhoz sem jutott egyszerűen hihetetlen volt ez az őszinte kitárulkozás a szeretett nőtől, annak könnyáztatta szemébe nézve egyszerűen már nemtudta gyűlölni. Hiszen évekig abban a tudatban élt,hogy miatta történt az,hogy Lily elhagyta őt és másnak lett végül a felesége. Amikor véglegesen összevesztek, olyan szavakat vágtak egymás fejéhez, amit később megbántak. Perselus dühében sárvérűnek hívta és,hogy egy olyan nő mint ő nem érdemli meg, hogy boszorkány legyen. Lily erre egy mocskos halálfalónak nevezte,akinek semmi és senki sem szent, egy őrült parancsait teljesíti,aki senkit sem kímél. Most ennyi év elteltével is ez a vita számított élete legnagyobb hibájának, mert elvesztette a számára fontos nőt. Ahogy elnézet Lily bánatos arcát, a hibája még meghatározóbb lett, de ez a vallomás-mert ez az volt- meglágyította a szívét-amiről nem is tudta,hogy van még- és végül arra a megállapításra jutott,hogy megbocsájt és az egyetlen, aki elkövette ezt a hibát az ő "édesapja" Az a manipuláló vén szörnyeteg, aki nem közölte vele ezt a hírt már az elején.
- Lily nem a te hibád volt az, hogy nem tudtam Harryről, hanem Albusé, ha hamarabb értesülők erről a tényről, akkor minden másként lenne. Megbocsájtok.
- Tudod... Neked is szükséged van a boldogságra, mint mindenkinek. Neked és Harrynek is. Vedd vissza magadhoz és légy az apja. Nekem most mennem kell - mondta Lily.
- Látlak még? - kérdezte Perselus.
- Remélem minél később. Mindig veletek vagyok. - Majd egy utolsó csók kíséretében eltűnt.
Perselus ekkor ébredt fel, és tudta mit kell tennie. Vissza kell mennie Harryhez, a fiához. Ki kell jutnia innen! De hogyan?
Az üzenetet módosította: Amy - Vasárnap, 2012-07-08, 13:03 |
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2012-07-08, 22:27 | Üzenet # 124 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Miközben Perselus a fejét törte, hogy hogyan tudna a leggyorsabban kijutni ebből a slamasztikából, a szeme sarkából mozgást vett észre. Odakapva a fejét látta amint Voldemort Nagyúr "kis" kedvence Nagini csúszik be a hálószobájába. Sosem bírta a kígyót, mert már sokszor látta, amit urának engedelmeskedve halálra roppantotta áldozatait. Persze ő egy tudatlan állat volt, nem született gonosznak, de mivel csak a Nagyúr tudott vele kommunikálni, ő inkább megtartotta a három lépés távolságot. Így is többször találkozott vele, mint szerette volna. Nagini gyakran felkereste bájitalfőzés közben, és sütkérezett a kandalló melegében, mikor neki sürgősen el kellett készítenie a Nagyúr számára az óhajtott bájitalt, esetleg mérget. Ilyenkor az is előfordult, hogy a hozzávalók maradékát nekiadta a kígyónak, pl.: mikor neki csak a patkányfarokra volt szüksége, és nem az egész állatra.
Halk sziszegés ütötte meg a fülét, és legnagyobb döbbenetére, mikor odafigyelt értette is:
- Nagini tedd asszt, Nagini tedd amasszt. Hát már sosssem lesz nyugtom tőle? Egésssz nap csak lesssem a parancsait, de mikor az szükssségleteimről lenne szó, akkor persssze nincs sssehol. Még a Hercegtől is több törődést kaptam, pedig látssszik, hogy ő nem ssszívlel.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Erika | Dátum: Hétfő, 2012-07-09, 12:49 | Üzenet # 125 |
 Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Állapot: Offline
| Perselus ereiben meghűlt a vér.
- Mi a jó Merlin gatyája folyik itt?Hozzáadva (2012-07-09, 13:49)
---------------------------------------------
- A Herceg besszél. Nem iss tudtam, hogy a Herceg besszél a nyelvemen.
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
Az üzenetet módosította: Erika - Hétfő, 2012-07-09, 07:32 |
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-07-09, 16:55 | Üzenet # 126 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| - Érted, amit mondok? - bukott ki a kérdés Perselusból. Biztos megbolondultam, csak ez az egy magyarázat lehet.
- Nagini érti, amit Malazar lessszármazottja mondd neki - felelte büszkén a kígyó. - Miért nem ssszóltál eddig sssoha hozzám? Nagini jó társssassság, ésss a Nagyúr arra kért, hogy mindenben legyek a ssszolgálatodra.
- Malazar leszármazottja? Itt valami tévedés lesz, én vagyok ugyan a Mardekár-ház jelenlegi feje, de nem sok közöm van az alapítóhoz.
- Nagini tudja - sziszegte a kígyó. - A Sssötétssség Hercege, és a Nagyúr, Mardekár Malazar lessszármazottai.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Kedd, 2012-07-10, 09:14 | Üzenet # 127 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| - Hogy mi? - kérdezte Piton a tőle igencsak szokatlan tompasággal. - És mondd, ki ez a Sötétség Hercege? Még nem hallottam róla. - A kígyó igencsak kuncogásra emlékeztető hangot adott ki. Tudnak egyáltalán nevetni a kígyók?
- Terméssszetessszen te vagy asssz, ifjú gassszdám! Te vagy a Ssssötétssség Hercege, hisssz te vagy a Nagyúr unokája. - Nagikának nem tűnt fel, hogy a hallgatósága egyszeriben már nem figyel rá csak sziszegte tovább, ami a szívén feküdt - és most nem Pettigrewre gondolok.
- Már régóta keresssztem a társssassságodat, de te nem figyeltél rám, te nem ssszereted Naginit. Pedig én az elssső pillanattól tudtam, hogy ki vagy. De te nem értettél, pedig Nagini ssszívessszen besszélt volna veled, mikor bánatosssz voltál. Bizony, Nagini éressszte, hogy a gassszda unokája magányosssz. De remélem mossszt már jó barátok lessszünk.
- Ööö... bocsánat nem figyeltem, mit is mondtál?
- Csak assszt, hogy remélem jó barátok lessszünk. Nagini jó kígyó, majd fog neked rágcsálókat a bájitalaidhossssz. Apropó, nincs nálad egy kisssz patkány? Nagini éhesssz.
Piton behunyta szemeit és néhányszor jó erősen pofonvágta magát, majd mikor szemeit újra kinyitotta, és még mindig a kígyó aranysárga tekintetét találta maga előtt, egy hatalmas sóhajt követve rezignáltan hátradőlt az ágyában, Nagika pedig felcsusszant mellé és szíve fölé helyezte fejét.
- Nem baj, ne ssszomorkodj Herceg, rá ér a vacsora. Nagini tud várni.
Az érzelmek valahol a nap folyamán végleg kivesztek belőle, már az se érdekelte, hogy hogyan történt midesssz, ööö... mindez. Dumbledore után Tom Denem a családfájában már csak egzotikus érdekességnek tűnt. Az egészből legalább Malazár miatt nem kell szégyenkeznie. Szóval ő a leggonoszabb Sötét Nagyúr unokája, a fény legelhivatottabb vezetőjének, Albus Dumbledore-nak fia, és a varázsvilág megmentőjének, Harry Potternek az apja. Egek, micsoda rokonság! És minden jó elrontóját az ősbűn elkövetőjénél kell keresni... A bájitalmester pedig magában megfogadta, hogy ezért feldarabolja Voldemortot, és belefőzi a legundorítóbb világos szerelmi bájitalok egyikébe...
***
Minerva fázósan húzta össze maga körül a köpenyét, miközben vendégére várt a Szárnyas Vadkanban. Szívét eltöltötte az aggodalom, s egyszersmind a remény, hogy segíthessen fiatal kollégájának, akit sokáig lenézett és megvetett, míg végül felfedezte a benne rejlő kiaknázatlan jóságot. Akkor kezdte el csak magában is keresni a hibákat, és jó sokat talált. Többet, mint szeretett volna. De most megkapta azt, amiért évek óta dolgozott, a végső feloldozást. Perselus nagymamának hívta. És ha ő maga nem is számított, vagy akart ily szoros köteléket egy volt halálfalóval, most mégis a világ legtermészetesebb dolgának tűnt, hogy anyai érzelmeit Albus Dumbledore elhagyott fiára, Perselus Pitonra vesztegeti.
Merengéséből egy sötét árnyék megjelenése rántotta ki, mely fölé tornyosult, és eltakarta tőle a gyertyák fényét.
- Jó estét, Alastor. Köszönöm, hogy eljött.
- Ugyan, ugyan Minerva, ez csak természetes - foglalt helyet a volt auror. - Szóval meséljen csak, mi van a Piton fiúval...
Az üzenetet módosította: mzperx - Kedd, 2012-07-10, 12:02 |
| |
| |
| Scale | Dátum: Kedd, 2012-07-10, 14:16 | Üzenet # 128 |
|
Ötödéves
Csoport: Szerzők
Üzenetek: 171
Állapot: Offline
| Ám mielőtt még Minerva belefoghatott volna a mesélésbe, valaki megzavarta a beszélgetésüket.
- Áh, Minerva, Alastor, de jó hogy itt találom magukat!
Albus Dumbledore babarózsaszín talárjában igencsak elütött a Szárnyas Vadkan közegétől, de őt ez egy cseppet sem zavarta. Hátra csapta lassan térdig érő szakállát, és leült a kettős mellé. Remélte, hogy meg tudja gondjait beszélni Rémszemmel (is), hiszen ő az egyik legrégebbi barátja, rá mindig számíthatott, és most roppantul elégedett volt a helyzet alakulásával. Legalább ezután a vén auror után nem kellett kajtatnia.
http://scaleoldala.ucoz.hu/
A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén.
(Pillangó-hatás c. film)
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Kedd, 2012-07-10, 16:05 | Üzenet # 129 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| Perselus egy ideig csendben figyelte Naginit. Hihetetlen volt számára, hogy érti, amit ez az állat mond. Ha ez igaz - márpedig nem lehet álom, erről a mai nap folyamán többször is meggyőződött, akkor valószínűleg Harry is képes erre - el tudja küldeni a kígyót segítségért és elhagyhatja ez a poklot, de mielőtt ezt megtenné rá kell vennie valahogy Naginit, hogy azt tegye, amit mond neki.
- Nagini! Ugye azt mondtad a barátom akarsz lenni? - kérdezte Perselus.
- Igen Nagini essszt mondta - felelte a kígyó
- Akkor meg kell tenned nekem egy szívességet! Ha ezt megteszed, akkor talán barátok lehetünk.
Ezekre a szavakra Nagini szeme felcsillant - már ahogy egy kígyó szeme tud csillogni - és izgatottan várta mit kell tennie.
- Mondd ifjú gassszdám, mit kell tennem?
Perselus halványan elmosolyodott erre az izgatottságra.
- Rendben. El kellene menned egy házba. Ott találsz egy fiút, és remélhetőleg két manót. A fiúnak a következőt kell mondanod: Harry ne aggódj, minden rendben van. A Nagyúr magánál tart, az okokról most nem beszélnék, majd ha újra találkozunk. Kérlek, ne tégy semmi ostobaságot, hagyd másokra a dolgot.
Nagini az üzenet hallatán nagy szemeket meresztett, hiszen az a Harry halott elviekben. Viszont ismerve ifjú gazdáját ezért nem kérdezett semmit.
- Csak essszt kell tennem? A fiú nem értheti assszt, amit Nagini mondd neki.
- Nem kell félned. A fiú beszél a nyelveden. Csak add át ezt az üzenetet, várd meg a választ és gyere vissza - mondta Perselus, és mielőtt a kígyó elcsúszott volna a címet is elmondta, hogy hova kell mennie.
- Értem, gassszdám! - Nagini óvatosan lecsusszant az ágyról és az ajtó felé indult, de még utánaszólt.
- Nagini! Vigyázz meg ne lásson senki, és ne beszélj senkinek az üzenetről, csak a fiúnak add át.
- Nem kell aggódnod ifjú gassszdám! Nagini tudja, hogy kell láthatatlannak lennie - mondta a kígyó és elcsúszott csendesen.
Perselus egy halvány mosollyal az arcán visszadőlt a párnára. Remélte, hogy Nagini teljesíti amit kért. Furcsa volt, de valamiért megbízott ebben kígyóban - talán azért, mert egyedül ő volt az, aki őszinte volt vele - és a legjobb az egészben, hogy a Nagyúr "kis" kedvence a barátja akar lenni, és idővel talán segít neki megszabadulni a "drága" nagyapától is.
Az üzenetet módosította: Amy - Kedd, 2012-07-10, 19:11 |
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Kedd, 2012-07-10, 19:36 | Üzenet # 130 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Minerva legszívesebben a pokolba kívánt volna az igazgatót. Hogy neki is pont most kellett megjelennie! Elhatározta, hogy hideg és távolságtartó lesz, akkor talán ért a szóból, és minél hamarabb magukra hagyja őket.
- Albus - bólintott kimérten. - Nem számítottam arra, hogy itt is felbukkansz - jegyezte meg neki csípősen.
- Minerva drágám - felelte az igazgató, mintha mi sem történt volna. Még mindig haragszik - gondolta közben. - Talán csak Alastorral kellene beszélnem. - Öreg barátom - fordult az auror felé szívélyesen.
Mordon kedvelte Dumbledore társaságát, de nem most, mikor végre valami információt tudhatna meg Pitonról. Tudta, hogy Albus védi a bájitalmestert, ezért előtte nem tudnának nyugodtan beszélgetni.
- Minerva - fordult az átváltoztatástan tanárnő felé - jól értettem, hogy van valami jóféle whiskyd?
- Persze Alastor - kapott az alkalmon a boszorkány -, ha megbocsátasz Albus...
- Óh, már mentek is? - kérdezte az igazgató csalódottan. - Reméltem, hogy tudunk beszélni.
- Egy óra múlva felkereslek az irodádban - mondta Mordon.
- Jó - válaszolta az igazgató a távozó páros hátának. Nők, ott és akkor tapossák meg az ember szívét, ahol és amikor tudják.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Scale | Dátum: Kedd, 2012-07-10, 20:06 | Üzenet # 131 |
|
Ötödéves
Csoport: Szerzők
Üzenetek: 171
Állapot: Offline
| Albus Dumbledore-t, habár annak idején a Griffendélbe osztotta be a Süveg, nem kellett félteni, ha ravaszságról volt szó. A legnagyobb bűntudat sem rengette meg lelkiállapotát, ha a Nagyobb Jóról volt szó, és most bizony úgy gondolta, ebbe a Nagyobb Jóba feltétel nélkül beletartozik az, ha kémkedik egyik legjobb barátja és szerelme után. Tudta, hogy Minerva ki fog kotyogni egy s mást Rémszemnek, és hát valljuk be, fel akart készülni arra az egy óra múlva esedékes találkozóra. Így hát jó nagy távolság után kiszórta magára a legerősebb kiábrándító bűbájt, amit csak tudott, és a párocska nyomába eredt.
http://scaleoldala.ucoz.hu/
A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén.
(Pillangó-hatás c. film)
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Kedd, 2012-07-10, 23:23 | Üzenet # 132 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| - Albus követ minket - jegyezte meg Mordon, miközben a csúfnevét is jelentő "rémszeme" körbeforgott. - Kiábrándító bűbájt használ, csak azt felejtette el, hogy az én mágikus szemem mindent lát.
- Ha fiatalabb lennék, gondoskodnék róla, hogy olyat lásson, ami miatt egy életre elmenne a kedve a mások utáni leskelődéstől! - jegyezte meg Minerva bosszúsan.
- Ezen könnyen segíthetünk, kedvesem - felelte Mordon, és elégedettem megpaskolta a felháborodott boszorkány fenekét. Minerva úgy lecsapta volna, hogy arról kódul, de nem tehette, helyette inkább egy kacér mosolyt villantott az ex aurorra.
A hátul lopakodó Dumbledore-t, elöntötte a féltékenység.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Szerda, 2012-07-11, 08:49 | Üzenet # 133 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| És úgy döntött ezt majd megbeszéli az ex-aurorral az irodájában ezért hagyta őket, bár ahogy a roxfort felé haladt válogatott átkokat tervezet végrehajtani volt barátján.
Mordon arcán árulkodó mosollyal odafordult Minervához ebből a boszorkány tudta, hogy sikerrel jártak. Minerva egyáltalán nem érzett bűntudatot a tette miatt ez csak egy kis ízelítő volt abból,hogy ennél rosszabbak is lesznek az agg varázslóval. A Roxfortba érve még mindig egymást átkarolva mentek a boszorkány lakosztálya felé.Belépve egy továbbra is ideges Haroldot láttak. A gyerek továbbra is fel-alá járkált és arcán színtiszta aggodalom tükröződőtt, még az ott tartozokodó Sirius és Ramus sem tudta lenyugtatni. Meglátva az érkezőket mindhárman feléjük fordúltak.
-Sirius. Ramus.-biccentett feléjük az ex-auror. Remélte, hogy Minerva lakosztályában csak ketten fognak beszélni Pitonról, de tévedett. A gyereket látva Minerva felé fordult és megkérdezte:
-Ez a gyerek meg kicsoda?-kérdezte. Minerva Büszkén kihúzta magát és úgy felelt.
-Ő itt Harold Prince. Az unokám. Úgy gondolta mégsem mondhatja azt, hogy Piton, mert akkor rájöttek volna, hogy Harry az aki itt idegeskedik.
Az "unokám" kijelentésre Mordon felhúzta sebhelyekkel borított arcán a szemöldökét, de a szobán tartozkodó Ramus is elképedt. Egyedül Sirius volt az, aki nem csodálkozott a dolgon, hiszen ő tudta ki is valójában "Harold".
Mordon volt az, aki hamarabb kapcsolt és Minervának szegezte a kérdést.
- Azt mondtad mondani akarsz valamit a Piton fiúról. megtennéd, hogy ezt közlöd velünk is?
-Egy pillanat és máris elmondom. Haroldra nézet, aki abbahagyta a járkálást a boszorkány szemébe nézet és tudta,hogy ami itt elhangzik, az nem tartozik rá.
-Harold megtennéd, hogy magunkra hagysz minket, amíg beszélgetünk.- Mondta Minerva ellenmondást nem tűrő hangon.
Harold,bár bosszantotta, hogy ismét kihagyák ezt nem tette szóvá.
- Rendben, nagyi. Úgyis el kell mennem megnézni a barátaimat.- Mondta. Azzal a lendülettel felkapat a kabátját és már kint is volt az irodából. Egyenesen a hopponálási pont felé sietett, odaérve elhoppononált és máris a Piton kúria előtt állt.Az illuzió továbbra is fent volt, de tudta, hogy csak át kell mennie és ott lesz bent a a kapu előtt. Gond nélkül bejutott,- mivel a varázslat felismerte a mágiáját és beengete- de amit ott látott megállásra késztette. A két kis manó reszketve a sarokban állt és egy hatalmas kígyó tartotta őket sakkban. Harold felismerte Naginit Voldemort kígyóját ez csak egyet jelenthet, hogy az apja halott- gondolta Harry- a kígyó valószínűleg megérezhette a szagát és felé fordult. Harold Pálcát tartó keze felé.
- Te lennél assssz a fiú, akihez a Ssssssötétssség Hercege küldött?- Kérdezte Nagini
- Ki az a sötétség hercege? És mit keresel itt? Honnan tudod a címet?- Tette fel Harold a kérdést egy szuszra.
Az üzenetet módosította: Amy - Csütörtök, 2012-07-12, 16:09 |
| |
| |
| mzperx | Dátum: Csütörtök, 2012-07-12, 07:03 | Üzenet # 134 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| - Hát asssz én ifjú gassszdám a Sssötétsség Hercege. Ő a Ssszötét Nagyúr unokája és Mardekár utolssszo lessszármazottja... Várjunk csak! Issszmerősssz a ssszagod! Nagini felissszmeri a gassszda utódait! Te a Herceg tojásssza vagy.
- Őöö... Bocsánat, de elvesztettem a fonalat. A kinek a mije vagyok?
- Hát te vagy a Sssötétssség Hercegének a tojásssza, te vagy Perssszelusssz Piton fia. Nagini üzenetet hossszott neked ifjú-ifjú gassszdám! - lelkendezett a kígyó, Harold pedig apjához igencsak hasonló reakciót produkált a hírre...
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Csütörtök, 2012-07-12, 18:17 | Üzenet # 135 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Ez a kígyó tuti megbolondult, de legalább hírt hozott apáról, az meg, hogy mit hisz közben, az nem az én dolgom. De azért az mégis érdekes, hogy tudja, hogy ki az igazi apám...
- Mit üzent? - kérdezte kíváncsian.
- Hogy ne aggódj, minden rendben van. A Nagyúrnál vendégeskedik, kér, hogy ne tégy semmi ostobaságot.
Na persze...
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Péntek, 2012-07-13, 13:06 | Üzenet # 136 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Miközben Piton csak reménykedni tudott, hogy az a megátalkodott hüllő pontosan hajtja végre az utasításait, mardekáros agyfélteke, mely tulajdonképpen az egész koponyáját kitöltötte - ezért is nem maradt ott már hely a szociális készségek elsajátításának (szerk.) - elkezdte kisilabizálni, hogy hogyan is fordíthatná előnyére ezt a kifacsarodott helyzetet. Elvégre nem sokszor adódik az ember életében lehetőség arra, hogy ilyen közel kerüljön Lord Voldemorthoz, már ha nem a kivégzése előtt áll. Az őrült pszihopata ráadásul úgy tűnik, hogy teljesen meg is bízik benne, és ha hihet az igencsak elborzasztó jeleknek, akkor nagyapai érzelmekkel viseltetik utóda iránt. Bár azért jó lenne tudni, hogy ez az egész katyvasz mégis hogy jött létre. Most mégis mi a helyzet a Piton házaspárral? Mégis mit csinált Dumbledore Voldemort lányával, az öreg múltja elvégre tele van homályos folttal. És hol van az a lány most? Él még egyáltalán? Tud egyáltalán arról, a nagyúr, hogy ki az apja? És ha már itt tartunk, akkor ki a "nagyanyja", ki volt az az ízléshiányban szenvedő nő, aki lefeküdt a kis Tommal? Hmmm, vajon ki főzte a szerelmi bájitalát...?
Mindegy, csak ügyesen kell játszania, ha elhiteti a papával, hogy milyen nagyon örül, hogy egymásra találtak, milyen büszke hogy az utóda lehet, s hogy milyen gonosz volt vele Dumbledore, hogy mennyire elárulta... Ezzel nem csak a Nagyúrnál szerez jó pontot, de a vén kecskének is odadörgölhet egyet. Ha Nagini, meg ilyen odaadó kis barátnak ígérkezik - igazán nem panaszkodhat, hisz nem kér sokat a hűségéért, csak hogy néha megetessék -, akkor vele könnyűszerrel üzenhet kívülre, és tarthatja a kapcsolatot Minerváékkal. Közben meg csomó hasznos információt szerezhet, és befolyásolhatja az őrült terveit. Aztán amikor itt az idő belülről sújthat le, váratlanul... És ha még közben Bellát is csicskáztathatja, akkor ez az egész olyan lesz, mint a születésnapi ajándék, elvégre ő Mardekár leszármazottja, meg Voldi kedvenc kis unokája!
***
Alastor Mordon vegyes érzelmekkel tartott az igazgatói iroda felé. Túl sokat ugyan nem tudott meg - Minerva igencsak mardekárosan csűrte-csavarta a szavakat -, de annál több ígéretet zsebelt be. Szóval Potter nem halt meg, csak álcázták, Piton meg Voldemortnál raboskodik. Így nehezebb lesz rátennie a kezét, de ha nem akarják felfedi a kis Harry kilétét, akkor Pitonnak legjobb esetben is bíróság előtt kell majd védenie magát. És ő megígérte Minervának, hogy nem engedi, hogy más aurorok tartóztassák le azt a halálfalót, és ha egyszer már a hatalmában lesz... - Erre a gondolatra ördögi vigyor ült ki csúf arcára, igen, mostanában határozottan sokat vigyorog. Nyilván csak az akció, nem, nem is, a méltó akció hiányzott az életéből eddig is. - Na persze előbb ki kell hozniuk Tudodkitől, de Malfoy pont kapóra jön ehhez...
Az üzenetet módosította: mzperx - Péntek, 2012-07-13, 14:39 |
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Péntek, 2012-07-13, 17:40 | Üzenet # 137 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Dumbledore türelmetlenül várta az ő jó öreg barátját. Ahogy teltek a percek, egyre többet gondolt arra, hogy vajon mit csinálhatnak azok ott kettesben a boszorkány lakosztályában! Nehezére esett, de igyekezett türelmesen várakozni. Sir Chadogan futott be, éppen a roxforti parkot ábrázoló festménybe:
- Elindult, már úton van, uram! - rikkantotta lelkesen.
- Köszönöm a tájékoztatást, Sir.
- "Rendtársamat mindenben segítem."* - idézte a lovagi esküjének részletét, majd távozott.
Az igazgató nyugalmat erőltetett a vonásaira, és igyekezett közömbösnek látszani. Sir Chadogan sokszor tett neki jó szolgálatot, mindig előre figyelmeztette, ha valaki hozzá igyekezett. A roxforti igazgatók kis kiváltságainak egyike - gondolta szórakozva. Az elfoglaltság látszatát keltette - mint oly sokszor -, és meglepetten nézett fel az érkezőre.
*Szent Kilián Lovagrend
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Erika | Dátum: Péntek, 2012-07-13, 18:51 | Üzenet # 138 |
|
Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Állapot: Offline
| Bill Weasley lélekszakadva rohant a Roxfort felé, hátha ott találja Remust, ha már otthon nem volt. Az édesanyja vigasztalhatatlanul zokogott órákon keresztül, és csak a belé diktált altatófőzet tudta lecsillapítani egy kicsit!
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Péntek, 2012-07-13, 20:07 | Üzenet # 139 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Annyira el volt foglalva keserű gondolataival, hogy a halálfalók karjaiba futott - akik Voldemort parancsára figyelték az iskolát, és ilyen kínálkozó alkalmat nem merészeltek kihagyni -, mire feleszmélt már gúzsba volt kötve, és az ismeretlen felé lebegtették.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Péntek, 2012-07-13, 20:14 | Üzenet # 140 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Bill egy sötét veremszerű lukban tért magához, próbált felállni, de a helyiség olyan csöppnyi volt, hogy felülnie is csak nehézkesen sikerült. Próbálta felmérni, hogy hova, és hogy hogyan is került ide, de bárkik is rabolták el, nem hagytak sok időt neki. A cella ajtaja egyszerre csak kivágódott, és négy erős kar vonszolta ki. Próbált szabadulni, de azok kegyetlenül a földre nyomták, és pálcát tartottak a fejéhez, majd egy erős kéz felrántotta a fejét, és egy piros, kegyetlen szempár nézett le rá.
- Áááá, hát itt van az utódom életének egyik megkeserítője! Micsoda ajándék! Többet nem lesz lehetőséged ármánykodni ellenem, fiacskám! Példádból az egész családod tanulni fog!
|
| |
| |
