|
I. Fórumsztori - Fordított világ
|
|
| Smaragd | Dátum: Szombat, 2012-06-16, 20:18 | Üzenet # 1 |
 Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Kedves tagok!
Mivel már egy páran felfedeztük magunknak a fórumot, és olvasgatjuk is szorgalmasan, az alábbi ötletem támadt: A Varázsskatulya Fórumsztorijának mintájára (de mégsem aképpen, mert itt az írók nem saját szereplővel csatlakoznak a ficbe) írjunk egy történetet, amihez minden erre járó szabadon hozzátehet. Remélhetőleg egy érdekes, és izgalmas ficet fogunk kapni a végén, ami egyaránt élvezetes, és szórakoztató lesz minden erre járó olvasónak, és írónak.
Hajrá, alkotásra fel!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Vasárnap, 2012-07-01, 16:53 | Üzenet # 81 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| Mikor odaért a vadőrlakhoz benyitott, és egy rendkívül elkeseredett vadőrt látott. Hagrid az asztalnál ült, abroszméretű zsebkendőjébe temette az arcát és sírt. Agyar a lábánál ült, fejét a térdére hajtva, úgy próbálta vigasztalni. Agyar észrevette Siriust és egy vidám csaholással üdvözölte, erre már a vadőr is felfigyelt.
- Sirius... szip... mit szeretnél? - kérdezte Hagrid szipogva, és megtörölte a szemét.
- Tudok arról, hogy Harry és Piton eltűntek. - A vadőr könnybe lábadt szeme miatt hozzátette -, de nem tudom miért. Ezért kellene a segítséged - mondta Sirius.
- Nem tudok segíteni, sajnálom, így is elég galibát okoztam.....
- Muszáj Hagrid. Ugyanis Piton fejére vérdíjat tűztek ki, aminek az összege 100.000 galleon - vágott a szavába - az ok, amiért ezt kitűzték az Harry elrablása.
A vadőr erre a kijelentésre elképedt.
- Nem, az nem lehet! Nem rabolta el őt, hiszen a fia.
|
| |
| |
| Erika | Dátum: Vasárnap, 2012-07-01, 17:25 | Üzenet # 82 |
 Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Állapot: Offline
| - Igen, azt tudom, de miért mentek el?
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2012-07-01, 18:35 | Üzenet # 83 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| A vadőr, ha lehetett még jobban elképedt.
- Tudod?
- Persze. James a barátom volt. Az egyik legjobb! Ő mondta el nekem az igazat, de megesketett, hogy ne szóljak róla senkinek. Mivel engem választott a kis Harry keresztapjának, úgy érezte, úgy tisztességes, ha tudom, hogy ki a fiú igazi apja. Többek között ezért is békültem ki Perselusszal, mert az én feladatom lett volna elmondani nekik az igazat. De úgy látom, hogy ezzel alaposan elkéstem.
- Oh, Sirius! Ha te ezt tudtad, akkor miért vártál ilyen sokáig? Miért nem mondtad el az igazat, amint Lilyék meghaltak?
- Nem lehetett, James megkért, hogy csak akkor mondjam el, ha Perselusról kiderül, hogy valóban melyik oldalon áll. Harry pedig, mindenképpen megtudta volna az igazat a tizennegyedik születésnapján.
A félóriás trombitálva fújta ki az orrát.
- Megértelek titeket, de én Perselusban soha nem kételkedtem. Mégis milyen halálfaló az, aki velem barátkozik? Voldemortnak az én fajtám csak szolga lehet, de barát soha sem.
Siriusnak egyet kellett értenie ezzel az egyszerű igazsággal. Valóban, ha egy kicsit is jobban odafigyel ez nem következett volna be, de őt is elvakították a gyermekkori előítéletei.
- Hagrid, tudnom kell, hogy hol van Perselus és Harry!
- Nem tudom - bömbölte az óriás -, én csak elrontani tudom a dolgokat - sírta.
Sirius dolga végezetlenül hagyta el a vadőrlakot, miután megnyugtatta a félóriást. Kint már várta Remus.
- A hoppanálási pontig tudtam követni a nyomaikat - mondta barátjának.
- Sajnos azzal nem vagyunk kisegítve, nem sikerült kiderítenem, hogy merre indulhattak.
Tanácstalanul néztek egymásra, de semmi ötletük nem volt.
Halk pukkanás zavarta meg a csendet:
- Dobby szeretne segíteni megtalálni Harry Pottert! - sipította egy zöldes házimanó, és őt követve megjelent egy barna is: - Socius* segít megtalálni Piton gazdát!
* KristineHolt megengedte, hogy Socius is rész vehessen az eseményekben! Köszönet érte neki! 
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Erika | Dátum: Vasárnap, 2012-07-01, 19:31 | Üzenet # 84 |
|
Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Állapot: Offline
| - Ez megfelelő lesz, Potter?
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Vasárnap, 2012-07-01, 19:48 | Üzenet # 85 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| Perselus a folyosó végén lévő szobára mutatott, annak berendezése ugyanazt a látványt tükrözte, mint az előcsarnokban. A szobában a barnás színek domináltak. Volt benne egy hatalmas ágy, éjjeliszekrény, és egy hatalmas szekrény. A szoba ablaka a parkra nézett.
- Igen, professzor. Megfelelő lesz - válaszolta olyan hangsúllyal, ami a bájitalmesteréhez hasonló.
Perselus felhúzta a szemöldökét a flegma válaszra. Legszívesebben elmagyarázta volna neki, hogy mi a tisztelet, de végül csak annyit mondott:
- Rendben. Jobb lesz ha tisztázunk néhány szabályt, Potter.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-07-02, 06:05 | Üzenet # 86 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Már megint ez a Potterezés - futott át Harry agyán a gondolat, ezt egészen addig rendben is érezte, míg ki nem derült ennek ellenkezője.
- Tisztázzunk, uram - felelte, és elhatározta, hogy rá fog világítani erre a tényre is.
Perselus egy kicsit megzavarodott a kölyök határozottságán, de hamar túltette magát rajta, biztos csak beképzelte magának az élt a hangjában.
- Van ugyan házimanóm, de mivel ő a Roxfortban maradt, és amíg meg nem oldom, hogy ő is feltűnésmentesen tudjon követni, addig a szobádban lévő rendért te felelsz. Elvárom, hogy nem vessen fel a szemét, hogy mindig pontosan jelenj meg az étkezéseknél, udvariasan viselkedj és ne tégy kárt a kúria berendezésében. A szabadidőddel te rendelkezel, de ne hidd azt, hogy mert nem a Roxfortban vagy, akkor már nem is kell tanulnod. Holnapra összeállítom a tanrendet, a bájitaltannal fogsz kezdeni, hogy legalább abból fel tudj zárkózni egy elvárható szintre, mert ahogy áll az siralmas. - Perselus szívesen tette volna hozzá, hogy az ő fiához nem méltó ez a tűrhető tudásszint, de letett róla.
- Igen, uram.
- Rendben, akkor ezt meg is beszéltük, a többire meg majd rátérünk akkor, mikor a probléma felbukkan. - Piton már ment volna, mikor még visszafordult: - Majd elfelejtettem, a kúria pincéje számodra tabu, csak az én felügyeletemben teheted oda be a lábadat. - Tudomásul vette a bólintást, és már fordult is ki a szobából.
- Egy pillanat, uram - szólt utána Harry. - Ezek voltak az ön elvárásai, de az enyémekről nem beszéltünk...
- És mi lenne az? - kérdezett rá olyan hangsúllyal, amitől a legtöbb diákjának inába szállt a bátorsága.
- Nem vagyok Potter - jelentette be a tényt -, ezért ez a megszólítás már nem helytálló.
- Valóban, és még is, hogy szeretnéd, hogy szólítsalak? Netán Pitonnak?
- Öhm... Ha nem haragszik meg, uram...
- Sejtettem... Úgy gondoltam, hogy mindkettőnk számára egyszerűbb lesz, ha a régi megszólításoknál maradunk - mondta Piton felsőbbrendűen.
Harry zavarba jött, ez a beszélgetés nem egészen úgy sült el, ahogy tervezte, mert valóban, ha Piton nem szólítja Potternek, akkor minek fogja hívni? Fiamnak, netán Harrynek? Valahogy egyik sem lenne igazi, de már nagyon elege volt a gúnyos Potterezésből.
- Rendben "kölyök" - hangsúlyozta ki Piton a szót -, akkor ezt is megbeszéltük.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| KristineHolt | Dátum: Hétfő, 2012-07-02, 07:24 | Üzenet # 87 |
 Főinspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 507
Állapot: Offline
| Az apró talpak sietve indultak a konyha hátsó részén leválasztott kicsi hálófülkék felé.
- Dobby! Ébredj! Socius megtalálta - szólt be az egyik elpiszkolódott függöny mögé a meglehetősen izgatott manó.
Odabentről halk mormogás, majd kelletlen mocorgás hallatszott. Socius egyre türelmetlenebbül várta, hogy Dobby végre kimásszon a vackából.
- Mi lesz már?
- Dobby jön már... Miért kellett ilyen korán kirángatni az ágyból? - kérdezte álmos fejjel.
- Socius megtalálta. Meg van a felerősített álcázó főzet, ezzel végre Socius kijuthat a kastélyból, és mehet Perselus gazda után!
- Dobby érti, de ettől még tudna kicsit aludni - válaszolta egy hatalmas ásítás kíséretében.
- Socius emlékszik, hogy Dobby is meg akartja keresni Harry úrfit, itt a lehetőség a főzet ugyan egy embernek készült, de nekünk kettőnknek is bőven elég lesz.
- Professzor! - kiáltott le Harry a pincelépcsőn a lent szorgoskodó Pitonnak.
Még kora hajnal volt és egy furcsa álom keltette - ezért rohant ide, szólni a professzornak. Nem a szokásos rémálmainak az egyike gyötörte meg, nem, mert azokról az álmairól mélyen hallgatott.
- Mi az, kölyök? Félsz a sötétben? - kérdezte a szokásos iróniával a hangjában, de közben aggódó pillantással kutatta a fiú arcát.
- Nem! - válaszolt Harry felháborodottan, mégis mit képzel róla Piton? - Valami nagyon furát álmodtam...
- Mi? Ugye nem gondoltad komolyan, hogy majd dajkálgatlak, ha rosszat álmodsz?
- Figyeljen már rám! Nem rosszat álmodtam, hanem furát! Ismerem jól az álmaimat, komolyan is veszem őket. Ezért jobban tenné ha körbenézne a kúria körül, mert valami ólálkodik odakint. Valami ami pici, de annál erősebb, és talán... Zöld.
"Az ihlet, a lusta írók kifogása"
"Nem voltam szar ember - még ha szarokat írtam is..." by: Két arc: Bűnösök imája
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Hétfő, 2012-07-02, 10:56 | Üzenet # 88 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| Albus amint megérkezett a minisztériumba első útja a Varázsbűnüldözési Főosztályra vezetett. Az aurorok között is Kingsleyt kereste, ha valaki, akkor ő tud tenni valamit ennek a nevetséges ügynek a semmisé tételéhez. Az irodához érve egy fiatal titkárnő állította meg.
- Jó napot miben segíthetek? - kérdezte.
- Azonnal be kell jutnom a főparancsnokhoz, sürgős - felelte Albus.
- Van időpontja?
- Nincs, de erre most nem érek rá. Azonnal be kell jutnom kisasszony, nem várhatok - mondta és meg sem várta a titkárnő tiltakozását benyitott a szobába. Kingsley egy hatalmas irathalom mögött rejtőzött, a falon kifüggesztve különböző képek és megoldott ügyek részletei. Most a vérdíj kiírás virított középen. Az ajtó csapódására a főparancsnok felnézet, és egy rendkívül zilált és ideges igazgatót látott az ajtóban.
|
| |
| |
| Scale | Dátum: Hétfő, 2012-07-02, 11:13 | Üzenet # 89 |
 Ötödéves
Csoport: Szerzők
Üzenetek: 171
Állapot: Offline
| - Zöld - húzta fel a szemöldökét Piton.
- Igen - bólintott Harry. - Mondom, kint volt a kúria körül.
- Zöld - ismételte meg újból Piton, s karba tette a kezét.
- Iiiigen.
- Értem - bólintott a tanár, majd közelebb lépett Harry ágyához. - Mr. Potter - nyomta meg jó erősen a fiú nevét, szándékosan így szólítva őt -, biztosíthatom, hogy E.T. már hazament, nem kell tőle tartania. És most aludjon - sziszegte mérgesen, aztán kiviharzott az ajtón, és jó erősen becsapta maga után.
Harry csak tátogott, mint egy partra vetett hal, majd dühösen betakarózott, és megütögette a párnáját.
- E.T. egyébként is barna volt! - morogta.
http://scaleoldala.ucoz.hu/
A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén.
(Pillangó-hatás c. film)
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-07-02, 14:51 | Üzenet # 90 |
 Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| - Jól van, jól van, csak nyugodtan. Nincs semmi baj Perselusssz. Csak pihenjél, majd én gondoskodok rólad...
- Nem, nem, nem, NEM! Nagini, rosszul csinálod! Így, feküdj csak el az ágyon. Úgy, jól van, a fejedet pihentesd a párnán! Tökéletes, én mondom, TÖ-KÉ-LE-TES! Most maradj így! Szóval... - Voldemort Nagyúr letelepedett az ágy szélére, s gondosan eligazgatta maga körül fekete talárját, majd az éjjeliszekrényen elhelyezett hidegvizes lavór felé nyúlt. Óvatosan kiemelte belőle a nedves rongyot és a már igencsak frusztrált és türelmetlen házi kedvencének homlokához - vagy bármilyéhez is, amivel a kígyók rendelkeznek a megfelelő helyen - érintette, miközben egy nevetségesen lágy és mesterkélt hangon kezdett el gügyögni hozzá.
- Jól van, jól van, csak nyugodtan. Nincs semmi baj Perselusssz. Csak pihenjél, majd én gondoskodok rólad... Tán csak nem vagy szomjas? Várj, majd és segítek neked - azzal óvatosan Nagini feje alá nyúlt - mintegy 40 cm-rel - és a "vállainál" támogatva segített kissé feljebb ülnie a meggyötört "embernek".
- Nagyon jó, tessék, igyál egy kicsit! Csak óvatosan kis kortyokban! Enyje, enyje... mondtam, hogy óvatosan... - azzal egy hófehér törlőkendővel igyekezett türelmesen felitatni a fuldokló kígyó álláról és az az alatt elhelyezkedő fél méteres részről a kiömlött vizet. Immáron nyolcadszorra! A sötét alak nagyot sóhajtott, csak remélni merte, hogy Piton ennél azért ügyesebb lesz az elszenvedett kínok ellenére is.
- Jól van, most jön az a bizonyos rész. Rendben? Nagini, ugye emlékszel? - az erre csak bágyadtan ingatta a fejét, miközben gazdája lágyan duruzsolva a fülébe lefektette és úgy körbecsavarta a takarók egész hegyével, hogy félő volt, a bőrlégzése teljesen le fog állni a mutáns monstrumnak. Az, csak hogy minél előbb szabadulhasson szaggatottan elsziszegte az unalomig ismételt szöveget.
- Uram? Igaz az amit mondtak? Tényleg az ön unokája vagyok?
- Hát persze, kedves gyermek! Mostantól kezdve semmi rossz sem történhet veled, majd én vigyázok rád, gondoskodom rólad. És amint jobban leszel bosszút állunk érted. Közösen! Együtt leigázzuk a világot és uralkodni fogunk rajta! Ellenségeink a lábunk előtt fognak kuporogni a földön, mi pedig úgy taposunk majd rajtuk, miként egy előkelő perzsa szőnyegen! Én leszek a Mindenség Sötét Uralkodója, te pedig az én kegyetlen Sötét Hercegem! - A sötét varázsló elragadtatásában magához ölelte gyengélkedő sötét fiát, izé kígyóját, mire az hálával eltelt szívvel végignyalta villás nyelvével az arcát...
- Áááááhhhh...
Voldemort Nagyúr zihálva ült fel ágyában, mellette kedves hüllője még inkább egyetlen szoros csomóba csavarodott a vastag takarókupac alján, ugrásra késztetve ezzel a már amúgy is igencsak zaklatott fekete mágust. Szorosan behunyta szemeit, miközben jobbját a még mindig hevesen zakatoló szívének feltételezett helyére szorította. Ez így nem mehet tovább! Kell lennie valamilyen más megoldásnak, hogy hatékonyan gyakorolhassak... Egy sanda pillantást vetett oldalra a mellette békésen szendergő hüllőre. És az sem segít sokat, hogy Nagika folyton mellettem lábatlankodik...
- Nagini! Ébredj, ébredj! - bökdöste kedvesen oldalba a kígyót. - Ébredj már! Úgy. Végre. Most szeretném, ha néhány napig másfele tekeregnél. Mit szólsz az utódom berendezett lakosztályához? Lent van a pincében. Tudod, Perselus szereti a sötét nyirkos helyeket. Pont, mint te - kuncogott betegen, majd miután rájött, hogy egy félig szendergő kígyónak tart mesedélutánt rövidre zárta a dolgot. - Menj, és gondoskodj róla, hogy semmiféle alkalmatlankodó négylábú ne zavarhassa majd az álmát! Ó... és Nagini, kérlek figyelj, hogy a csontokat hova öklendezed vissza.
Voldemort Nagyúr fáradtan dőlt vissza selymes ágyába. Bár csak lenne már egy értelmes lény mellettem, aki a változatosság kedvéért válaszolni is tudna nekem, nem csak vakon engedelmeskedni. Ezek az undorító, remegő kocsonyák! Az éjszaka homályában, a Sötétség Ura egyre inkább elhatalmasodni érezte maga fölött a magány keltette szükséget. Nem tehetett róla, de egy nyálkás, pikkelyes test már nem elégítette ki kívánalmait. Nem akarta a félresiklott atyai érzelmeit tovább Naginire vesztegetni. Vágyott az unokája társaságára. Vágyott Perselus Pitonra...
Az üzenetet módosította: mzperx - Hétfő, 2012-07-02, 15:05 |
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-07-02, 19:14 | Üzenet # 91 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| - Kingsley, azonnal vissza kell vonatnod Perselus fejéről a vérdíjat! Ő nem rabolta el Harryt, hanem az én kérésemre helyezte biztonságba! - mondta mindezt az igazgató olyan hangerővel, hogy még a folyosón tartózkodó varázslók és boszorkányok is odakapták a fejüket.
- Albus! - pattant fel a helyéről az auror, és gyorsan becsukta az irodájának az ajtaját, de Dumbledore már vidáman mosolygott, hisz ami elhangzott az előbb, annak több fültanúja is volt, mint amire ő eredetileg számított. - Névtelen bejelentést kaptunk, miszerint Harry Pottert elrabolta Perselus Piton, a Roxfort bájitalmestere.
- Mondd kedves barátom, ennyire bolondnak nézel engem, hogy nem ellenőrzőm le a nálam állásban lévők hátterét? Piton tiszta, érte személyesen én kezeskedem!
- Nagyon biztos vagy magadban - jegyezte meg az auror.
- Valóban, de nem ez a lényeg - legyintett az igazgató. - Hanem az, hogy a bájitalmesterem minél hamarabb tisztázódjon az alaptalan vádak alól. Ő nem tud védekezni, ezért a távollétében majd én képviselem az érdekeit. Remélem én elegendő kezes leszek az ügyben.
- Ismerlek Albus, évek óta. Ha te kezeskedsz Pitonért az nekem elég - nyújtott kezet az auror. - Vedd elintézettnek az ügyet. A Roxfort igazgatójának a neve mégis csak többet nyom a latban, mint egy névtelen bejelentés, amiről még ki is derült, hogy valótlan.
- Örülök, hogy ez így van, és legközelebb hálás lennék, hogy mielőtt vérdíjat tűztök ki névtelen bejelentések alapján, legalább tájékozódjatok előtte! Még szerencse, hogy Black meglátogatott, és beszámolt erről a képtelenségről.
- Teljes mértékben igazad van, Albus - szégyenkezett Kingsley. - Gondom lesz rá, hogy aki ezt tette figyelmeztetésben részesüljön.
- Köszönöm, barátom.
Az igazgató elégedetten hagyta el a Minisztériumot. Egy gonddal kevesebb, már csak Perselus nyomára kell bukkannia, és kiengesztelni valahogy Minervát.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Erika | Dátum: Hétfő, 2012-07-02, 19:24 | Üzenet # 92 |
|
Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Állapot: Offline
| - Sirius, és most hogyan tovább? Meg kell találnunk Harryt és Perselust!
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-07-02, 19:27 | Üzenet # 93 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| - Remus, a házimanók már nyomon vannak! Nekünk csak meg kell várni míg jelentkeznek.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Hétfő, 2012-07-02, 19:55 | Üzenet # 94 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| Socius és Dobby - a főzet által, mely egy időre láthatatlanná teszi fogyasztóját -, ráakadtak egy nyomra, ami remélhetőleg elvezeti őket gazdáikhoz, csak követniük kell. Hosszas hoppanálás és varázslat után, végül eljutottak arra a helyre, ahol egy hatalmas kúria volt egy sziklaszirten körülötte a végtelen tenger. Olyan volt, mintha mérföldekre lenne a szárazföldtől.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-07-02, 23:06 | Üzenet # 95 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| A két férfi már nagyon unta a várakozást.
- Hol vannak már azok a kis nyavalyások? - fakadt ki Sirius. - Minél hamarabb Harryék nyomára bukkanunk, annál jobb.
- Egyre gyanúsabb van te nekem, Tapmancs. Nem értem, hogy hirtelen miért lett ennyire sürgős megtalálni Harryt.
- Ne viccelj Remus, még szép, hogy azt akarom, hogy minél kevesebb időt töltsön a pincerémmel - mentegetőzött.
- Nem győztél meg - jelentette ki a vérfarkas megütögetve az orrát. - A szaglásomat nem csapod be a szavaiddal. Te rejtegetsz előlem valamit, és izgulsz, hogy le ne bukjál.
Sirius megtorpant az ideges sétálás közben.
- Igazad van Holdsáp, de kérlek bízz bennem. Ha itt az ideje elmondom neked. - Remus bólintva vette ezt tudomásul, majd türelmetlenül várták tovább a manók felbukkanását.
***
Dumbledore lázasan készülődött. A taláros szekrénye előtt állt lila köntösében, és a megfelelő hódító öltözéket próbálta összeállítani. Miután elég sok időt eltöltött a válogatással, megelégedve szemlélte magát a tükörben. Rettentően elégedett volt a látvánnyal, mert különösen kitett magáért. Egy még soha nem hordott összeállítást választott, amit még Perselustól kapott ajándékba, Halloweenra.
A selyem öltözék két részből állt. Egy különleges nadrágból, aminek az egyik szára sárga a másik pedig piros volt, és egy félhosszú, ellentétes mintázatú, színben megegyező kabátból. Mindezek tetejébe a gombok óriási fekete bojtokból álltak, amik minden mozdulatára meglibbentek. Töprengett, hogy felvegye-e ruhához tartozó hegyes süveget is, de mivel azt is a neki tetsző bojtok díszítették, nem sokat tétovázott. Majd mielőtt elszántan kilépett volna a hálószobájából, fújt még magára egy kis macskamentát is.
A folyosón őgyelgő diákok meghökkenten nézték az igazgatót, de ő a nagy izgalomban észre sem vette, hogy leesett állal bámulják. Meg sem állt Minerva lakosztályáig, ahol aztán bekopogott az ajtón.
- Egy pillanat! - hangzott ki -, azonnal megyek.
Dumbledore már nyert ügynek gondolta a hódító hadjáratot, erősen bízva a macskamentában, de azért megnyerő mosolyt is öltött magára.
Léptek hangzottak fel, nyílt az ajtó, majd hatalmas tüsszentés következett.
- Albus, minek köszönhetem a látogatást? - kérdezte a boszorkány.
- Minerva, kedvesem...
- Sajnálom, de az idő nem alkalmas erre a beszélgetésre - hárított a boszorkány -, előtört az allergiám, és Miss Granger volt olyan kedves, hogy hozott nekem bájitalt a gyengélkedőről. Még egyszer köszönöm, Granger kisasszony - mondta a Griffendél házvezetője a szobájából kilépő lánynak. - A viszont látásra igazgató úr.
Hát, ez nem sikerült valami fényesen - gondolta Dumbledore, miközben az ajtó becsukódott az orra előtt. - Igen, a süveg már biztosan túlzás volt!
Hermione kuncogása szakította ki az elmélkedéséből.
- Uram, miért öltözött harlequin bohócnak?
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Kedd, 2012-07-03, 12:15 | Üzenet # 96 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Alastor Mordon undorodó fintorral állt az Auror Parancsnokság aulájában, ott, ahol a hirdetményeket és körözéseket szokták kifüggeszteni. Bár már jó ideje nem teljesített aktív szolgálatot, még mindig szívesen látott személy volt itt, hiszen tapasztalata és hírneve végett nem egy folyamatban lévő ügy megoldásán segédkezett tanácsaival, és olykor az akciók levezetésével is. A fintor pedig kivételesen most nem a hetyke újoncok divatmániájának szólt, hanem a szeme előtt függő plakátnak, mely arról értesítette, hogy a kőrözött személy ellen ejtették a vádakat, s fejéről visszavonták a kitűzött vérdíjat.
Az ex-auror vére forrni kezdett a méregtől, az csupán kisebb érvágásnak számított a szemében, hogy a most elesett vérdíj hihetetlen magas összegéből hátralevő életében kényelmesen eléldegélhetett volna. Nem, ez az ügy személyes volt. Ez az alak, ez a megátalkodott nyálkás kígyó volt az egyetlen halálfaló, akinek végül mégis sikerült kicsúsznia a markából. Összesen egymaga negyvenkilenc gyilkos, erőszaktevő gazembert vezetett Voldemort követői közöl a dementorcsók helyszínére, és nézte végig rezzenéstelen arccal, ahogy ezek a szörnyek megfizetnek vétkeikért. De ez az egy... ez az egy köpönyegforgató meglógott és mindenkit meggyőzött, hogy olyan fehér, mint a ma született bárány, csak épphogy félrevezették.
Mindenkit, csak őt nem, ő tudta ki ez az alak, látta a munkája eredményét. Minden nap láthatja, hacsak a tükörbe néz, hisz az ő egyik bájitala csúfította el végérvényesen az arcát. Hah, egyszer halálfaló mindig halálfaló! A kezére száradt vért nincs az az idő, vagy kétes kémszolgálat, ami elhalványíthatná. A lelke fekete marad örökre! Pedig ez a fogás koronázhatta volna meg pályafutását és a bosszúját...
A gyűlölet végül eluralkodott a rettegett varázsló törvénytiszteletén. Alastor Mordon ex-auror ott és akkor szentül megfogadta, hogy senki se állhatja útját, élve vagy halva, de mindenképpen a karmai közé keríti Perselus Pitont.
De inkább élve... Elvégre a bosszú olyan étel, amit a legjobb hidegen tálalni!
|
| |
| |
| Erika | Dátum: Kedd, 2012-07-03, 12:34 | Üzenet # 97 |
|
Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Állapot: Offline
| - Potter, ébredj!
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Kedd, 2012-07-03, 17:41 | Üzenet # 98 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| Harry morgolódva fordult a másik oldalára. Nem aludt túl jól a rémálmai miatt, és amiatt, hogy a professzor egyáltalán nem vette a fáradtságot és nézte meg azt, ami valószínűleg a kúria körül lehet.
- Potter! Nem mondom még egyszer, ha nem kell fel most rögtön, akkor drasztikus módhoz fogok folyamodni - mondta Piton, de mivel a válasz csak egy helytelenítő morgás volt, folytatta. - Rendben, maga akarta Augmenti.
Amint kimondta a varázsigét máris egy vízsugár csapódott egyenesen Harry arcába - ha más nem, ez biztos felébresztette.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Kedd, 2012-07-03, 19:53 | Üzenet # 99 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Perselus gúnyos mosollyal nézte a prüszkölő fiút.
- Csak magadra vess! Én megmondtam, hogy mi lesz, ha nem kelsz fel. Fél óra múlva várlak az étkezőben, a reggeli tálalva van. - Nem várta meg a fiú válaszát, csak kisietett az ajtón. Rettentően unatkozott, de a labor gyér felszerelése nem tette lehetővé, hogy a kedvenc elfoglaltságának hódoljon. Azt a keveset, ami menthető volt, azon megújította a tartósító bűbájokat, de a romlott bájitalhozzávalókat eltüntette. Valahogy meg kell oldania a bevásárlást, mert különben meg fog örülni az unalomtól. Arra már kevésbé lelkesen gondolt, hogy a Sötét Nagyúr számára is ki kell majd találnia valami hihető mesét, ha netán eszébe jutna őt magához rendelni.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Kedd, 2012-07-03, 22:14 | Üzenet # 100 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Nagini durcás hangulatban vette az irányt a pincebéli mesés lakosztály felé. Egyszer járt már ott gazdájával, amikor az éjt nap alá téve szorgoskodott azon, hogy minél ízlésesebben - mintha lett volna neki olyanja (szerző megjegyzése) - és minél mardekárosabban alakítsa ki a szobák hangulatát. Nagini szerint gazdája imitt-amott azért túlzásba esett nagy igyekezetében. A zöld kanapé ezüstözött lábú dohányzóasztallal még elmegy, mint ahogy a nappalit és a hálószobát burkoló olajzöld kárpitok is, melyeken csinos kis ezüst hüllőlányok tekeregnek és mindenféle kígyóbujaságot sziszegnek a mellettük elhaladóknak.
Milyen kár, hogy ebből az ifjú gazda mit se fog érteni, pedig ő is tanulhatna bizonyára egy-két pikáns szófordulatot tőlük. Nagika csak tudta, a fél délutánt ott töltötte előttük, miközben azt képzelte, hogy ezek aranyos Amazonas menti óriáspitonok, és neki sugdolóznak. Hiába, az évszázad sötét mágusának kedvenc kabalaállatjának lenni hálás, de igencsak magányos feladat, és a kezdet kezdetén szó sem volt a munkaköri leírásában arról, hogy ez évtizedes cölibátussal fog járni számára.
De a zöld csempével burkolt fürdőszoba az ezüst káddal és WC-vel, meg a hatalmas ezüst kígyószörnyektől tartott zöld baldachinos ágy, na meg ... nem, arra Nagika nem is akart gondolni, mert az összes pikkelye égnek állt tőle. Még szerencse, hogy a gazda szobáját annak idején nem hagyták, hogy ő rendezze be!
Nagika rendes és kötelességtudó házi kedvenc volt. Ahogy becsúszott az ezüstveretes ajtón körülszaglászott nyomban, hátha talál olyan élőlényt, aki majd megzavarhatja ifjú gazdája éjszakai nyugalmát. (De az is lehet hogy csak a koplalás vitte rá a vadászatra, elvégre Voldemortnak mostanság elég ritkán jutott eszébe, hogy az első lépés a gondoskodó szülőléthez vezető úton az, ha kiskorunkban már rendesen gondozzuk kis kedvenceinket, de mint köztudott Nagini gazdáját megfosztották a gyermeki léttől. Vannak tanúságok amelyek az idő haladtával pótolhatatlanokká válnak.)
Egy-két pillanatnyi szimatolás után kifigyelt egy apró gusztustalan teremtményt, aki merészen a csodás ágyra akart feljutni, arra az ágyra, ahova csak a gazda örököse mászhat fel - meg majd persze Nagika is. Ahogy jobban megfigyelte rögtön rájött, hogy ismeri valahonnan... Hát persze, ez az a csúf teremtmény aki mindig sértegeti, meg gúnyosan nézegeti a névrokonát, miközben úgy reszket előtte mint a kocsonya. A kígyó tudta, hogy a Nagyúr védelmezi ezt az alakot, de hát arra is emlékezett hogy az ifjú mester meg ki nem állhatja, és sok bosszúsága van miatta. Elvégre nem vagyok én köteles a kastély összes csótányát és rágcsálóját személyesen ismerni!
Hmm ezzel talán szerzek az új mesternél egy-két jó pontot. Ki tudja, tán neki alkalom adtán eszébe jut majd, hogy nem csak sötét mágián él az hüllő...
|
| |
| |
