|
II. Fórumsztori
|
|
| Smaragd | Dátum: Hétfő, 2012-08-27, 13:04 | Üzenet # 1 |
 Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Sziasztok!
Elérkezett a Fórumsztori II. megnyitásának az ideje.
Nagyon örülünk neki, hogy ilyen sokan kíséritek figyelemmel a történet alakulását és még írtok is bele, de még mielőtt mindenki rávetné magát a nyitórészletre, egy pár szó a fórum karbantartóitól, vagyis tőlünk 
Nem áll szándékunkban senkit sem üldözni a helyesírása miatt, pláne, mert a mienk is hagy maga után némi kivetnivalót. De! Legalább az alapvető és mindenki számára nyilvánvaló szabályokat tartsuk be. Pl.: a szóköz használata, a nevek nagybetűvel írása, mondatkezdő nagybetűk használata… Apró kis hibák, melyek egy kis odafigyeléssel kiküszöbölhetőek.
A feltett részletet módotokban áll javítani két napig, de a tartalmi részen ne változtassatok, csak akkor, ha az nem igazodik az előttetek írt részlethez/részletekhez.
Remélhetőleg a fórum most már nem fogja feldarabolni a hosszabb hozzászólásokat, így lehetőség lesz azt egyben feltenni. Ez azoknak jó hír, akik szövegszerkesztőben dolgoznak, és onnan másolják be a megírt részletüket.
Köszönjük a figyelmet, jó szórakozást kívánunk mindenkinek!
KristineHolt, mzperx és Smaragd
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Vasárnap, 2012-10-07, 22:10 | Üzenet # 61 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Narcissa élvezettel simított végig karcsú alakján. Ma itt lesz ő is!
A hatalmas kovácsoltvas keretes, koboldok által készített kristályüveg tükör, ragyogó fényével szinte tündöklő mezőbe vonta fekete estélyis alakját. Mézszőke haját élesen kihangsúlyozta a földig érő elegáns, mély kivágású, lobogó selyem szoknyarészű ruha. Elégedetten pördült meg a tükör előtt, és tudta, hogy ma este az összes varázsló tekintetét magára fogja vonzani.
***
Perselus Piton fanyalogva húzta el a száját, mikor a Malfoy manótól átvette az elegáns, aranybetűs pergament. Számított ugyan a meghívásra, de csak remélni merte, hogy most kivételesen felmentést kap alóla.
Lucius Malfoy minden évben megrendezte ezt az estélyt, melyen részt vett a háttérben meghúzódva Voldemort is. Egy külön a számára készített, láthatatlanná tévő bűbájjal ellátott páholyból figyelte az összegyűlt vendégsereget, és a hívei által szorgalmasan leitatott boszorkányok és varázslók, néha bizony kifecsegtek értékes információkat is, főleg, ha az a pezsgő egy kis igazságszérummal is el volt látva.
- Lily! - kiáltotta. - Ma este estélyre vagyok hivatalos - mondta a megjelenő manónak. - Hadriant ma neked kell ellátnod, ami azt is jelenti, hogy ma nem változtatlak vissza.
Nem törődve Lily tiltakozásával, Perselus készülődni kezdett.
Nem fektetett különösebb hangsúlyt a dologra, mindössze annyi változás eszközölt, hogy egy szépen hímzett, elegáns talárt öltött magára. Indulás előtt még betért a laborjába és a felkapott egy üveggel a Nagyúr számára készített Veritaserumból.
Már az előcsarnok folyosóját szelte határozott léptekkel, mikor belebotlott a vadőrbe.
- Tyű, az áldóját! - kiáltotta lelkesen Hagrid. - Tán csak nem udvarolni megy, professzor?
- Ne beszélj sületlenségeket, Hagrid! - dörrent az óriásra. - Neked tán lenne kedved udvarolni az elmúlt hét eseményei után?
- Igaza van, professzor - komorodott el az óriás. - Még mindig meghatódom, ha eszembe jut szegény McGalagony professzor temetése - kapta elő hatalmas zsebkendőjét, és fújta ki az orrát égtelenül trombitálva.
Perslus megforgatta a szemeit, majd a kezeiben tartott fehér kesztyűvel megveregette Hagrid karját.
- Mennem kell, mert még elkések.
- Persze, professzor, menjen csak - hüppögte.
***
Narcissa szinte ujjongott belül, mikor felfedezte Pitont belépni a bálterembe. Mint az est háziasszonya méltóságteljesen lépdelt Lucius oldalán, és köszöntötte a sorra érkező vendégeket.
- Perselus - hallotta férje hangját. - Örülök, hogy el tudtál jönni, már azt hittem, hogy minden idődet leköti a gyereknevelés.
- Gyerek! - sikoltott szinte fel Narcissa, elfeledkezve magáról. Perselusnak gyereke van?! Ki az a boszorkány, aki megszerezte magának az ő választottját! Hadd kaparja ki a szemét!
- Na, de Cissy - szorította meg a karját durván Lucius. - Ügyelj magadra!
- Elnézést - erőltetett mosolyt az arcára. - Én csak meglepődtem.
- Nem történt semmi - zengte a mély bariton, és Narcissa szinte el is feledkezett a szorításáról.
- Nagyon örülünk, hogy eljöttél - zárta le a beszélgetést Luciust, és elhúzta Cissát a következő vendéghez.
Perselus egy pillanatra utánuk nézett, majd megindult Voldemort páholya felé.
- Nagyuram! - köszöntötte belépve, miközben mélyen meghajolt.
- Perselus, remélem minden rendben, sikerült az öreget megtévesztened?
- Csak félig, Nagyuram. Hiba volt McGalagony testét visszavinni, most kíváncsiak a halála körülményeire.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Kedd, 2012-10-09, 20:03 | Üzenet # 62 |
 Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Voldemort néhány pillanatig elmélyülten figyelte a fiatalember arcát, nem kerülte el figyelmét a varázsló zaklatottsága és a belőle áradó, szinte kézzelfogható feszültség.
- Jöjj, Perselus, ülj le ide mellém! - mondta, miközben egy csodás hegyikristályból faragott serlegbe töltött egy keveset a Malfoyok híres manóborából és átnyújtotta azt a másiknak. - Így ni. Pihenj egy kicsit, hűséges kígyóm, az este olyan szép, nem szükséges, hogy mások is észrevegyék rajtunk a nyugtalanságunkat. Nekik nem kell tudniuk, hogy baj van. Had szórakozzanak! - Piton igyekezett engedelmeskedni, és elméjében a felkavaró gondolatokat háttérbe szorítani a Nagyúr eme újabb kegynyilvánításával. Nem kerülte el figyelmét, hogy a fekete mágus a saját poharát adta át neki. Néhány percig csak az ünnepi forgatagot és a táncoló párokat figyelte, majd erőt gyűjtve megszólalt.
- Nagyúr, tegnap Dumbledore az irodájába hivatott teázni, de nem várt rám egyedül. Ott volt a miniszter és az auror parancsnokság vezetője. Titkon Veritaserumot tettek a teámba. Szerencsére időben felismertem és hívtam Poppyt...
- Poppy?
- A javasasszony, ő teljes mértékben a pártomon áll jelenleg. Rendesen kiosztott mindenkit a szobában, főleg az igazgatót, amiért veszélyeztette az életemet.
- Komolyan fontolóra kell vennünk, hogy mire mehetünk a jövőben a Madámmal, ígéretes erőforrásnak ígérkezik, ha rólad van szó.
- Ez nem minden, uram, a miniszter vissza akarja hívni Mordont a szolgálatba, hogy személyesen vegye kézbe az ügyemet.
- Mordon miatt nem kell aggódnod. A vén auror jelenleg a nevét se tudná dadogás nélkül kimondani. Azután a kis ízelítő után, amit tőled kapott, azt hiszem, bármit megtehetünk ezzel a rettenthetetlen férfival.
- Mégis, ha a minisztérium rájön, hogy hiányzik ő is. Ráadásul éppen most...
- Nyugalom, kedves kígyóm, már jó egy hete hiányzik a kedves Alastor, mégse tűnt fel eddig senkinek, ez igencsak biztató bizonyítványt állít ki róluk számunkra. Ne aggódj, Perselus, idővel a hasznunkra fordíthatjuk a helyzetet. Hisz te is itt vagy, meg ő is itt van. Néha az idióta griffendéleseket könnyebb meggyőzni az ostoba hősködéssel, mint az önfeláldozó jóakarattal. - A két fekete mágus értően egymásra nézett.
- Ah, itt a kedves Narcissa. Leányom, pompás partit rendeztél számunkra, mint mindig. Fogadd hálánk érte!
- Nagyúr - szólalt meg a nő kissé félénken. - Megtisztelnél azzal, hogy megnyitod velem az ünnepélyt?
- Örömmel tennék eleget a kérésednek, de azt hiszem van itt nálam alkalmasabb személy is erre a megtisztelő feladatra. Perselus, ne vonakodj tovább, kedves kígyóm, szórakoztasd a hölgyet! Nálatok méltóbb párt ezen az estén amúgy se találhatnék e termekben. Kezdődjön hát a tánc!
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Kedd, 2012-10-09, 20:34 | Üzenet # 63 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Narcissa repesett az örömtől, szíve hevesen dobogott, ahogy végre Perselus karjaiban érezhette magát. A bájitalmester finoman karolta át karcsú derekét, és gyengéden, de még is határozottan vezette a táncparketten. Nárcissával forgott a világ, ahogy kecsesen suhant partnere karjaiban, és a vendégsereg is elámulva figyelte a kettősüket. Az asszony szőkeségét remekül kiemelte, Piton méltóságteljes feketesége. Lucius, ha egy cseppet is szerette volna valaha a feleségét, most biztosan féltékenyen ugrott volna közéjük, de mivel erről szó sem volt, a táncot nem zavarta meg senki.
Miután a zene véget ért, Perselus visszakísérte a partnerét a férjéhez.
- Köszönöm a táncot - bókolt Cissának, majd Luciushoz fordult. - Köszönöm a meghívást, de nem maradhatok tovább, sajnos ma este még eleget kell tennem egyéb irányú kötelezettségeimnek is. - Észrevétlenül elköszönt a Nagyúrtól is, majd elhagyta a Malfoy kúriát. Ma este még valóban sok dolga lesz...
A Roxfortba visszaérkezvén, meggyőződött róla, hogy Hadrian békésen alszik az ágyában, majd magára zárta a laborja ajtaját. Egy meglehetősen bonyolult bájital megfőzésébe vágott bele, de ha siker koronázza az erőfeszítéseit az a jövőben sokszorosan meg fog térülni. Az idő szinte repült, ahogy megfeszített figyelemmel dolgozott, és mikor hajnalban elhagyta a laborját, egy ritkán látott elégedett vigyor koronázta a képét.
***
Lily manó éjszakája hosszú és tevékeny volt. Harry sehogy sem akart megnyugodni, miután Perselus távozott arra a bálra. Hiába igyekezett megvigasztalni, a fiú irtózott manóalakjától. Amikor volt egy kis szusszanásnyi ideje, akkor pedig a lakosztályt járta körbe, és minden lehetséges gyenge védelmi ponton megkísérelt kitörni a fogságból. De be kellett látnia, hogy ez lehetetlen vállalkozás. Estére már nem csak a fiú, de ő is elfáradt, így mindketten az igazak álmát aludták, mire Perselus visszatért a lakosztályába.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Péntek, 2012-10-12, 22:07 | Üzenet # 64 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| Másnap reggel Perselus ajtaját éktelen dübörgés rázta meg. A lakosztály lakói egyazon pillanatban tértek magukhoz, ki édes, ki pedig inkább borzalmakkal teli álmát próbálta kipislogni a szeméből. A kis Hadrian azonnal bömbölni kezdett. Piton pedig tudta, másnak kevés esélye van a gyerek megnyugtatására, ezért odakiabált a manójának. Még szerencse, hogy tegnap nem változtattam át!
- LILY! Kapd össze magad és nyiss ajtót! - mondta, miközben egy szál pizsamanadrágban átbotorkált a gyerekszobába és karjaiban a fiúcskával visszatért a nappaliba.
Lily félénken nyitott ajtót, de ahogy az résnyire tárult, hogy kilessen, ki is áll kívül, valaki durván kivágta az ajtót, elsöpörve ezzel.
- Piton! - üvöltötte maga a mágiaügyi miniszter tekintélyes személye, mögötte a háttérben ott szobrozott az eléggé ideges Dumbledore is. - Választ! Követelem, hogy azonnal feleljen! Hol van Alastor Mordon? Napok óta nem találjuk, Merlin segítsen, ha a cimborái kezébe került, és maga nem figyelmeztetett minket, akkor...
- Kifelé! - futotta el Piton egész testét a tomboló düh, ahogy meglátta, hogy Lily a falhoz kenődik. - Nem elég, hogy hajnalok-hajnalán rám törnek, felébresztik a fiamat és még a manómban is kárt tesznek, de maga még követelőzni is mer? A saját lakosztájomban! Kifelé!
- Perselus! - próbálta kedves hangon békíteni az igazgató, amikor látta, mennyire izgatott és mennyire aggódik fiatal kollégája a kis családjáért.
- Nem mondom még egyszer, távozzanak! Majd felkeresem magukat az irodájában, igazgató úr, ha rendbe hoztam a maguk... Most menjenek, később a rendelkezésükre állok - mondta végül sokkal nyugodtabban a férfi.
Az igazgató megértette és bólintott egyet, majd elég határozottan kituszkolta a szobából a hevesen ellenkező miniszter urat. Egek, még csak az hiányzik, hogy Poppy erről is tudomást szerezzen! Mivé lesz szegény fejem?
Miután a kártékony bagázs távozott, Perselus a kiságyához vitte Hadriant, és leültette.
- Hadrian, jól figyelj! Most itt kell maradnod, amíg én megnézem édesa... Amíg megnézem Lilyt. Ne mozdulj innen, hallod! Légy jó fiú! - mondta, miközben gyengéden megsimogatta a haját, majd felállt és a manóhoz sietett. Gyorsan visszafordította a varázslatot, és a következő pillanatban már a vérző fejű nő életjeleit vizsgálgatta óvatosan. Fölösleges is lett volna akár csak egy pillanatig is tagadnia, hogy nagyon aggódik érte. Ám amikor ez tudatosodott benne, gyorsan magyarázatot is keresett rá megkeményítve a szívét.
- Nehogy azt hidd, hogy megúszod ennyivel, boszorkány! Nem hagyom, hogy keresztül húzd a terveimet, még egyáltalán nem végeztem veled! Hallod, Evans, nem szabadulsz tőlem és a bűneidtől! - azzal gyorsan kézbe kapta a sérültet és átcipelte a laborjába.
|
| |
| |
| Smaragd | Dátum: Szombat, 2012-10-13, 10:02 | Üzenet # 65 |
|
Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Perselus ellátta Lilyt, majd sokáig habozott karjában az eszméletlen nővel a hálószobában állva, hogy hová is fektesse. A padlóra most nem szívesen tette volna, de az ágyába sem akarta, nehogy Lily felébredvén azt higgye, hogy megváltoztak az érzelmei irányában. Végül egy köztes megoldáshoz folyamodott, egy pamlagot varázsolt elő, és arra fektette a nőt. Majd védőbűbájokat bocsájtott a lakosztályára, és Hadriannal a kezében elhagyta a pincét.
A gyengélkedőre benyitva megkönnyebbülten vette észre, hogy Poppy már ébren van.
- Szeretném, ha vigyáznál a fiamra. Nekem az igazgatóhoz kell mennem, és a manóm pillanatnyilag nincs olyan állapotban, hogy ellássa a feladatát.
- Perselus! - csattant fel a javasasszony. - Mit tettél azzal a szegény kis jószággal?
- Én semmit, de a korai látogatóm, aki az igazgatói irodában vár rám, annál többet! - sziszegte Perselus. - Attól tartok, hogy újabb csodás élményben lesz ma részem, erre a miniszter személye a garancia.
- Ne hagyd, hogy felidegesítsenek - vette át a fiút Poppy. - Mi jól megleszünk a kis Hadriannal. Nem igaz? - gügyögte a gyereknek.
Perselus megforgatta a szemeit, mindig is utálta, ha az emberek úgy beszélnek egy gyerekhez, mintha az bolond lenne.
- Ne adj neki édességet - vágta oda elköszönés gyanánt, majd kiviharzott az ajtón.
Poppy egyedül maradt a fiúval, és amit Perslus kikerült Hadrian látószögéből sírni kezdett.
- Visszajön a papa, csak el kellett mennie egy kis időre - ringatta a fiút. - Gyere, megmutatom neked a gyengélkedőt.
Magyarázva körbejárta a szobát, de érdekes módon a kisfiú csak akkor hallgatott el, mikor a bájitalos szekrényhez értek, ahol megbűvölten figyelte az apró színes kis fiolákat, és az érdekesebbnél, érdekesebb üvegcséket.
- Látszik, hogy bájitalmester fia vagy - nevetett fel Poppy, és hagyta, hogy a fiú apró kis kezecskéivel az szekrény üvegére tapadva figyelje annak tartalmát. Gondolt egyet, és odavarázsolt egy kiságyat, amibe beletette, hisz még sem foghatja a kezében, míg Perselus érte nem jön.
Hozzálátott a reggeli rutinjának, időnként a fiú felé pillantva, aki miután megnyugodott elaludt a kiságyban.
***
Az igazgatóiba benyitva, Perselus gyorsan felmérte a helyzetet. Albus az asztala mögött ült, mintegy elhatárolódva a minisztertől, aki az íróasztal előtt sétálgatott izgatottan fel, s alá.
- Jó reggelt, habár a magam részéről jobbat is el tudtam volna képzelni - köszöntötte a minisztert gúnyosan.
- Perselus... - szólt az igazgató.
- Hagyja csak Albus, legalább maga is láthatja, hogy milyen egy megátalkodott kígyót melenget a keblén! - fakadt ki a miniszter.
- Na, álljon meg a menet! - termett előtte Perselus. - Mi jogon tört ma be a lakosztályomba? Bántalmazta a manómat, arról nem is beszélve, hogy velem szemben sem ez az első fiaskó, amit elkövet - sziszegte. - Egyszer megátalkodott halálfaló vagyok a szemében, máskor pedig csapnivaló kém. Elárulná, hogy hogy dolgozzam így, ha még a hátamat sem tudom biztonságban? Sajnálom, de úgy érzem, egyre több a vesztenivalóm - fordult az igazgató felé. - A munkámat nem becsülik, sőt mindenért engem hibáztatnak, mintha személyesen én tehetnék arról, ha valaki nem tud magára vigyázni. Meghalt McGalagony professzor? Vegyük elő Pitont, hogy miért nem akadályozta meg! Eltűnt Alastor Mordon? - aki mellékesen egy eltaposni való féregnek tart, ugyan nem számít -, kérjük számon Pitonon, hogy hol van!
Albus tiltakozni akart, de Perselus leintette.
- Nem érdekelnek a sablonos kifogások, és magyarázatok. Ez itt - mutatott leereszkedően a miniszterre -, mindenért engem hibáztat. Pedig én is joggal megkérdezhetném, hogy ő milyen lépéseket tesz a Nagyúr ellen? Több száz aurornak parancsol, de mégis itt pattog ebben az irodában! Hát tudja mit, miniszter úr? - ejtette ki gúnyosan a szavakat -, van a maga számára egy jó hírem. Befejeztem a kémkedést, összepakolom a holmimat és távozok a fiammal. Sőt, még Angliát is elhagyjuk, mert nem óhajtok olyan országban élni, ahol a kormányzás ilyen szájhősökre van bízva, akik nem tesznek semmit!
- Perselus... - állt fel az igazgató, megkerülve a döbbenetében a száját tátó minisztert -, nem ez a megoldás...
- Dehogynem! - támadt neki. - Engedelmével, de meguntam, hogy mindenért engem vesznek elő. Már van veszíteni valóm, családom van, akikről gondoskodnom kell. Inkább élek a muglik között, és menekülök a nagyúr elől, minthogy ilyen szövetségesekkel legyek körülvéve! - azzal megfordult, és az ajtón kilépve, hatalmas dörrenéssel bevágta azt maga után.
„Inkább írj Önmagadnak közönség nélkül, minthogy a közönségnek írj, és elveszítsd magad.”
Ciryl Vernon Conolly
|
| |
| |
| Tinn | Dátum: Kedd, 2012-10-30, 18:58 | Üzenet # 66 |
 Elsőéves
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 30
Állapot: Offline
| Amint elhagyta az irodát, gyors léptekkel megindult a gyengélkedő felé. Mikor elérte az említett helyett, cseppet sem finoman kivágta az ajtót, és felkapta a gyereket, aki békésen játszott néhány üres bájitalos fiolával.
- Na de Perselus! - förmedt rá a gyógyító.
- Bocsáss meg, Poppy - mondta bűnbánónak szánt arccal.
- Semmi baj - enyhül meg az asszony, majd indult vissza az irodájába.
- Poppy! Szeretném megköszönni, amit eddig értem, vagyis értünk tettél.
- Miért hangzol úgy, mintha búcsúzkodnál? - kérdezte a javasasszony bizonytalanul.
- Elmegyünk. Nincs maradásom olyan helyen, ahol sem a fiam, sem én nem vagyunk biztonságban - mondta szomorkás mosollyal, majd elindult kifelé a gyengélkedőről, hogy összeszedje a dolgait a körletében.
- Perselus, ezt nem gondolhatod komolyan! - háborodott fel az asszony.
- De, Poppy, teljesen komolyan gondolom. Az igazgató már túl messzire ment. Nem bírok tovább itt maradni.
- Nem, Perselus, nem mentek sehová! Az igazgatót csak bízd rám, majd én elrendezek mindent - mondta, majd elviharzott a bájitalmester mellet az igazgatói iroda felé, és már nem látta, hogy a férfi szeme gonosz elégedettséggel megcsillan.
"Ki nem állhatom mások társaságát. Csak magamat bírom elviselni, s olykor még ebben is szünetet tartok!"
Vavyan Fable
|
| |
| |
| mzperx | Dátum: Vasárnap, 2012-11-04, 21:46 | Üzenet # 67 |
|
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Állapot: Offline
| KEDVES SCRIPTA TAGOK!
A MÁSODIK FÓRUMSZTORI FOLYTATÁSÁT EZENTÚL SMARAGD HONLAPJÁNAK FÓRUMÁN TALÁLHATJÁTOK MEG, ÉS ITT TUDTOK TI IS HOZZÁÍRNI A JÖVŐBEN: http://smaragdvilag.ucoz.com/forum/8
Üdvözlettel Smaragd és MZ!
|
| |
| |
