|
I. Fórumsztori - Fordított világ
|
|
| Smaragd | Dátum: Szombat, 2012-06-16, 20:18 | Üzenet # 1 |
 Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Kedves tagok!
Mivel már egy páran felfedeztük magunknak a fórumot, és olvasgatjuk is szorgalmasan, az alábbi ötletem támadt: A Varázsskatulya Fórumsztorijának mintájára (de mégsem aképpen, mert itt az írók nem saját szereplővel csatlakoznak a ficbe) írjunk egy történetet, amihez minden erre járó szabadon hozzátehet. Remélhetőleg egy érdekes, és izgalmas ficet fogunk kapni a végén, ami egyaránt élvezetes, és szórakoztató lesz minden erre járó olvasónak, és írónak.
Hajrá, alkotásra fel!
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Szerda, 2012-07-25, 17:19 | Üzenet # 181 |
 Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Voldemort megsemmisülten ült unokája lakosztályában annak ágyán. Mikor nem találta sehol sem Perselusékat, a benne tomboló számon kérő dühe egy pillanat alatt elpárolgott, no nem mintha egy alapos fejmosáson kívül másban is részesítette volna azt a konok gyereket. Mégis hogy gondolta, hogy csak úgy eltitkolja előle ezt a fontos információt. Akár mit is feltételezett róla a múltban, most már tudhatná, hogy nem kockáztatná semmi áron az unokája hűségét. Na persze a múltban előszeretettel vadászta volna le a fiút, de ezek után... Főleg, hogy így a prófécia se igazán hiteles, elvégre, Perselus nem dacolt vele háromszor, legalább is akkor még biztosan nem. Erre most az az önfejű mardekáros félholtan mászkál ki tudja, hol a világban. Tegnap még levegőhöz is alig jutott, ma meg lelép se szó, se beszéd...
Hirtelenjében nem jutott eszébe más, mint az elmekapcsolat a fiúval. De nem lett volna szabad elkapkodnia a dolgot, várnia kellett volna. Az az idióta kölyök, persze nem tagadhatja, hogy jogosan gyűlöli, na de neki se könnyű éppenséggel elfogadni, hogy a családjába kell fogadnia azt a kis taknyost, aki tizenegy évre kivonta őt a forgalomból és azóta is évi rendszerességgel alázza meg a halálfalói előtt - még szép, hisz az ő vére! De most emiatt az idióta griffendéles miatt Perselust is el fogja veszíteni. A fiút komolyabb szívfájdalom nélkül eltenné az útból, ha nincs más választása. De akkor Perselus végleg meggyűlölné. Nem, az unokája láthatóan máris nagyon megszerette a fiát, ha oda kerül a dolog, nem hagyná el, sose állna őmellé. De Merlin rongyos gatyamadzagjára! Ő meg Perselust szereti, már egész beleélte magát abba, hogy... Mibe is?
- Gassszdám, gasszdám, miért sssszomorkodsssz? - csusszant be Nagini némi patkány reményében a Herceghez, de csak a tulajdonosát találta ott, hát ő nem volt válogatós, mindegy melyik kéztől kapja az elemózsiát, csak ehhez jó, vagy inkább jobb kedvre kell derítenie.
- Jaj, Nagini, mindennek vége - sopánkodott a másik. - Perselus elment, elment a fiúval!
- Nagini tudja, gassszdám. A Herceg megkért, hogy figyeljek a tojásszára, míg ő bosssszút áll azokon, akik bántották.
- Az az ostoba gyerek! És te, te tudtad, és nem szóltál!
- Ne aggódj, gasszdám, inkább adj Nagininek hússszt! A Herceg majd visssza csússszik ide.
- Nem, nem fog. Elrontottam mindent! A fiú... a fia Harry Potter, és ő el akar pusztítani engem. Perselus nem tér vissza a fiú nélkül.
- SSSSSSSZZZZZ - sírt fel a kígyó. - Mi lesssz most velem, ha a Herceg nem jön vissssssza, ki gondossszkodik rólam? A Hercegnek magával kellett volna vinnie! - Voldemort nagyon csúnyán nézett a kígyójára. A kis hálátlan áruló...!
- A sipítozásoddal nem segítesz, ostoba hüllő!
- Gassszdám se segít assszal, hogy itt bussszul. Menjen, és keressze meg a Herceget, bessszéljen vele! Győsssze meg, hogy jöjjenek visssza! Kérje meg, kérjen bocsánatot!
- Én. Vagyok. A. Sötét. Nagyúr. Én. Vagyok. Lord. Voldemort. ÉN nem kérek bocsánatot, nem könyörgök! SOHA!
- Akkor el fogod vessszíteni Őt!
Tom Denem csak meredt a kígyóra márványfehér arccal. Igaza van. A mindenségit, de a hüllőnek igaza van! Ha semmi más nem is, de ez, ez ami itt van, ami néhány napra körülvette, megéri! Még azt is, hogy megalázza magát! Felveszi Perselusszal a kapcsolatot a Jegyen keresztül, és igen, ha kell, még könyörög is neki, hogy térjen vissza...
***
- Harold, Harold! - kérlelte Perselus a fiát. - Nyugodj meg, és mondd el, hogy mit üzent! Mert üzent, ugye?
- Igen, azt mondta, hogy tudja, hogy én vagyok Harry Potter, meg azt, hogy... hogy is volt... Ja, igen, hogy... idézem: "Nem kell aggódnod, nem foglak bántani. A Sötét Dinasztiához tartozol, és a család mindenekelőtt, nem igaz?"*
Perselus nagyot fújva dőlt vissza a kanapéra. Minden rendben! Még sincs itta világ vége! Voldemort jobban szeret engem, mint gyűlöli Harry Pottert.
- És te mit feleltél, fiam? - kérdezte kíváncsian.
- Hát azt, hogy kicsinálom, amiért kiirtotta a családom, és hogy forduljon fel!
Piton felszisszent. Van még mit tanítani a fiúnak a diplomáciáról az szent! Most majd igyekezhet kiengesztelni az öreget. Mert vissza kell menniük, ez nem is lehet kérdés! Így, vagy úgy, de meg kell állítaniuk Voldemortot. Méghozzá véráldozat nélkül. Talán Dumbledore-nak igaza van, talán a szeretet legyőzhetetlen erő...
*Scale
Az üzenetet módosította: mzperx - Csütörtök, 2012-07-26, 06:55 |
| |
| |
| mzperx | Dátum: Csütörtök, 2012-07-26, 07:27 | Üzenet # 182 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Albus Dumbledore, a Roxfort igazgatója igen csak viharvert állapotban csörtetett végig az iskola folyosóin. Csak remélni merte, hogy még nem késett el, hogy még mindig a kastélyban vannak. De hol? Az utóbbi időben hibát hibára halmozott, és a lehető legnagyobb talán az volt, mikor elhitte, hogy Perselus gyilkos, a saját fiának gyilkosa. De most tennie kell valamit, mielőtt még végleg a sötét oldal elemészti őt Harryval együtt. Egyáltalán nem tetszettaz a kegyetlen csillogás, amit az imént a szemükben látott - na meg persze a cruciatus sem. Egyetlen hely volt csupán, amit még nem forgatott fel a fia után kutakodva: Minerva lakosztálya. Amint elérte az ajtót, hezitálás nélkül bekopogott. Nem is kellett sokáig várnia, az ajtót nyomban kinyitotta előtte valaki. Egy nagyon dühös valaki. Siriusnak nem tellett két másodpercbe, hogy pálcát rántson, mikor meglátta, hogy kicsoda a látogatójuk.
Eddig minden olyan jól ment. Harryt végre sikerült lecsillapítaniuk, és végre Remus is előkerítette Madam Pomfreyt, aki amint megérkezett nyomban magához ragadta az irányítást, és épp azon ügyködik jelenleg is, hogy azt a fafejű mardekárost kezelje, míg Minerva megpróbálja vízszintben tartani a kanapén a morcos varázslót. Erre most jön ez...
- Dumbledore - sziszegte. - Mit keresel itt?
Az üzenetet módosította: mzperx - Csütörtök, 2012-07-26, 07:31 |
| |
| |
| Erika | Dátum: Csütörtök, 2012-07-26, 08:20 | Üzenet # 183 |
 Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Állapot: Offline
| Remus nem értett az égvilágon semmit. Perselusnak van egy fia, akit Haroldnak hívnak, ráadásul Minerva unokája. Most meg megjelenik Albus, akire Sirius ráfogja a pálcát.
- Poppy, van nálad fájdalomcsillapító? Szétmegy a fejem!
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Csütörtök, 2012-07-26, 09:24 | Üzenet # 184 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| Harry - mikor meglátta, hogy ki a látogató - először nem akart hinni a szemének. Ez a hazug csaló képes idejönni azok után, amit velük tett. Poppyt figyelte, aki mintha észre sem vette volna a kérdést, hanem továbbra is csak az apjával foglalkozott. A sebeit kötözte be. Lassan végül csak válaszolt az igazgatónak is.
- Albus, mint látod, jelenleg nem érek rá. Éppen azon vagyok, hogy ellássam ezt a makacs mardekárost, és a jelenléted nem sokat segít. Amint végeztem, adok egy kis fájdalomcsillapítót, de jelenleg arra nekem is szükségem van.
- Hogy van? - kérdezte Albus.
- Ahhoz semmi közöd - felelte Sirius. - Menj innen, mielőtt olyat teszek, amit magam is megbánok! - mondta és pálcáját egy pillanatra sem vette le Dumbledore-ról.
- Kérlek, Sirius, engedj be! Szeretném tudni, hogy hogy van Perselus. És szeretnék beszélni mindkettejükkel.
- És mi okom lenne arra, hogy beengedjelek? Nem okoztál már elég kárt mindenkinek? Főleg Haroldnak és Perselusnak! Miattad mentek el innen, Perselus neked köszönheti, hogy megsebesült. Rászabadítottad azt az állat Mordont! Ha Harold nem hozza el onnan, már halott lenne. Neked köszönhetik, hogy nem tudtak egymásról. Merlin szerelmére! Te tehetsz róla, hogy ideáig jutottak. Ennek a függvényében tényleg nem látom okát annak, hogy beengedjelek....
- Sirius!- vágott a szavába Harry. - Engedd be! - Ezt hallva a szobában tartózkodók mind felé fordultak.
- De Harold...
- Minél hamarabb elmondja, amit akar, annál hamarabb megy el innen - mondta Harry.
Sirius hezitált, de végül csak leengedte a pálcáját, és beinvitálta. Nem mulasztott azért el egy megvető pillantást vetni az igazgatóra.
- Egyetlen rossz mozdulat, és kívül találod magad, mielőtt, még azt mondanád, citrompor. - mondta Sirius.
Albus nagyot nyelt. Ismeret Siriust, tudta, hogy nem szokott a levegőbe beszélni. Belépet és elindult a fiához és az unokájához. Egy ilyen fogadtatás után meg kell gondolnia, mit mondjon, de nem futamodhat meg, most nem. Eleget hibázott már, ideje, hogy helyre hozza a hibáit.
Az üzenetet módosította: Amy - Csütörtök, 2012-07-26, 09:53 |
| |
| |
| Erika | Dátum: Csütörtök, 2012-07-26, 15:31 | Üzenet # 185 |
|
Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Állapot: Offline
| Nagini kicsúszott a Herceg szobájából. A ssszaját kesszembe kell vennem assz irányításszt. Meg kell találnom a Herceget!
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Péntek, 2012-07-27, 19:12 | Üzenet # 186 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Voldemort végül lépésre szánta el magát, levelet fog írni Perselusnak, és kér tőle egy találkozót. Igaz a levél nem a legbiztonságosabb kommunikációs forma, de talán Nagini tud ebbe is segíteni, csak meg kell találnia azt a patkány Pettigrew-t, hogy bejuttassa a levelét a Roxfortba.
***
Dumbledore óvatosan közelebb mozdult a kanapéhoz, és vívódó lélekkel nézett le a kanapén fekvő fiára, akinek elgyötört arcát Minerva törölgette egy nedves ronggyal. Közben Harold a kanapé túloldalára állt hogy jobban szemmel tarthassa az öreget, nehogy ártson valamit is akár szóval, akár tettel az apjának.
- Mi történt veled, kedves gyermek? Tán csak nem... - szólalt meg végül az igazgató, de McGalagony bosszús tekintete torkára forrasztotta a mondanivalóját.
Kedves gyermek... Malazárra! - gondolta Piton. - Ez a mondat még a Nagyúr szájából is jobban hangzott! Sőt, valójában jobban örült volna most Nagini egész családjának az ágy körül, mint az úgynevezett apjának. Nemtetszésének hangot is adott, mikor egy artikulálatlan nyögés hagyta el a torkát. Na szép, már egy egész seregnyi alkalmatlan griffendéles sürög körülöttem, nem csoda, hogy folyamatosan romlik az állapotom...
- Sss, maradj már nyugton, Perselus, ne beszélj! Hagyd Poppyt dolgozni! Meglásd, jobban leszel! - csitítgatta Minerva. - Mutass jó példát a fiadnak!
- Fiam, én csak azért jöttem, hogy beszéljünk, csomó minden van, amit meg kell magyaráznom neked, hogy miért történt, és persze neked is be kell számolnod mindenről, amit megtudtál Voldemortról a távolléted alatt. Nem is beszélve Harryröl...
- Nem érdekelnek a magyarázataid - sziszegte Piton összeszorított fogakkal. - Te meg végkép nem érdekelsz! Semmi közöd sincs ahhoz, hogy mi van velünk. Kifelé!
- Gyakorlatilag ez a szoba még a Roxfort tulajdona, itt csak is én dobhatok ki bárkit is bárhonnan.
- Menj a pokolba, Dumbledore! - Az igazgatónak már a száján volt a válasz, hogy itt csakis ő, meg a fia fognak oda kerülni, ha folytatják ezt a sötét utat, és nem fogadják el az útmutatását, de Sirius itt elégelte meg a színjátékot, és közbeavatkozott...
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Péntek, 2012-07-27, 20:16 | Üzenet # 187 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| - Hagyja el a lakosztályt - mondta halkan. - Nincs szükség arra, hogy felizgassa Perselust.
Dumbledore tiltakozni akart, de egy hang megállította:
- Hagyd Sirius, a Roxfortban még ő az igazgató, mi pedig nem maradunk itt - jelentette ki a bájitalmester, és fogait összeszorítva kikecmergett a rögtönzött ágyból. Egyből felharsant Minerva, és Poppy tiltakozása.
- Feküdj vissza...
- Még nem vizsgáltalak meg!
Perselus lerázta magáról a tiltakozó kezeket, és magához intette a fiát.
- Harold... Gyere.
Harry azonnal ott termett, és igyekezett támaszt nyújtani az apjának. Piton ügyet sem vetett a boszorkányok sápítozására, elszántan lépkedett a kandalló felé.
- Köszönöm a segítséget - mondta halkan, majd maga után húzta Harryt. A lakosztályában léptek ki. A laborban elfogyasztott egy kisebb rakás bájitalt, és munkához látott. Villámgyorsan összevarázsolta a laborja felszerelését, majd lekicsinyítette, és a Piton-kúriába küldte azt. Az elfogyasztott bájitalmennyiség után, némileg felélénkülve, még kihelyezett pár lezáró varázslatot a személyes lakrészére, majd mire Harry, akár csak rákérdezhetett volna, hogy mit, miért csinál, visszatértek a kúriába. Ott a fiú legnagyobb örömére, két éber, és viszonylag sértetlen házimanó fogadta őket.
- Socius - szólította Piton a manóját -, a pincébe megérkezett a labor felszerelése, pakold ki. Dobby... - fordult a másik manó felé -, a te dolgod lesz egy levél kézbesítése a Roxfortba.
A kis manó lelkesen bólogatni kezdett. Perselus gyorsan rávarázsolta a pergamenre a meghívást, és átadta neki. - Csakis Minerva kezébe adhatod! - figyelmeztette a jószágot. - Ha végeztetek a feladatotokkal, mára nincs több dolgotok, pihenjetek - mondta még nekik, mielőtt megindult volna az emeletre.
- Harry, pár perc és vendégeink érkeznek. Kérlek fogadd őket, addig, míg én rendbe hozom magam.
- Igen apa, kik jönnek?
- Minerva, Sirius és Remus...
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Scale | Dátum: Szombat, 2012-07-28, 15:28 | Üzenet # 188 |
 Ötödéves
Csoport: Szerzők
Üzenetek: 171
Állapot: Offline
| Harry bólintott egyet, aztán kényelembe helyezte magát a kanapén, s várta a pár perccel ezelőtt magukra hagyott barátokat, családtagokat. Gondolatban visszapörgette magában az előbbi eseményeket, és rá kellett jönnie, habár nagyon óvakodott attól, hogy talán Dumbledore valamivel próbálkozik apjánál, nem kellett volna annyira félnie. Mégis mit tehetne az öreg? Oké, a világ leghatalmasabb mágusa, de... ők vannak többségben. Bármikor az életüket adták volna egymásért.
Harry abban a pillanatban tudta, hogy mi történik, amikor igazából még fel sem fogta a dolgokat. Olyan volt, mintha valaki megcsiklandozta volna az agyát - legilimentálták, de olyannyira óvatosan, amilyet még soha sem tapasztalt. Az apja régebben egyszerűen csak betört az elméjébe, Voldemort még durvábban "kért" bebocsájtást, ez a mostani azonban valami más volt. Gyengéd, tapogatózó, szinte kérlelő. Mégis ki akarhat beszélni vele? Egy pillanatig habozott, latolgatva esélyeit, de úgy érezte, az illető nem akarja bántani, így aztán megadta magát a "vendégének".
Egy csodaszép, ezernyi virágba borult, napsütötte réten találta magát, s egy hatalmas bükkfa alatt Dumbledore ült egy farönkön. Mikor meglátta, hogy a fiú őt nézni, elmosolyodott, intett egyet, aztán csak várt. Harry kíváncsian lépkedett a zöld fűben az igazgató felé, tényleg tudni szerette volna mi a mondanivalója, amit nem tudott neki az előbb elmondani. Habár volt egy sejtése.
- Igazgató úr - biccentett Harry, s miután Dumbledore megütögette maga mellett a farönköt, helyet foglalt.
- Örülök, hogy itt vagy, Harry, féltem, hogy nem engedsz be az elmédbe, de más módját nem láttam annak, hogy kapcsolatba lépjek veled.
- Megértem, uram - felelte őszintén Harry. - Miért keresett meg?
Dumbledore felsóhajtott, megigazította félhold alakú szemüvegét, és komolyan Harryre nézett. A fiú hirtelenjében nem is tudta eldönteni, hogy az öreg férfi éppen melyik pozíciójában akar beszélni vele. Igazgató, mentor, nagypapa, vagy minden idők leghatalmasabb mágusa.
- Bocsánatot szeretnék kérni tőled, Harry - fogott bele Albus -, amiért ennyi ideig titkoltam előled a származásod. Tudod, mikor Lily nekem adta a levelét, amiben elmondja az igazságot, megfogadtam Merlinre, hogy az első adandó alkalommal elmondok neked mindent, amit tudnod kell, abban az esetben, ha édesanyád ezt nem tudnám már megtenni. Ám amikor Voldemort lecsapott rátok, és te megkaptad a heget, tudtam, hogy nem lennél biztonságban Perselusnál. Érted, amiről beszélek, Harry? - A fiú bizonytalanul bólintott, mire Albus szomorúan elmosolyodott, és tudta, hogy Harrynek nem világos, mit miért tett. - Édesapád Voldemort látszólag egyik leghűségesebb halálfalója volt. Mikor a Nagyúr eltűnt, sokan inkább Perselustól várták a segítséget a szökésben, a fedőtörténet kikerekítésében, mint Bellatrixtól.
- Mrs. Lastrange inkább Azkabant választotta, minthogy megtagadja a Sötét Oldal szolgálatát, de mások nem voltak ennyire... bátrak, ha szabad ezt a kifejezést használnom. Perselusnál, amíg el nem jött a tárgyalásának ideje, naponta több halálfaló is megfordult, hamis menekülési útvonalat adott nekik, mi pedig el tudtuk kapni a legtöbb menekülő, esetleg bosszúálló halálfalót - utóbbiak rád vadásztak. Bármennyire is újra gondolom magamban az eseményeket, és bármennyire is latolgatom, hogy mennyire lettél volna biztonságban édesapádnál, tudom, hogy előbb-utóbb lebuktatok volna. És habár Perselus kitűnő varázsló, a legjobbak legjobbika, több tucat halálfalóval szemben még neki se lett volna esélye.
- Tudom, hogy a rokonaid nem bántak úgy veled, ahogy kellett volna, ahogyan reméltem, de mégis... édesanyád véráldozata olyan védelmet nyújtott neked, amilyet még én sem tudtam volna biztosítani számodra. Te nem tudhatod, de még évekkel később is több olyan botor halálfalót kerített kézre az aurorság, akik rád vadásztak, és ha nem a nagynénédéknél éltél volna, akár meg is halhattál volna. Harry - nézett mélyen unokája szemébe -, ha veled történne valami, azt én soha nem bocsátanám meg magamnak. Az unokám vagy, és én nagyon-nagyon szeretlek téged, ezt soha ne vond kétségbe!
Hozzáadva (2012-07-28, 16:22)
---------------------------------------------
FOLYT. KÖV.
[i]- Én... Én nem is tudom mit mondjak - felelte csendesen Harry. - Miért... Miért nem mondta el a Roxfortban az igazságot.
Albus mélyen felsóhajtott.
- Egészen tanévkezdésig arra a pillanatra vártam, és készültem, amikor és ahogy elmondom majd kettőtöknek, de aztán... azt hiszem megijedtem, miután Perselus többedszerre is elkezdte mondani, hogy pont ugyanolyan vagy, mint James, ugyanolyan arrogáns, kivagyi, semmirekellő és... a szokásosak, szerintem már eleget hallottad ezt - mosolygott rá lágyan. - Aztán Perselus elkezdte a szidásod, te pedig folytattad az övével, végül annyira elfajult ez az egész, hogy féltem attól, hiába tudnátok meg, hogy apa-fia vagytok, nem lennétek képesek felülemelkedni a sérelmeiteken. Annak látványa pedig, hogy kiderül egy család vagytok, de ezt mégsem használjátok ki, rettentő fájdalmas lett volna.
Albus ránézett Harryre, és a fiú rémülten látta, hogy az idős férfi szemében könnyek gyűlnek. Dumbledore annyira idősnek tűnt most így megtörve, összeomolva - Harry félt így látni. Számára Albus Dumbledore mindig is az erőt, a jóságot, a legyőzhetetlenséget sugározta, aki egy csettintéssel mindent rendbe tesz; rossz volt látni, hogy az igazság valóban ennyire fájdalmas.
- Köszönöm, hogy elmondta, uram. Én azt hiszem tudom, hogy tényleg csak a legjobbat akarta nekem - felelte csöndesen Harry. - Nem haragszom magára, de apa nevében nem tudok nyilatkozni.
- Jól kijöttök, igaz?
- Igen, uram. - bólogatott Harry egy mosoly kíséretében. - Tényleg nem vagyunk annyira különbözőek.
- Ennek nagyon örülök, Harry - veregette meg unokája térdét Albus. - De most menned kell, fiam, ha jól látom, hamarosan vendégeitek lesznek.
- Oh, igen - pattant fel Harry. - És, uram, habár Voldemort most már családtag - szűrte a szót a fogai között -, attól még meg fogom bosszulni anya, James és Cedric halálát is, hogy a több száz mugli emberről ne is beszéljünk. - Azzal Harry ismételten a nappaliban találta magát, és abban a percben kilépett a kandallóból Sirius.
Hozzáadva (2012-07-28, 16:28)
---------------------------------------------
FOLYT. KÖV.
***
Albus Dumbledore még sokáig ült a képzelete teremtette rét farönkjén azon elmélkedve, hogy Harry szavaiból ítélve, talán mégis van közte és Voldemort között valamilyen rokoni kapcsolat.
- Szentséges Merlin! Ugye nem...? - villant be neki a megoldás.
http://scaleoldala.ucoz.hu/
A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén.
(Pillangó-hatás c. film)
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Hétfő, 2012-07-30, 12:03 | Üzenet # 189 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Voldemort végre rátalált a kígyójára, amint az épp a Herceg baldachinos ágyán tekergett.
- Áh, Nagika, hát itt vagy! Nem tudod..... Mit csinálsz tulajdonképpen?
- Ssszzz, gondolkodom. Hogy hogy kapjam visssza a Hercegem.
- Rendben, értem én, szóval le lettem cserélve egy fiatalabbra. Hogy ez miért nem lep meg? Nos mindegy, Nagika, nem tudod véletlenül, merre találom Féregfarkot? - A kígyó izgatottan elkezdett még gyorsabban tekeregni.
- Ssszzz, Nagini nem tudja, gassszdám.
- Akkor megkeresnéd nekem azt a haszontalan patkányt, valahogy el kell juttatnom Perselushoz a levelem...
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Kedd, 2012-07-31, 00:15 | Üzenet # 190 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| - Assszem asssz nem fog menni, gassszdám. Nagini már megette asssz árulót.
- Miii! Mit tettél te ostoba hüllő! - követelőzött a Nagyúr és elkapta jobbjával a kígyó torkát - vagy milyét ott a feje alatt - és jól megrázta.
- Ssssz, Nagini nem hagyhatta, hogy a Herceg ssszobáiban garássszdálkodjon. Mindig csúfolódott a Hercegen... -sziszegte el a kígyó a varázsszót, mely kulcsként nyitotta meg Voldemort bilincsbe zárt öklét körülötte. Tom fáradtan zuhant a kígyó mellé az ágyra.
- Jaj, Nagini! Akkor most hogy juttassam el hozzá a levelemet?
- Ne aggódj gassszdám, Nagini ssszejti, hol lehetnek, majd én elvissszem. Nagini már járt ott egyssszer, mikor a Herceg tojássszát kereste...
|
| |
| |
| Mugli | Dátum: Kedd, 2012-07-31, 14:23 | Üzenet # 191 |
|
Csoport: Vendégek
| Smaragd:
Minerva, Remus és Sirius éppen azon tanakodtak, hogy mitévők legyenek, mikor egy pukkanás kíséretében egy házimanó jelent meg.
- Piton uram küldött - mondta, és egy pergament nyújtott a professzor asszony felé.
Minerva kíváncsian vette el, és hajtogatta ki. Még megszólalni sem volt ideje, mikor a manó már távozott is. Ezek szerint, Perselus nem vár választ.
Kedves, Nagymama!
Köszönöm, hogy vigyáztál Haroldra. Engedd meg, hogy viszonozzam a kedvességedet. Harold már alig várja, hogy közös barátainknak megmutathassa az új otthonát. Ezért meghívlak téged, a kísérőiddel együtt a kúriába.
P
- Meghívást kaptunk - jelentette be a boszorkány, mikor a pergamenből felnézve, két kíváncsi tekintettel találta szembe magát.
|
| |
| |
| Aremeh | Dátum: Szerda, 2012-08-01, 14:43 | Üzenet # 192 |
 Harmadéves
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 83
Állapot: Offline
| Nem telt bele öt percbe sem, Minerva, Sirius és Remus már a kúria hatalmas előcsarnokában állt, ahol Harry fogadta őket.
- Apa mindjárt itt lesz, szerintem addig menjünk át a szalonba - javasolta Harry, majd a három felnőtt kíséretében belépett az említett terembe.
Már legalább egy fél órája vártak, ki ki a maga italát iszogatva, amikor Harry megelégelte a várakozást és Dobbyért kiáltott.
- Parancsolj Dobbyval Harry gazdám!
- Dobby kérlek szólj apámnak, hogy a vendégek már elég régóta várakoznak.
A házimanó abban a pillanatban eltűnt, csak hogy egy másodperc múlva újra megjelenjen, és a levegőt kapkodva, remegő hangon megszólaljon:
- Harry gazdám azonnal jöjjön! Perselus gazdám eszméletlenül fekszik az emeleti folyosón!
Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (...).
|
| |
| |
| Erika | Dátum: Csütörtök, 2012-08-02, 10:59 | Üzenet # 193 |
|
Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Állapot: Offline
| Harry felrohant a lépcsőn, Minervával, Remussal, és Siriusszal a nyomában. Apját a szobája előtt ájultan találta. Mellette Nagini tekergett.
─ Herceg, kérlek térj magadhossz! Nagininek sszüksszége van rád.
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
|
| |
| |
| Mugli | Dátum: Csütörtök, 2012-08-02, 11:38 | Üzenet # 194 |
|
Csoport: Vendégek
| Smaragd:
- Voldemort kígyója! - kiáltott fel Sirius és készült megátkozni a jószágot, mert még élénken élt benne annak az emlékezete, mikor Nagini megtámadta Arthur Weasleyt.
- Ne! - kiáltott fel Harry. - Ne bántsd! Ő nem akar semmi rosszat! - mondta, miközben a pálca elé ugrott és a testével védte az óriási kígyót.
Nagini megérezte a fenyegető veszélyt, és mint egy kobra, felmagasodott a fiú fölé.
- Ki asssz, aki bántani akarja a Herssszeg tojásszát? - sziszegte mérgesen. Avatatlan szemeknek úgy tűnt, mintha a fiút készült volna hátba támadni. Minerva felsikoltott és a szívéhez kapott, annyira féltette Perselusékat, hogy a rémülettől meg sem bírt mozdulni.
- Nagini, hagyd - sziszegte a kígyónak Harry -, ő nem akar bántani, csak megvédeni, mint te.
- Gassszdám - hajtott fejet a kígyó, miközben visszatért a bájitalmester mellé. - Segítsss a Herssszegnek!
|
| |
| |
| Amy | Dátum: Hétfő, 2012-08-06, 15:11 | Üzenet # 195 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| A kígyó készségesen arrébb csusszant, hogy Harry hozzáférhessen az apjához, de szemét egy pillanatra sem vette le Siriusról és a többiekről. Felkészülve várta, hogy azonnal támadhasson, ha valaki bántani meri a gazdáját és a hercegét. Harry - kihasználva az alkalmat -, közelebb ment az apjához. A varázsló arca a szokásosnál is fehérebb volt, homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek, légzése szaggatott volt, és néha-néha ki is hagyott. Remegő kézzel nyúlt apja nyakához, hogy kitapintsa a pulzusát. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkát, ugyan is az apja élt. Igaz, a szívverése kicsit gyenge, de él. Amint felállt észrevette, hogy a nadrágján egy hatalmas vörös folt van. Akkor látta meg, hogy az apja körül a padló is véres. Nem habozott, azonnal Siriushoz fordult.
- Sirius, segítened kell! Be kell vinnünk a szobájába most azonnal! - mondta, és a hangja remegett az aggodalomtól.
- Rendben - válaszolt Sirus, és már emelte is a pálcáját, hogy azzal majd belebegtesse a férfit, de Harry hangja megállította.
- Ne! Ne varázsolj! Nem tudom, hogy azzal nem ártunk-e neki, és ezt nem szeretném megkockáztatni! Valami mást kell kitalálnunk! - mondta.
Sirius eltette a pálcáját, odaintett Remusnak, és ketten felemelték az ájult férfit. Harry kinyitotta az ajtót, a két férfi, ájult barátjukat lefektette az ágyra.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Kedd, 2012-08-07, 00:04 | Üzenet # 196 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Minerva tüstént az ágynál termett. Tartózkodva pillantott a kígyóra, de mivel Harry azt mondta, hogy nem bánt, bátorságát összeszedve igyekezett nem tudomást venni róla, és félelmetes sziszegéséről. Egy pillanat alatt lerántotta az eszméletlen férfiről a talárt és megkönnyebbülve tapasztalta, hogy az alatt csak egy ing van. Hála Merlinnek! - gondolta magában -, most igazán nem lenne türelme ahhoz a rengeteg gombhoz. Hasonlóképp nem törődve a hófehér, véres ing gombjaival, azt egy rántással kettészakította.
Az ing reccsenve hasadt ketté, és a gombok apró kis bogarakként repültek a szobában szanaszét. Remus megemelte a szemöldökét, de nem kommentálta a boszorkány tevékenységét, csak összenézett Siriusszal. Amint a véres ing szétnyílt, Minerva szeme elé került a bájitalmester oldalán lévő hosszú, átok marta vágás. A seb az mozgástól újra szétnyílt, és vérzett.
- Óh! - kiáltott fel Harry. - Socius - szólította az apja manóját -, kipakoltál már a laborban?
- Socius teljesítette a gazda parancsát! Mindent kitett ugyanoda, mint a Roxfortban.
- Hoztunk bájitalokat is? - kérdezett rá.
- Igen, a gazda mindent elcsomagolt.
Harry ezt megkönnyebbülve hallotta.
- Kellene Vérpótló-, Lázcsillapító-főzet, és egy adag Álomtalan Álom - sorolta Minerva.
- De beszélni akart velünk! - tiltakozott Sirius.
- Azt megteheti azután is, hogy felépült - utasította rendre a boszorkány -, az senkinek sem jó, ha nem hagyja a szervezetét gyógyulni - nézett közben jelentőségteljesen az aggódó Harryre.
Sirius egy bólintással jelezte, hogy értette az utalást.
- Socius hozott mindent, amit kértek - jelent meg a manó egy nagy tálca bájitallal.
- Köszönjük, tedd az asztalra - rendelkezett Minerva. - Kérnék még egy kis töklevet és teát.
A boszorkány Harry segítségével sorra dugaszolta ki a bájitalokat, és itatta meg Perselusszal. Közben Socius is meghozta a kért frissítőket, és amíg Harry nem figyelt, addig Minerva öntött egy kis Álomtalan Álmot az ő italába is.
- Harold kedvesem, menj pihenj le te is - mondta a fiúnak.
- Nem - jelentette ki határozottan Harry. - Addig nem, amíg nem látom, hogy apa jobban van.
- Rendben, ahogy akarod, de akkor legalább idd meg ezt - nyújtotta a fiú felé a poharat.
Harry egy hajtásra megitta a töklevet, és ideje sem volt felfogni az eseményeket, mert már aludt is.
Siruis óvatosan kivette a kezéből a poharat, és felkapta a fiút.
- Kezdesz olyan lenni, mint Albus - mondta neki, miközben kilépett az ajtón.
Az eddig csendben lévő Remus szomorúan nézett utána, és mikor Sirius hallótávolságon kívülre került, megszólalt:
- Ne törődj vele - vigasztalta Minervát. - Nem úgy gondolta.
- De bizony, hogy igen. Igaza van. Az ember az aggodalomtól nagyon könnyen elfelejti, hogy a másik is tudja, hogy mi a jó neki. Én csak a legjobbat szeretném nekik - mondta miközben Perselusra nézett.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Kedd, 2012-08-07, 08:45 | Üzenet # 197 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Nagini idegesen nézte az előtte történő eseményeket. A kis gazáért nem aggódott, valóban ráfért a pihenés, és persze amíg ő nem tud a Herceg mellett virrasztani, Nagika majd éberen fog ügyelni ezekre a fura kétlábúakra, akik láthatólag mindent megtettek az ő Hercegéért. Ez megnyugtatta a kígyót, ugyanakkor érezte a sebből áramló sötét energiát. A Nagyúr mellett hamar megtanulta értelmezni az átkokat követő feketemágia nyomokat, és most azt is tudta, hogy itt a puszta jó szándék nem elég ahhoz, hogy meggyógyítsák Pitont. Ez a varázslat erősebb náluk. Ide valaki olyan kell, aki szakavatott az átkozódás terén. Igen, Itt csak a Nagyúr ssszegíthet. de hogy hossszam ide? Mégisssz csak ssszólnom kell valakinek, hogy beengedje, ha ideér, meg hogy meg ne átkozzák...
Nagini gyorsan döntésre jutott, kicsusszant a szobából, és megkereste Voldemort levelét, amit akkor ejtett el, mikor meglátta a földön fekvő varázslót. Ismét szájába vette a levelet, ügyelve, hogy méregfogaival kárt ne tegyen bennük, és odacsusszant ahhoz az idős boszorkányhoz, aki a legtettrekészebbnek tűnt. Majd amennyire csak tudta, megpróbált ártatlannak tűnni, és odanyújtotta az üzenetet Minervának. Az rémülten kapta fel a fejét, mikor meghallotta a sziszegést. El is felejtkezett a kígyóról. De aztán meglátta, hogy mit tart a szájában.
- Nekem? - A kígyó bizonytalanul bólintott, majd mikor a nő elvette a papírt, gyorsan leeresztette a fejét, és visszacsúszott a beteg ágyára.
Minerva felnyitotta a pecsétet, és értetlenkedve kezdte el olvasni Voldemort Nagyúr elegáns kézírását:
Perselus, kedves unokám!
Sok gondolkodni valóm akadt az elmúlt napokban, különösen, miután tudomásomra jutott, hogy a fiú, a fiad, akit oly nagy örömmel fogadtam a családunkban, nem más, mint Harry Potter. Mondanom se kell, először iszonyatos haragra gerjedtem - azt hiszem, ez érthető a 15 évvel korábban történt közös múltunk fényében. És nagyon dühös voltam rád is, amiért egy ilyen fontos információt eltitkoltál előlem. De aztán észhez tértem - Nagini segítségével -, és rájöttem, hogy ez végérvényesen közénk áll, hogy az általam megálmodott dinasztia - mely rövid időn belül már inkább család lett, s melyben nekem se volt korábban részem - egy olyan álomkép, mely nem maradhat fenn, mert te mindig is a fiadat fogod választani velem szemben. A fiad fontosabb neked, ő pedig gyűlöl engem. Azonban nekem meg te váltál fontosabbá egy ostoba bosszúhadjáratnál a fiú ellen. Ha ezen múlik, hogy visszakapjam az unokámat, kész vagyok bármilyen esküt letenni, hogy sose fogok ártani nektek. Sőt erre már most esküszöm! Vesszen vérem és minden mágiám, ha megszegem!
Kérlek, Perselus, adj hírt magadról, és gyere, gyertek vissza hozzám. Még egyáltalán nem voltál jól, mikor távoztál, a sebeidet nagyon gonosz fekete mágia okozta, de én meg tudom gyógyítani őket.
Kérlek, ha másért nem, legalább ezért jelentkezz.
Szerető nagyapád
Lord Voldemort.
Minerva teljes döbbenetben engedte le a kezeit az ölébe és nézte az alvó férfit, akinek a vállán ott pihent a szundikáló óriáshüllő feje.
Ki hitte volna, hogy Tom Denemmel lesz egyszer közösen nagyszülője Albus Dumbledore fiának! Minerva, nem tehetett róla, de felvihogott, majd a nevetése lassan zokogásba fordult át...
|
| |
| |
| Aremeh | Dátum: Kedd, 2012-08-07, 09:32 | Üzenet # 198 |
|
Harmadéves
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 83
Állapot: Offline
| Sirius és Remus aggódva néztek egymásra. Tudták jól, hogy ha Minerva idegösszeomlást kapott, ennyi beteget már nem fognak tudni ápolni.
A boszorkány ekkor azonban egy szempillantás alatt abba hagyta a sírást a két férfira nézett.
- Komoly döntést kell hoznunk - mondta.
- Mi lenne az? - kérdezte a két varázsló kórusban.
- El kell dönteni, hogy eljött e az idő arra, hogy szembenézzünk Lord Voldemorttal.
Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (...).
|
| |
| |
| Erika | Dátum: Kedd, 2012-08-07, 10:45 | Üzenet # 199 |
|
Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Állapot: Offline
| A két férfi egymásra nézett, és próbálták eldönteni, hogy Minerva megbolondult, vagy komolyan beszél. Siriusban felmerült a gyanu, hogy sajnos az előbbiről van szó, de Remus megelőzte a kérdésével.
- Komolyan beszélsz, Minerva? - kérdezte összezavarodva.
- Persze, olvassátok el ezt - azzal a barna hajú férfi kezébe nyomta a levelet, és visszafordult Perselushoz. Miután a két férfi elolvasta Voldemort levelét ismét értetlenül összenézett.
- Perselus Voldemort unokája? - kérdezte megrökönyödve Sirius. Remus arca kezdett zöldre váltani, és erősen meg kellett kapaszkodnia Sirius vállában. Minerva látva a két férfi döbbenetét szólította a két manót, és teát, valamint gyomor-, és idegnyugtató főzetet kért tőlük.
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
Az üzenetet módosította: Erika - Kedd, 2012-08-07, 11:50 |
| |
| |
| Amy | Dátum: Szerda, 2012-08-08, 07:43 | Üzenet # 200 |
|
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Állapot: Offline
| Miután a két férfi valamennyire megnyugodott, Minerva visszatért a megtárgyalandó kérdésre.
- Tehát, döntenünk kell abban a kérdésben, hogy szembenézzünk-e Voldemorttal - mondta határozottan.
- És mi a garancia arra, hogy igaz, ami ebben a levélben van? - kérdezte Sirius.
- Semmi. De olvastátok a levelet, ami biztos, hogy tőle származik.
- Az még nem jelent semmit. Lehet, hogy ez egy hatalmas csapda. Mindannyian tudjuk, hogy Voldemort nem az a szavatartó típus.
- De ti is tudjátok, ez az egyetlen esélyünk. Poppy ezt nem tudja meggyógyítani, és ha nem segítünk Perselusnak, akkor meg fog halni, amit én nem tudok, és nem is akarok elfogadni. Tehát, amennyiben döntünk vállalnunk kell a kockázatot.
Sirius kétségbeesetten Remusra nézett, aki eddig csendben volt és az ágyban fekvő alakot figyelte.
- Mondj már te is valamit! Mégis mi a Merlin csodáját tegyünk? - kérdezte Sirius
Remus levette a szemét az ágyban fekvő férfiról, és odafordult Sirushoz.
- Bármennyire is egyet értek veled, barátom, sajnos Minervának igaza van. Te is láttad azt a sebet. Poppy megpróbálta begyógyítani, de mindig kinyílt, és tudjuk, milyen veszélyes egy átok okozta seb. Vitatkozhatnánk itt napestig, de azzal csak Perselus halálos ítéletét írnánk alá. Úgyhogy szerintem hívjuk ide. Mivel a nagyapja, csak ő tudja megmenteni. Nem tudjuk, Mordon milyen varázslatot szórt rá, de ha az sötét átok, akkor az egyetlen személy, aki ez feltudja oldani, az Voldemort.
Sirius elkeseredetten a kezébe temette az arcát. Bármennyire is rossz döntésnek gondolta, egyet kellet értenie Remusszal és Minervával. Perselus élete ezen múlik.
- Rendben! Hívjuk ide - mondta Sirius -, de ki lenne olyan bátor, hogy visszamegy az oroszlán barlangjába?
Nagini lecsúszott a bájitalmester válláról. Már egy ideje ébren volt és figyelt minden szóra, ami a szobában elhangzott. Ezért odacsúszott a három delikvenshez, és csak remélte, hogy megértik, mit akar. A három ember egyszerre nézet a kígyóra.
- Te akarsz elmenni Voldemorthoz? - kérdezte a kígyót Minerva, mintha minden egyes szavát értené.
- Ugyan már, Minerva, ez egy állat, honnan tudnád, mit akar. Majd megyek én - mondta Sirius.
- Nem! Rád itt van szükség. És különben sem tudod, hol van Voldemort. Ellenben ez a kígyó az egyetlen reményünk akár érti amit mondok, akár nem.
Ezzel Minerva a kígyóhoz fordult.
- El kellene menned a gazdádhoz, Voldemorthoz, és ide kellene hívnod! Mond neki, hogy sürgős!
A kígyó bólintott - vagy mit csinált a nagy fejével -, és elcsúszott, hogy átadja az üzenetet a gazdájának.
Amikor a kígyó eltűnt, Sirius szólalt meg.
- Minerva, ha ez rosszul sül el, nagy bajban leszünk.
- Tudom, Sirius, tudom! - sóhajtott frusztráltan Minerva -, de reménykedjünk, hogy minden rendben lesz.
Odament az ágyhoz, és vizes ruhával kezdte törölgetni a beteg fájdalomtól gyötört arcát. Remélte, hogy a kígyó átadja az üzentet. És reménykedett abban is, hogy ez az egész nem csapda. Ha mégis az, mindent elkövet, hogy ne jusson Voldemort kezére ez a számára két fontos ember.
Az üzenetet módosította: Amy - Szerda, 2012-08-08, 09:22 |
| |
| |
