|
I. Fórumsztori - Fordított világ
|
|
| Smaragd | Dátum: Szombat, 2012-06-16, 20:18 | Üzenet # 1 |
 Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Kedves tagok!
Mivel már egy páran felfedeztük magunknak a fórumot, és olvasgatjuk is szorgalmasan, az alábbi ötletem támadt: A Varázsskatulya Fórumsztorijának mintájára (de mégsem aképpen, mert itt az írók nem saját szereplővel csatlakoznak a ficbe) írjunk egy történetet, amihez minden erre járó szabadon hozzátehet. Remélhetőleg egy érdekes, és izgalmas ficet fogunk kapni a végén, ami egyaránt élvezetes, és szórakoztató lesz minden erre járó olvasónak, és írónak.
Hajrá, alkotásra fel!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Erika | Dátum: Péntek, 2012-07-20, 09:52 | Üzenet # 161 |
 Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Állapot: Offline
| Nagini idegesen mászkált, akarom mondani csúszkált az ifjú gazdája szobájában, és magában sziszegett, ezzel a frászt hozva Bellára.
- Nagini mondta gassszdának, hogy vigye magával! Gassszdának hallgatnia kellet volna Naginire. A ssszőke talpnyaló rossszban ssszántikál, Nagini éressszte a ssszagán.
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
|
| |
| |
| Tinn | Dátum: Szombat, 2012-07-21, 17:57 | Üzenet # 162 |
 Elsőéves
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 30
Állapot: Offline
| Voldemort tombolt. Az alattvalói közül senki sem merte megközelíteni mert féltették az életüket.
- Hol van már Malfoy? - üvöltötte magából kikelve.
- Ne nem találjuk uram. - esett térdre lábai előtt az egyik halálfaló.
- Kerítsétek elő, vagy elpusztítok mindenkit.
- Mindent megteszünk uram, de az egész család felszívódott. - mondta kétségbeesetten a halálfaló, miközben próbált kihátrálni ura vérben forgó szemei hatásköréből. Már szinte kiért a teremből, mikor elérte egy zöld csóva és élettelenül esett össze.
- Féregfark. - üvöltötte el magát a Nagyúr.
- I i igen Nagyuram? - mászott be rettegve, négykézláb a férfi.
- Nézd meg, hogy az ifjabbik Malfoy az iskolában van e még. Kapsz egy órát. - a férfi nem válaszolt csak megcsókolta ura talárját és azonnal kihátrált a teremből.
Mikor a Roxforthoz ért azonnal átváltozott és elindult a Mardekár hálóhelyiségei felé. Már teljesen pánikba esett mikor végre megtalálta a legifjabb Malfoyt. Mivel nem akarta kivívni ura haragját elkábította a fiút és magával vitte.
"Ki nem állhatom mások társaságát. Csak magamat bírom elviselni, s olykor még ebben is szünetet tartok!"
Vavyan Fable
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Szombat, 2012-07-21, 20:59 | Üzenet # 163 |
 Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| A sötét szobát csupán a gyertyák fénye világította meg. A kandalló elött néhány méterre álló kanapé körül egy sötét árnyék kapkodott ide-oda. A szoba csendjét csupán a kanapé felől érkező halk nyöszörgés törte meg néha.
- Aaahh.
- Professzor, kérem... Piton professzor... apa, apa kérlek maradj nyugton. Nem tudok segíteni, ha folyton mocorogsz - kérlelte Harold a sebesültet immár a pánik határán.
Az apjának iszonyatos fájdalmai voltak, és neki fogalma sem volt hogyan kellene ellátnia ezeket a sérüléseket. Az sem könnyítette a helyzetét, hogy míg a bájitalmester szinte minden testrészéből vérzett, mégis mindenáron fel akart kelni. Így aztán az ő erőfeszítései is jórészt kimerültek abban, hogy megpróbálta a makacs embert az ágyban tartani.
- Apa, mondd, mit csináljak? Segíts! Kérlek... - zokogott fel a fiú, ez pedig mintha a varázslót is lehűtötte volna.
- Ha..Harry...
- Itt vagyok, apa... Itt vagyok.
- Segíts... segíts felkelnem! Vissza... vissza kell mennem - lihegte az elfúltan.
- Miről beszélsz? Mégis hova?
- A... a Nagyúr... vissza kell mennem... hozzá.
- Mííí? Nem, nem szó se lehet róla! Neked orvos kell - tért észre végre a fiú a pánikrohamból és már indult is a kandallóhoz.
- Nem! - rántotta vissza a férfi. - Vissza kell mennem... különben... különben szörnyű... segíts!
- Apa...
- Harry... a Nagyúr szeret, ő... ő a nagyapám... Sose lesz ilyen lehetőségünk még egyszer... Most legyőzhetjük.
- De... de a sebeid...
- Majd ő meggyógyít... ez még segít is.
Harold nem tudta mi tartotta vissza és győzte meg végül. Főleg, hogy a felét se értette annak, amit a másik beszélt. Minden zavaros volt. Talán az apja szemében látott határozott csillogás. A biztos tudat, hogy a férfi tudja, mit csinál. De ez kész öngyilkosság, eddig mást sem akart, mint kihozni onnan a férfit...
- Bízz bennem, fiam!
- Rendben - Piton nagyot sóhajtott erre. - Rendben, de én is veled megyek!
- Mi? Nem, szó se lehet...róla!
- Gyanús lenne, hogy ilyen állapotban egyedül szöktél meg, én pedig nem is hasonlítok Harry Potterre. Talán még örülni is fog, hogy találkozhat a dédunokájával. Ne aggódj, nem csinálok ostobaságot - próbálta nyugtatni az apját.
- Már most... ostoba vagy!
- De te így szeretsz - mosolygott vissza a fiú. - Mit tegyek?
- Érintsd meg a sötét jegyet és kapaszkodj belém!
***
A távolban Voldemort nagyúr őrjöngését egy rég várt kapcsolat érzékelése szakította félbe...
Az üzenetet módosította: mzperx - Szombat, 2012-07-21, 21:02 |
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Szombat, 2012-07-21, 23:50 | Üzenet # 164 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Hatalmas dörrenéssel értek földet. Perselus a hátára érkezett, míg Harold a tenyerével próbálta tompítani az esését. De a lendület nem csökkent, és ő csikorogva csúszott a fényes márványlapokon. Még ideje sem volt körülnézni, mikor egy hang csattant a feje fölött:
- Mire véljem ezt! Senkiháziak, csak úgy beesnek ide a tróntermembe! Azonnal magyarázatot!
Ideje sem volt válaszolni, mert durván felrángatták a földről, és ő szembetalálta magát Voldemort lapos hüllőre emlékeztető képével.
- De hisz ez Piton! - hallotta a kiáltásokat a háta mögül.
A sötét mágus félrelökte, és az apja felé indult:
- Ki merészelte bántani az én utódomat?! - de válasz nem érkezett a kérdésére. Szinte gyengéden hajolt le Pitonhoz, és felszisszent, mikor közelebbről is szemügyre vette a sérüléseit. - Ki tette ezt vele? - támadt a fiúra, aki a rémülettől meg sem tudott szólalni. Annyira közel volt az évszázad legrettegettebb sötét varázslójához, hogy csak bámulni tudta meredten. A dühös Nagyúr már éppen pálcát akart rántani az értetlenkedő fiúra, mikor elé csusszant Nagini.
- Ssssz, én isssmerlek téged... Érsszem rajtad Malassszar vérét.
Harry fellélegzett, és magában rendkívül hálás volt a kígyónak a közbelépésért.
- Azonnal vigyétek az unokám a lakosztályába, és kerítsetek elő a részére egy gyógyítót! - rendelkezett a Nagyúr.
- Mossst hagyj... - eszmélt fel, és kikerülte a nagy kígyót. - Apa...
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Aremeh | Dátum: Vasárnap, 2012-07-22, 13:32 | Üzenet # 165 |
 Harmadéves
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 83
Állapot: Offline
| - Apa?! - Ez a pillanat, azon félelmetesen ritka alkalmak egyike volt, amikor Voldemort egy másodpercre nem tudott megszólalni. Harry azonban, amennyire félt az elején a Nagyúr közelségétől, most annyira nem törődött vele.
- Apa, minden rendben lesz - haladt Perselus mellett a fiú, amíg a halálfalók kezei meg nem állították. - Engedjenek, ő az apám! - kiáltott Harry, nem is törődve azzal, hogy kikel áll szemben.
- Hozzátok elém - tért magához Voldemort is, mire két jól megtermett halálfaló megfogta két oldalról Harryt és uruk elé vitték.
- Mi a neved fiú? - kérdezte Harrytől. A gyerek egy pillanatra megijedt, de az apja iránt érzett aggódás segített a koncentrálásban és gondolatai rendezésében, hiszen nem akart még nagyobb gondot okozni Pitonnak.
- Harold Prince-Piton - tette összes a két nevet, melyet a Potter helyett kapott és minden bátorságát összeszedve a Sötét Nagyúr szemébe nézett.
Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (...).
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Vasárnap, 2012-07-22, 21:19 | Üzenet # 166 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| Voldomortot meglepte a név, amit a fiú kiejtett a száján. Nem gondolta, hogy az unokájának van egy gyereke, méghozzá ilyen vakmerő, hogy a szemébe mer nézni. Igen ígéretes gyermek. Legalább lesz, aki folytathatja, amit elkezdett.
- Te az unokám fia vagy? Merlin hozott a családban, gyermekem - mondta Voldemort.
Harry meglepődött egy pillanatra, de nem volt ideje Voldemort mondatán gondolkodni, mert csak az járt a fejében, hogy mi lehet az apjával.
- Ööö.... Én is nagyon örülök, de ha nem haragszik, uram, szeretnék az apámhoz menni.
- Persze gyermekem. Menj csak, és mondd meg azoknak a puhányoknak, hogy én is nemsokára ott leszek. Az apád szobája a folyosó végén van. Nem lehet eltéveszteni.
- Köszönöm... Uram - mondta a fiú és már szaladt is. Örült, hogy ennyivel sikerült megúsznia. Nem értett semmit, de remélte, hogy az apja, mikor magához tér, majd elmagyarázza mi ez az egész.
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Vasárnap, 2012-07-22, 23:02 | Üzenet # 167 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Harold kétségbeesetten sietett be a megjelölt szobába. Az ágy körül több halálfaló is tanakodott a ruháitól megfosztott bájitalmester fölött. Néhányuk meg egy fehér ruhás, idősebb férfit fenyegetett. A szerencsétlen gyógyítót nyilván a munkahelyéről ragadták el nagy sietséggel, mert mindenféle módon próbálta megértetni a rá pálcát fogókkal, hogy ő toxikológus, és nem ért sem a sötét átkok, sem a nyílt sérülések kezeléséhez. De szemmel láthatóan nem győzte meg azokat, mert végül kényszerűségből beadta a derekát, és nekiesett Piton lábsebének. Igaz, nem csak képletesen értve.
- Áááh...
- Hé, hé! Hagyja abba! Ezzel csak fájdalmat okoz neki - avatkozott közbe a fiú. Nem bírta nézni, ahogy az a szakbarbár kézzel elkezdte még jobban kitágítani a vágást.
- Látnom kell, hogy megsérült-e a csont.
- Jó ég, mi maga? Boncorvos? Hagyja békén az apámat!
- Fiú, menj innen, a Nagyúr élve temettet el, ha az utódát nem látják el - szólt közbe egy halálfaló, és karjánál fogva kiráncigálta. Ám az ajtóban szembetalálkoztak az említett fekete mágussal?
- Mi folyik itt? Vedd le a kezed a fiúról, féreg!
- De...de akadályozza a gyógyítót...
- Persze, mert egy sarlatán, több kárt okoz, mint Mordon...
- Hogy mi? El az útból, kifele mindenki!
A parancsnak igencsak sietve engedelmeskedett mindenki, leszámítva Haroldot, aki gyorsan apja mellé sietett, és Nagikát, aki egy ideig vívódott, hogy a gyógyítót falja-e fel, de végül ellene döntött és felcsusszant Perselus mellé a franciaágyra, hogy jobban szemmel tarthassa. Voldemort nekiállt, hogy egy sor bűbájjal enyhítse a vérzést, és összezárja valamelyest a vágásokat. Megpróbálkozott néhány fájdalomcsökkentő varázslattal is, de láthatóan nem sok eredményre jutott. aggodalmaskodva kezdett el további jelek után kutatni az előtte fekvő testen, hogy rájöjjön, miért nem hatnak a varázslatai. Pitont nem kérdezhette, hisz épp hogy csak tudatánál volt.
- Fiú... Harold, nem tudod, hogy milyen átkok érték?
- Ööö... Cruciatus, méghozzá jó pár, késátok és jó pár csontját is eltörték. - Voldemort egyáltalán nem viselte jól, hogy az unokáján valaki a kínok átkát használta. Na persze ez kicsit képmutató volt tőle, hisz neki is ez volt a kedvenc sötét varázslata - persze csak az Avada után -, de csakis nevelési célzattal. Gyorsan besietett a laborba és előhozta a megfelelő bájitalokat - még jó, hogy olyan stréber volt anno a suliba, na meg az öreg Slugi kedvence! Mikor végre az ágyon fekvő férfi gyógyító álomba szenderült, ő is megkönnyebbülten rogyott le egy közeli székre, és tűnődve nézte a fiút, aki most aggódva ült apja mellett az ágyon és a haját simogatta. A dédunokája... Merlinre, de nagy lett ez a dinasztia hirtelenjében! Erről pedig nyomban eszébe jutott, hogy...
- Szóval, azt mondod, hogy ezt Alastor Mordon tette vele?
- Igen - válaszolt az határozottan. Most nemigazán volt kedve az ex-aurort mentegetni. - Valami bosszúból, amiért apa egyszer elcsúfította az arcát a parancsodra, ööö...
- Nagyapa. Szólíts nyugodtan így. - Igazából Harry a dédin gondolkodott.
- Miért nem mondta Perselus nekem, hogy van egy fia? - kérdezte kissé csalódottan.
- Hát... mert... biztosan féltett engem. Még csak pár hónapja tudunk mi is egymásról. - Voldemort szeretett volna többet is kérdezni, de ekkor valaki berontott az ajtón.
- Nagyúr - lihegte. - Megtaláltuk a Malfoyokat...
Az üzenetet módosította: mzperx - Vasárnap, 2012-07-22, 23:06 |
| |
| |
| Erika | Dátum: Hétfő, 2012-07-23, 13:12 | Üzenet # 168 |
|
Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Állapot: Offline
| Minerva fel, s alá mászkált a nappaliban, és nem találta a helyét. Haroldnak már rég haza kellett volna érnie. Nem mehetett utána, mert Sirius és Remus a nappalijában volt.
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-07-23, 19:25 | Üzenet # 169 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Perselus a sérülésektől lázasan vergődött. Álmot látott.
Álmában újraélte a megaláztatásokat, amiket a diákévei alatt kapott, Potteréktől. A veréseket az "apjától", attól az embertől, akit annak hitt. Az igazi apja, álszent kedveskedését, amivel elérte, hogy azzal a kis, iránta tanúsított kedvességgel, azt higgye, hogy van aki törődik vele, akinek igazán számít. Lily szerelmét és árulását, és végül Harry felbukkanását az életében.
Belül fortyogott a dühtől, és ez a szobájában tartózkodók előtt is megnyilvánult, mikor az éjjeliszekrényre készített fiolák egymás után durrantak szét.
Harry rémülten nézett az apjára, nem csak látta, érezte is a feszültséget, ami a bájitalmesterből kitört. Nem habozott sokat, egyből az apja mellett termett, és szorosan hozzábújt. Arra gondolt, hogy mikor ő érezte magát rosszul, elesettnek és betegnek, akkor mennyire szerette volna, ha van mellette valaki, akinek számít, aki szereti, aki megöleli őt.
Perselus érezte az ölelést, a szeretetet, ami képes volt kirángatni a legsötétebb veremből is, ahová magát száműzte. Lassan megnyugodott, és elhatározásra jutott. Mindenkinek meg fog fizetni, aki ilyen, vagy olyan módon bántotta őt, vagy Harryt!
A szemei kipattantak, és egy aggódó zöld szempárral találta szembe magát, amiből sütött az aggódás.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Hétfő, 2012-07-23, 21:53 | Üzenet # 170 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| Perselus hirtelen nemtudta, hogy hol van. Csak lassan jutott eszébe, hogy mi történt. Harry aggódó hangja rángatta ki gondolataiból.
- Szia Apa! Nagyon örülök, hogy felébredtél. Hogy érzed magad? - kérdezte és mosolyt erőltetett az arcára, de az aggodalom a szeméből nem tűnt el.
- A körülményekhez képest jól, fiam - mondta Piton suttogva. Még mindig fájt mindene és lüktettek a sebei, de ezt leszámítva volt már rosszabbul is. - A Nagyúr?
- Itt volt ő is. - Harry zavarában a száját harapdálta. Ezt az apja észrevette.
- Valami baj van?
- Hát nem tudom, hogy baj-e, de elmondtam Voldemortnak ki tette ezt veled. Annyira dühös voltam, aggódtam, hogy elveszítelek. Fontos vagy nekem, hiszen az apám vagy és szeretlek. Ezért nem tudtam magamban tartani, azt ami történt. Remélem nem gond?
Perselust meglepte ez a ragaszkodás fia részéről. Nem egyáltalán nem volt baj. És hogy erről meggyőzze, bátorításképpen megszorította a kezét, már amennyire erejéből tellett.
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Kedd, 2012-07-24, 00:43 | Üzenet # 171 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Azon az estén apa és fia hosszasan osztották meg ezt a meghitt békét, ezt a csendes virrasztást egymással. Fogalmuk sem volt arról az árnyékban, az ajtó mellett meghúzódó férfiról, aki végignézte az előbbi jelenetet, és most pokoli magányban állt a sötétben, mert fogalma sem volt, hogyan kéne részesévé válnia ennek a bensőséges hangulatnak. Unokája rémálmai savként marták a lelkét. Sose hitte, hogy egy másik lény szenvedésének látványa az élvezeten és az elégedettségen kívül más érzelmet is kiválthat belőle...
Az üzenetet módosította: mzperx - Kedd, 2012-07-24, 00:44 |
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Kedd, 2012-07-24, 09:48 | Üzenet # 172 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Másnap reggel, Perselus, amit lábra tudott állni, néhány fájdalomcsillapító és erősítő bűbáj segítségével, határozottan nézett Harryre.
- Harold te most itt maradsz, nekem van egy kis dolgom, de pár óra múlva visszajövök érted! Nagini - nézett szét a szobában, mire a kígyó előcsúszott az ágya alól. - Vigyázz a fiamra. Bárkit megölhetsz, aki csak egy kicsit is ferdén néz rá.
Harry nem mert tiltakozni, mert az az arckifejezés, amit most az apján látott, erősen emlékeztette őt az utálatos Piton professzorra, csak bámult utána, ahogy hömpölygő, fekete fellegként elhagyja a lakosztályt, és a gyengeségéről tudomást sem véve, energikusan lépkedett, talárja pedig lobogva követte. Ajjaj, itt valami történni fog! Mikor az apja így vonult a Roxfort folyosóin, akkor senki nem volt biztonságban körülötte, igyekeztek is olyankor messzire elkerülni.
Perselus határozottan megindult a kandalló felé, a sérülése jó volt arra, hogy Voldemort nagypapi nem őriztette. Megvetően húzta el a száját a gondolatra. Ismerhetné már, a tőle kapott jóval nagyobb kínzások után is talpra állt, és másnap újra előtte hajbókolt!
Hopp-port dobott a legközelebbi kandallóba, és kimondta az úticélját:
- Roxfort, Dumbledore irodája!
A korai óra ellenére tudta, hogy a vén szarkeverő ébren lesz, de arra nem számított, hogy két legyet üt egy csapásra.
- Incarcerandus! - kötözte meg azonnal a mindig éber ex aurort, aki itt most határozottan nem számított támadásra. - Invito, pálcák! - gyűjtötte be a varázspálcáikat is, miközben a sajátját az igazgatóra szegezte: - Nem mozdul, vagy nagyon megbánja - mondta hidegen. - Tudja mit? Segítek. - Halálos nyugalommal küldve rá a Petrificus totalust.
Dumbledore meglepődött a kandallóból kilépő Perselus látványán, de hamar rá kellett döbbennie, hogy a fia nagyon dühös. Nyugalommal tűrte a pálcák begyűjtését is, mert szerette volna, ha Perselus addig marad, amíg meg tudja győzni, arról, hogy nem volt más választása, muszáj volt őt a részeges Pitonnál hagynia. Viszont a sóbálvány-átok elhangzása után, már nem volt olyan biztos benne, hogy ez sikerülni is fog.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Kedd, 2012-07-24, 09:48 | Üzenet # 173 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| - Üdvözlőm, kedves Mordon - járta körül Perselus, a megkötözött vénséget. - Lám, lám, most én fogok egy kicsit elbeszélgetni magával. Crucio! - Élvezettel figyelte az öreg rángatózását. - Hát szabad így kiabálni? Még a végén nem tudnak aludni a drága diákok. Pofix!
- Nos, ha már ilyen szépen összejöttünk, ideje tisztázni a dolgokat - mondta hidegen. - Maga csak egy halálfalót lát maga előtt, hát legyen. Én nem maradok senki adósa, és nem akarok senkinek sem csalódást okozni. Crucio!
Míg Mordon még mindig az átka alatt rángatózott, feloldotta a sóbálvány-átkot Dumbledore-ról.
- Perselus...
- Itt most én beszélek, drága apám. - Alasotor felől egy meglepett nyikkanás érkezett. - Nahát! Van itt még valaki, aki előtt ez titok volt - nézett hidegen. - Az én drága apám, küldött engem kémkedni! Eljátszotta a jótékony gondoskodót, apró kis csontokat dobálva az ölebének!
- Ez nem így volt! - tiltakozott Dumbledore.
- Valóban? Akkor ez sem kínzás, hanem dicséret, amit én minden egyes alkalommal megkaptam, mikor magának mentem információkat szerezni, drága apám! Crucio! - Figyelte, ahogy a másik rángatózik, és érezte, hogy Voldemort nagypapi, miért találja azt az átkot olyan jónak. - Hm, talán a többi dicséretet is szemléltetnem kéne? - nézett elgondolkodva a két "szövetségesre". - Akkor talán megtudnák, hogy ez mekkora élmény.
Hangos dörrenésre kapta fel a fejét, ahogy kivágódott az igazgatói iroda ajtaja, és már futott is be rajta Harry. Perselus vérszomja elszállt, amint meglátta fiát közeledni, pálcája kicsúszott a kezéből, és ő fáradtan térdre esett. Vállai megroggyantak és mellkasából lihegve szakadt fel a levegő, még sosem érezte magát ennyire fáradtnak.
- Apa! - kiáltotta a fiú, és senkivel nem törődve mellétérdelt és átölelte. Perselus vállai megremegtek, és elöntötte a fájdalom, szemeiben könnyel nézett a fiára. - Sajnálom...
Harry felnézett és észrevette a megkötözött aurort és a dermedten ülő igazgatót.
- Mit sajnálsz, apa? - kérdezte nyugodtan, miközben felkapta az elejtett pálcáját, az szikrázni kezdett a kezében, miközben egyikről a másikra mutatott vele. - Megérdemelték azt, amit kaptak. Sőt, még többet is! - kiáltotta dühösen, miközben az ő szemét is ellepték a könnyek.
Minerva elérkezettnek látta az időt a közbeavatkozásra.
- Harold, add ide nekem azt a pálcát - kérte a fiút szépen, miközben lassan lépkedett felé.
Harry csak figyelte az szikrázó pálcát, és az ujjai viszkettek egy jó kis átok után.
Levicorpus - gondolt az átokra, és mosollyal az arcán figyelte a bokájuknál fogva fellógatottak látványát.
- Gyere apa, menjünk - mondta, és figyelte, amint a döbbent Sirius és Remus felsegítik a földről. Szótlanul hagyták el a helyiséget.
Minerva mosollyal az ajkán nézte a két pórul járt varázslót.
- Szép reggel ez a mai, majd küldök valakit, aki leszed titeket - mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Kedd, 2012-07-24, 18:36 | Üzenet # 174 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Voldemort miután elhagyta utóda lakosztályát a pincebörtönök felé vette az irányt. Még fényt kell derítenie arra, hogy mégis ki a felelős az unokájával történtekért. Persze Mordonon kívül. Akár ki is volt, borzalmasan lakolni fog. Ő nem tűri az árulókat, különösen, ha az ő Sötét Dinasztiáját fenyegetik. Nem, a Malfoyokra ma egyáltalán nem vár könnyű éjszaka...
***
A két varázsló már legalább 20 perce lógott, ill. közben forgott fejjel lefele. Látni ugyan nem sokat láttak, mert a ruhájuk a fejükre hullott, de a kuncogó portrék hangját jól hallották. Minerva láthatólag megfeledkezett róluk, de Alastort ez most nem izgatta - leszámítva persze, hogy a fejében jó pár perce dobolt már a vér -, ellenben még mindig nem tudta megemészteni, amit foszlányokban a cruciatus alatt fetrengve épphogy csak hallott.
- Albus... Albus, magadnál vagy? Mondd, hogy is van ez? Te vagy a legnagyobb varázsló a világos oldalon, mégse tudtál felnevelni úgy egy fiút, hogy az ne legyen egy talpnyaló halálfaló? - Dumbledore ekkor tudta már biztosan, hogy akár jön valaki a következő 20 másodpercben értük, akár nem, ő mindenképpen vissza fogja öklendezni a reggeli gyanánt elfogyasztott összes savanyúcukorkáját...
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Kedd, 2012-07-24, 19:27 | Üzenet # 175 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Perselus hagyta, hogy Sirius és Remus kitámogassák az igazgatói irodából. Az elfogyasztott bájitalok hatása megszűnt, és minden porcikájában érezte a kínzás okozta fájdalmat. Hát igen, aki ilyen sokszor élvezte már a cruciatus hatását, az a kapott mennyiségtől függően, egyre lassabban épül fel belőle. Lerogyott a díványra, ahová ültették, és nem mozdult, csak nézett maga elé, és látszólag nem vett tudomást a környezetéről, míg Harry mellé nem ült. Átkarolta a fiút, és megnyugodva hallgatta a szívdobogását. Időnként görcsös izmai megremegtek, de igyekezett nem foglalkozni vele.
Sirius és Remus szótlanul figyelték a kettőst. Szerettek volna segíteni nekik, de semmi jó ötlet nem jutott az eszükbe, így meg sem szólaltak, nem akarták megzavarni azt a meghittséget, ami apa, és fia között kialakult.
Minerva sietett be a lakosztályba, tekintete végigfutott a szobán. Megenyhülve figyelte a két alakot a díványán, és rácsattant a két bámészkodóra:
- Nincs jobb dolgotok? Azonnal kerítsétek elő Poppyt, Perselusnak gyógyítóra van szüksége!
- Majd én megyek - jelentette be Remus, és elsietett.
- Harold, szeretném, ha lemennél a konyhába, és kerítenél egy kis harapnivalót.
- Igen, nagymama.
- Ne a folyosón menj, használd a kandallót!
Harry bólintott, és nemsokára már el is tűnt a zöld lángokban. Minerva figyelme a bájitalmesterre irányult, egyszerre örült neki, és volt rá dühös.
- Csak tudnám, hogy ezt hogy gondoltad! - csattant rá szelíden. - Szó se róla, Albus megérdemelte, amit kapott - mondta, miközben leült a bájitalmester mellé.
Perselus felnézett.
- Igen, megérdemelte. Többet nem hagyom, hogy bárki is keresztülgázoljon rajtam, vagy a fiamon. Ők akarták ezt, megkapták.
Minerva felnézett Siriusra. Ez így nem fog menni.
- Poppy mindjárt jön, megvizsgál.
- Nem! - nézett fel Perselus. - Hol van Harold? - kérdezte miután nem látta a szobában.
- Leküldtem a konyhába.
- Vissza kell mennünk! - állt fel imbolyogva. - Nagyapa nem veheti észre, hogy eltűntünk.
- Nem értelek, Perselus - ráncolta Minerva a szemöldökét.
- Eh, nem is kell - szólt közbe Sirius. - Nem látod, hogy milyen zavart?
- Black? - nézett fel a bájitalmester csodálkozva. - Te meg mit keresel itt?
- Neked jöttem segíteni.
Perselus a mondatra érzelemmentesen felkacagott.
- Egy Black, aki nekem segít!
- Úgy ám, barátom, mert én nem hittem el, hogy megölted a fiadat, míg sokan igen. Mellesleg megjegyzem, jó ötlet volt őt valaki másnak álcázni. De, túl sokan vannak, akik a múltbéli vélt, vagy valós sérelmeikért rajtad akarnak bosszút állni.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Kedd, 2012-07-24, 19:59 | Üzenet # 176 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| Harryt a konyhában több manó fogadta. Mindegyik odament hozzá és hajbókolt neki, de legaktívabb köztük egy Doxy nevű manó volt. Fehéresszürke színével és hatalmas kék szemével kitűnt a többi manó közül. Fiatal kora ellenére ő volt az, aki odaszaladt elsőként.
- Piton uram! Doxy miben lehet uram szolgálatában? - kérdezte a manó fülsértően magas hangon.
- Doxy?... Soha nem hallottam még rólad! Mindegy. Szükségem lenne vacsorára, McGalagony lakosztályába - mondta Harry.
- Értettem, Piton uram! Doxy megy, és intézkedik. - Azzal máris elszaladt. Harry pedig visszament a nagymamájához.
Amint kilépett a kandallóból egy rendkívül dühös és feldúlt McGalagonyt, az apját, és egy elképedt Remust látott.
Minerva arca pedig vörös volt a dühtől.
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Szerda, 2012-07-25, 00:50 | Üzenet # 177 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| (18-as korhatár) A második emléket Scale egy korábbi részletéből alakítottam át.
- Hogy mondtad? Nem hallottalak jól, Luciusssz. - Voldemort egész közel hajolt a földön saját vérében fetrengő áldozatához. Már órák óta kínozta, de még mindig nem vallott, még mindig tagad. Pedig a fekete mágus tudta, hogy köze van az unokájával történtekhez, ezért is volt annyira engesztelhetetlen hozzá most. De nem baj, majd megtörik, mind könyörög a végén.
Az asszonnyal nem törődött, amint a szemébe nézett és leggilimentálta, tudta, hogy semmit sem tud a történtekről, de ugyanakkor mélységesen meg van győződve férje bűnösségéről. Minek bántsa hát a nőt, hisz Perselus kedveli...
Malfoy az oldalára gördült, hogy kiadhassa a szájába összegyűlt vért, majd megpróbált válaszolni a kínzójának.
- Nem... nem tudom... ura, esküszöm...
- Crucio... Crucio... Felelj! Elárultál? Mit tettél az unokámmal, féreg? Hogy csaltad ki a kastélyból?
- Én... én nem... - Voldemort meglátta a tökéletes pillanatot. Mindig tudta, mikor gyengül meg áldozata elméje annyira, hogy már ne tudjon ellenállni neki. Amikor már úgy hatolhat be az elméjébe, mint kés a vajba.
- Crucio! - kiáltotta minden erejét beleadva a varázslatba, majd egy perc után megszüntette, csak hogy azonnal támadjon - Leggilimens!
"- Mit akar tőlem?
- Pitont! Segítsen kézre keríteni. Maga állítólag a barátja, és bár fogalmam sincs, hogy mért kezdett el spicliskedni utána bizonyára jó oka van rá. Engem csak az érdekel, hogy csapdába csaljuk a kígyót.
- És mit kapok cserébe?
- A szavamat, hogy békén hagyom a jövőben. Nem fogom feszegetni a kis tetoválásának a történetét.
- Ez így aligha nevezhető csábító ajánlatnak egy kedves régi barátom elárulásáért cserében. Hisz ezidőtájt aligha fenyeget veszély Caramel miniszter személyes jó barátjaként.
- Hmpf. Áll az üzlet, halálfaló. A személyes védelmemet élvezi, amint sikerre vittük az akciót. Ha bármi rosszul sülne el a pikkelyes szörnye körül, én vallok maga mellett, hogy nekem dolgozott végig."
Voldemort ehülten nézte végig, ahogy az a halálfaló, akit jobbkezének tartott éveken át, az a férfi, aki állítólag Perselus legközelebbi barátja volt, hidegvérrel eladja egy szadista aurornak az unokáját a kétes védelemért cserébe. A gyűlölete, amit az áruló iránt érzett olyan szintre nőtt, hogy tudta, a férfi könyöröghet halálért, de ő nem fog kegyelmezni. Nem, élve darabokra tépi! Épp véget vetett volna a varázslatnak, mikor egy másik emlék előtérbe kerülését érezte meg. Malfoly volt az, aki felajánlotta neki. Talán így akar kiengesztelni az őrült. nem tétovázott sokáig, elmerült az újabb emlékben.
"Malfoy benyitott a bájitalmester sötét szobájába, majd egyből betört az ágyban fekvő férfi elméjébe, ahol emlékek sorát találta arról, hogyan végzett Piton a Potter kölyökkel. Már éppen kihúzódott volna az emlékből, mikor annak védelmi fala hirtelen darabjaira hullott, s a szőke férfi meglepődve tapasztalta, hogy amit éppen akkor lát, az a valódi. Potter apának szólítja Pitont! Ez hihetetlen, és mégis igaz. Lucius szinte kimenekült a szobából.
Néhány órával később egy meggyilkolt hajléktalan férfit változtatott át Harry Potterré..."
A Nagyúr örjöngve húzódott ki a megszállt elméből. Nem értette, Perselus miért hazudott NEKI. Miért hazudta azt, hogy megölte Pottert, mikor még csak nem is kapott erre vonatkozó parancsot. Azt hitte szétveti a méreg. Elárulták. Az egyetlen személy, akiben feltétlenül megbízott, akit... szeretett... És ekkor a pusztító dühön áthasított egyetlen gondolat: Miért kockáztatna mindent? Kiért? Harold... a dédunokája...
Tom Denem talán egy pszihopata volt, de nem volt ostoba. össze tudta adni a kettő meg kettőt - még ha sose járt is mugli iskolába. Nem volt nehéz megértenie az események láncolatát. Könnyedén felfedte Perselus Piton legrejtettebb titkát.
Amikor a bájitalmester megöli a Kis Túlélőt, eljön hozzá, és az irgalmára bízza magát, s eközben feltűnik a színen egy soha nem ismert gyermek, a fia. Harold Princ Piton... Harold... Harry, Harry Potter. Ó, az a sárvérű céda! Aki unokája gyermekkori kínzójához ment feleségül. Perselus nagy szerelme, akinek az életéért annak idején még a rosszallását is kockáztatta, mikor elé borulva könyörgött, hogy kímélje meg. Hát Mardekár vérét hordozta a méhében, és Perselus nem tudta, ebben egészen biztos volt. Hisz tiszta szívből gyűlölte azt az arrogáns kölyköt. Ennyi éven át elrejtve tartották tőle a fiát... Dumbledore! És ő majdnem megölte a dédunokáját...
- Vigyétek és láncoljátok ki, mint egy kutyát! - adta parancsba, majd elviharzott, hogy felkeresse családját és megismételjék a bemutatkozást...
|
| |
| |
| Erika | Dátum: Szerda, 2012-07-25, 07:33 | Üzenet # 178 |
|
Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Állapot: Offline
| Mordonnak kezdett nagyon elege lenni a fejjel lefelé lógásból. Már fél órája itt lógnak, de még senki nem jött, hogy leszedje őket. Már éppen kezdett volna hangosan káromkodni, amikor egy halk kuncogást hallott a háta mögött. Reménykedett benne, hogy valaki a megmentésükre érkezett, és lassan a hang irányába fordult. Reménye rögtön semmivé lett, amikor a ruhái redője közt felfedezte Hóborcot, aki vigyorogva lebegett az igazgatói irodában.
- Dumbli, Mordi bajban van,
ruhájuk a nyakukban.
Kilátszik a fenekük,
Potti bánt el így velük!
Ezzel a kopogószellem átrepült a falon, és nagy nevetések közepette körbekántálta az iskolát. Nem sokkal később a diákok ellepték az igazgatói irodát, és hangosan nevettek a pórul járt varázslókon!
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
Az üzenetet módosította: Erika - Szerda, 2012-07-25, 07:36 |
| |
| |
| Scale | Dátum: Szerda, 2012-07-25, 10:20 | Üzenet # 179 |
 Ötödéves
Csoport: Szerzők
Üzenetek: 171
Állapot: Offline
| Harry épp az ebédestálcával a kezében tartott vissza apjához, mikor megérezte az elméje ellen indított támadást, mely olyan erős volt, mint eddig még talán soha. Csupán egy pillanat műve volt, és máris elvesztette a külvilággal való kapcsolatát.
Apja Malfoy-kúriabeli szobájában találta magát, az ágyon ült, míg Voldemort előtte sétálgatott.
- Harold Prince Piton - suttogta a Sötét Nagyúr. - Igazán ügyes figyelemelterelés, ha szabad ezt a szót használnom, nem gondolod, Harry?
- Harold - javított sietve Harry, de a szíve őrült mód dobogott. Félt tőle, hogy lelepleződött, de megpróbálta menteni a menthetőt. - Soha senki nem szólított még Harryként, uram. Nem is szeretném, ha így tennének. Az egy... undok, pórias név.
Voldemort ennek hallatán felkacagott.
- Soha nem tudtál jól hazudni, Harry Potter. Legilimentáltam Luciust, és mindent tudok, Harry, mindent.
Harry elsápadva figyelte az előtte mászkáló Voldemortot, s már készült előhúzni a pálcáját, hogy mindhalálig küzdjön még így az elméjén keresztül is, mikor a kígyóképű folytatta.
- Mindazonáltal nem kell aggódnod, nem foglak bántani. - Harry elkerekedett szemeit látva magyarázatba fogott. - A Sötét Dinasztiához tartozol, és a család mindenekelőtt, nem igaz? (Elhessegette elméje elől azt a tényt, hogy gyakorlatilag az őseit egytől egyig kiirtotta. Most a jelen a fontos...)
- Nem fogsz bántani? - Bármennyire is rokonnak számít Voldemort, azért egyvalamit nem hagyhat figyelmen kívül. - Megölted a szüleimet!
- Csak az anyádat - felelte a Nagyúr kissé közönyösen. - Az apád életben van, Harold. Ne felejtsd el, hogy nem én vagyok a gonosz, hanem Dumbledore. Nem én vagyok az, aki eltitkolta a származásodat, hanem az a vén bolond.
Harry felállt az ágyról, és tett néhány lépést a mágus felé.
- Te egy aljas gyilkos vagy, semmi több! Tisztában vagyok vele, hogy mit tett Dumbledore, és már megfizetett érte; ő is, és Mordon is. De te még hátra vagy, Tom, és addig nem nyugszom, amíg nem állok bosszút az anyámért és... Jamesért.
Harry összeszedte az energiáját, és megszabadította magát a látomástól, majd ismét a Roxfort folyosóján találta magát, egy falmélyedésben ülve.
http://scaleoldala.ucoz.hu/
A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén.
(Pillangó-hatás c. film)
Az üzenetet módosította: Scale - Szerda, 2012-07-25, 11:14 |
| |
| |
| Amy | Dátum: Szerda, 2012-07-25, 15:35 | Üzenet # 180 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| Feleszmélve a látomásból azonnal elszaladt a nagymamája lakosztályába. Amint odaért, bevágta az ajtót.
- Tudja! Voldemort tudja!- Mondta Harry. A szobában a felnőttek elképedve néztek rá. Minerva volt az első, aki felébredt a döbbenetből.
- Mit tud Voldemort, Harold?-Kérdezte
- Az igazat! Hogy én Harry vagyok és nem Harold. Volt egy látomásom, abban tudtam meg, hogy ő tudja. Nem mehetünk vissza. Most mi legyen apa?
Perselus hirtelen meg sem tudott szólalni Harry kétségbe esett arcát látva. Ha a Nagyúr rájött, akkor nagy bajban vannak.
|
| |
| |
