Scripta Vasárnap
2019-08-18
20:05
Üdv! Mugli | RSS Főoldal | Száz nap - Száz szó... - Tökös-mákos rétes - Betűholisták gyűjtőhelye | Regisztráció | Belépés
[ Új üzenetek · Tagok · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Archívum - csak olvasásra
A fórum moderátora: KristineHolt, Smaragd  
Betűholisták gyűjtőhelye » Írók klubja » A 100. nap játéka » Száz nap - Száz szó... - Tökös-mákos rétes (Smaragd írása)
Száz nap - Száz szó... - Tökös-mákos rétes
KristineHoltDátum: Kedd, 2012-07-17, 18:48 | Üzenet # 1
Főinspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 507
Kitüntetések: 4
Hírnév: 3
Állapot: Offline
Cím: Tökös-mákos rétes
Kulcs: Tökös-mákos rétes
Figyelmeztetések: OOC szereplő(ők)
Szereplők: Harry Potter, Perselus Piton és a Tökös-mákos rétes, addig míg el nem fogyott
Kategória: Severitus előhang
Leírás: Novella arról, mikor a közös kedvenc megismerteti egymással a professzort, és a diákot.


***


Tizenegyet ütött az óra, hangja tompán visszhangzott a Roxfort sötét folyosóin. Messze a kanyarban fénycsóva villant, megvilágítva az utat egy lopakodó fiú előtt.

Harry Potter takarodó után a Roxfort kihalt folyosóin osont a konyhába, pálcája fényével világítva meg az előtte lévő szakaszt. Útját felháborodott festmények kísérték figyelemmel, akik követelték, hogy szüntesse meg a fényt, ami miatt nem tudnak aludni. De ő nem törődött velük, csak ment a korgó gyomra után.
Bájitaltanon sikerült elrontania a Zsugorító-főzetet, így Piton visszarendelte egy délutáni büntetőmunkára, és addig nem engedte el, amíg elfogadhatóra meg nem főzte azt. – Épphogy takarodóra sikerült visszaérnie a Griffendél-toronyba. Ron, persze egyből együttérzését fejezte ki amiatt, hogy nem ért oda a Nagyteremben felszolgált vacsorára, és nem mulasztotta el közölni vele, hogy duplán sajnálhatja, mert a manók a kedvenc desszertjét készítették, a tökös-mákos rétest. Ezt a süteményt a Roxfortban szerette meg, de legnagyobb sajnálatára nem volt túl népszerű a diákok körében, sőt, tudomása szerint a Griffendél asztalánál csak ő ette. Így a manók ritkán, és akkor is csak keveset sütöttek. Az, hogy ma meg még sikerült is lemaradnia róla, rendkívül rosszkedvűvé tette.
Mikor a többiek nyugovóra tértek, és egymás után hangzott fel a szuszogásuk a hálóteremben, ő csak a korgó gyomrára tudott gondolni, és a rétesre. Így elhatározta, hogy megkockáztatja a lebukást, leoson a konyhába, és kerít magának a finomságból.

Megcsiklandozta a festményen a körtét, és izgatottan lépett be a feltáruló ajtón át a konyhába. Pillantása egyből az asztalok felé siklott, és ott örömmel fedezett fel egy nagy tányér süteményt. Már nyúlt volna az áhított édesség felé, mikor egy hang csattant a háta mögött:
– Potter, el a kezekkel! – és a sötétből fenyegetően kibontakozott a bájitalmester alakja.
Harry akkorát ugrott ijedtében, hogy Perselus kénytelen volt elkapni, különben a nyakában kötött volna ki.
– U… Uram – dadogta a fiú megszeppenten. – Én… Csak éhes vagyok.
– Tudom – felelte a tanár –, volt szerencsém nekem is lekésni az esti étkezést – mondta fanyarul Piton, és közben hangosan megkordult a gyomra.
Harry zavarba jött, és félénken nézett a sütemény felé.
– Van még abból?
– Nem tudtam, hogy más is fogyasztja rajtam kívül – jegyezte meg a professzor.
– A kedvencem, azért jöttem le a konyhába, mert hallottam, hogy volt a vacsoránál. – Piton meglepetten nézett rá. – Most meg fog büntetni? – kérdezte Harry.
– Miért tenném? Persze, most, hogy kiderült, hogy a rétesemre fáj a fogad… – vágott elgondolkodó arcot a professzor.
– A maga rétese? – kérdezte Harry bambán.
– Persze, miattam készítik a manók. Nem is értem, hogy hogyan kerülhetett belőle a Griffendél asztalára.
– Öhm… Azt hiszem, arra tudom a választ. Másodikos koromban itt voltam, mikor sütötték, azóta Dobby mindig küld nekem, ha van.
– Dobby?
– Az egyik házimanó, uram – mondta Harry, és közben az ő gyomra is hatalmasat kordult. Olyan reménykedve nézett a rétes felé, hogy Piton elhatározta, hogy megosztja vele.
– Gyere – mondta, majd kerített egy másik tányért, és elfelezte az adagot.
– Köszönöm – vetette rá magát Harry a süteményre, annyira élvezte az ízeket, hogy el is feledkezett a professzor jelenlétéről. Már befalt vagy három darabot, mikor eszébe jutott egy kérdés.
– Uram, ha ez a kedvence, akkor miért van ilyen ritkán?
– Mert csak olyan napokra kérem, amik valamilyen módon mások – felelte kitérően a professzor.
– A mai miben más? – kérdezte Harry kíváncsian.
Perselus bosszúsan nézett rá, de végül csak kibökte, hogy a kölyök leszálljon róla: – Ma van a születésnapom.
Harry eltátotta a száját. Az ő születésnapja se ment nagy eseményszámba Dursleyéknél, de ő legalább kapott ajándékot a barátaitól. Piton meg, ehelyett egész nap hülye kölyköket tanított, este meg büntetőmunkát felügyelt, és még a vacsorát is lekéste miatta, pont mikor a kedvenc süteményét szolgálták fel. Most meg még el is eszi előle!
– Potter, csukd be a szád! Még a végén elmegy az étvágyam – jegyezte meg a tanár csípősen.
– Bocsánat – szabadkozott Harry. – Boldog születésnapot, uram – mondta lehajtott fejjel motyogva. – Akkor én nem is zavarok tovább – és igyekezett minél hamarabb eltűnni az asztal mellől.
– Ülj le! – utasította a fiút. – Ne most kezdj el szégyenlősködni nekem – nézett a bájitalmester szigorúan Harryre. – Addig innen fel nem állsz, míg meg nem eszel mindent, ami a tányérodon van.
Harry szótlanul folytatta a falatozást, miközben ezen a lehetetlen helyzeten törte a fejét. Piton most, mintha egész más lenne, talán a születésnapja miatt – gondolta. Valami megmagyarázhatatlan beletörődés lengte körül a bájitalmester komor, fekete alakját, mégis valahogy megközelíthetőbbnek tűnt a számára, mint máskor. Minden bátorságát összeszedte, és kérdezett:
– A tanár úr, hogy hogy így ünnepli a születésnapját, ahelyett, hogy a barátaival, és a családjával lenne?
Piton hosszan nézett rá, és közben alaposan megfontolta a válaszát.
– Nekem nincs családom, a Roxfort az otthonom.
Harry még sosem gondolkodott el a tanárok magánéletén, rá kellett jönne, hogy erről semmit nem tud.
– A professzorok nyáron is a Roxfortban laknak?
– A legtöbbünk igen.
– Értem – mondta, és közben vágyakozva gondolt arra, hogy milyen jó lenne, ha ő is itt lakhatna, így még nyárra sem kéne visszamennie Dursleyékhez.

Perselus észrevette a gyerek vágyódó pillantását. Az nem lehet, hogy a kölyök inkább lenne a Roxfortban, mint a szerető családjánál, akik agyonkényeztetik - gondolta, de azért rákérdezett.
– Miért érdekel?
– Én… Semmi, csak kíváncsi voltam – szabadkozott a fiú, és hirtelen lerántotta a felcsúszott talárja ujját, de már késő volt, mert a furcsa viselkedése és az ismerős mozdulat, felkeltette a bájitaltanár figyelmét. Ő aztán tudta, hogy milyen az, mikor valaki a karját rejtegeti a kíváncsi pillantások elől.
– Mutasd! – kapta el Harry kezét, de mikor az a fájdalomtól összerándult, azonnal el is engedte. – Húzd fel a ruhád ujját! – szólította fel, miközben már meg is kerülte az asztalt, hogy egymással szemben legyenek. – Lumos! – varázsolt fényt, hogy jól láthassa a fiú alkarját.
Harry kelletlenül – mert tiltakozni nem mert –, lassan csupaszította le a karját, majd lehajtott fejjel álldogált, és csak akkor nézett fel, mikor a szégyen emelte falon, keresztülhatolt a döbbent csönd. Várta a kitörést, de az elmaradt. Ránézett az alkarjára, és ő is elszörnyedt. A fájdalmas hurkák, amik híven tükrözték Vernon bácsi ujjainak szorítását – amikor a téli szünetben megcsavarta a kezét fegyelmezésképpen –, lila és zöld színben pompáztak.
– Ezt, ki tette? – Piton hangja halkan, de annál élesebben hasított a csendbe. Harry úgy rezzent össze, mint akit megütöttek.
– Vernon bácsi…
Perselus egyből megértett mindent. A visszahúzódó gyerek, akit ő idáig beképzeltnek tartott, egyáltalán nem abban a mesevilágban él, mint azt sokan elképzelik róla. Ha ez kiderülne az bombaként robbanna a varázsvilágban. A muglik meg is érdemelnék, hogy viselniük kelljen a következményeit, de ez a bántalmazott kölyök nem. Nem! El lehet ezt szép csendben is intézni, és mire a fiú kijárja a Roxfortot, már úgy is nagykorú lesz.
Egy pálcaintéssel odahívta a zúzódásokra való legerősebb kenőcsét. A tégely koppanva érkezett az asztalra.
– Ez a krém gondoskodni fog róla, hogy a zúzódás felszívódjon. Egy-két nap, és nyoma sem marad – mondta, miközben óvatosan bemasszírozta azt.
A fájdalomérzet fokozatosan szűnt meg, és Harry megkönnyebbülten lélegzett fel. – Csak most, hogy már nem érezte, szembesült vele, hogy eddig mekkora fájdalmat volt kénytelen elviselni. – Jó volt ezt a terhet megosztani valakivel, aki ráadásul még segíteni is tudott.
– Köszönöm, uram – mondta, és hálásan nézett a professzorra.
Perselus felnézett, és értette, hogy a fiú nem csak azt köszöni meg, hogy ellátta a sérülését. Az asztalra nézve meglátta az üres tányérokat.
– Menj aludni, Harry – mondta neki lágyan, és eltüntette az éjszakai falatozás nyomait.
Harry bólintott és elhagyta a konyhát, úgy érezte magát, mintha egy álomban lépkedne. Nem emlékezett arra sem, hogy hogyan jutott vissza a toronyba, csak arra eszmélt, hogy már az ágyában fekszik, betakarózva.

***


Még másnap reggel is alig hitte el az éjszaka történteket, de ott volt bizonyítékképpen a gyógyult karja, és a Nagyteremben, mikor helyet foglalt a reggelizőasztalnál, egy nagy tál Tökös-mákos rétes jelent meg előtte. Kérdő tekintettel nézett a tanári asztal felé, ahol Piton előtt szintén egy megrakott tálca hevert. A professzor alig észrevehetően bólintott neki, és a feltálalt süteményért nyúlt.
Ez a mai egy különleges nap! - Harry boldogan elmosolyodott, és a barátai értetlen pillantásával mint sem törődve, falni kezdte a réteseket.

Vége


"Az ihlet, a lusta írók kifogása"



"Nem voltam szar ember - még ha szarokat írtam is..." by: Két arc: Bűnösök imája
 
ScaleDátum: Csütörtök, 2012-07-19, 08:28 | Üzenet # 2
Ötödéves
Csoport: Szerzők
Üzenetek: 171
Kitüntetések: 3
Hírnév: 1
Állapot: Offline
Kedves Író!

Nagyon szép volt ez a történet. Habár jó magam nem szeretem a tökös-mákos rétes (már eleve az a szó is elborzaszt, hogy mák), mégis jó volt olvasni ezt a kis novellát. Kellemes, hangulatos légkört teremtettél - egészen beszippantott az írásod. smile A magam részéről nem éreztem a szereplőidet OOC-nek, talán Harry tűnt egy picit fiatalabbnak a koránál, de ezzel nincs semmi baj, éhes volt a szentem, és még fájdalmai is voltak.

Köszönöm szépen, hogy olvashattam, nagyon-nagyon tetszett!

Puszi,
Scale


http://scaleoldala.ucoz.hu/

A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén.

(Pillangó-hatás c. film)
 
ErikaDátum: Csütörtök, 2012-07-19, 10:14 | Üzenet # 3
Hatodéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 374
Kitüntetések: 3
Hírnév: 1
Állapot: Offline
Kedves író! Csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz! Ja, és még annyit: éhes vagyok! happy

Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
 
mzperxDátum: Csütörtök, 2012-07-19, 14:23 | Üzenet # 4
Írástudó
Csoport: Moderátorok
Üzenetek: 276
Kitüntetések: 7
Hírnév: 5
Állapot: Offline
Kedves író! ebben a történetben elsősorban engem a melankólia fogott meg, Piton magánya, az hogy azzal próbálja színesebbé tenni életét, hogy egy-két jelesebb napot a kedvenc ételével ünnepel, kérhetné a manókat hogy rendszeresen készítsék neki, de ő maga is tudja, hogy a saját ünnepeit csak maga teremtheti meg, mert más nem teszi meg ezt neki. Épp ezért fogott meg a gesztus, hogy a végén ez a magának való zárkózott ember hajlandó megosztani ezt a különlegességet vki mással, sőt a legvégére pont az lesz a különlegesség h. megosztotta. applause

Az üzenetet módosította: mzperx - Szombat, 2012-07-21, 08:05
 
AremehDátum: Csütörtök, 2012-07-19, 14:34 | Üzenet # 5
Harmadéves
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 83
Kitüntetések: 3
Hírnév: 1
Állapot: Offline
Kedves Író! Ez egy végtelenül kedves történetre sikeredett. A végén az " ez a mai különleges nap" megtörte a befejezés hangulatát, és egyfajta új kezdetet vetített elém, de még sem volt olyan érzetem, hogy hirtelen lett vége. Kicsit megfoghatatlan volt, és az a csendes gyötrődésnek, ami mindkettejükben érezhető volt, mintha ezzel az új és váratlan "találkozással" elkezdhet megszűnni! Nagyon tetszett a történeted, varázslatos volt, és bevallom nagyon szívesen olvasnék folytatást is... smile
Köszönöm az élményt


Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (...).
 
AmyDátum: Csütörtök, 2012-07-19, 15:30 | Üzenet # 6
Ötödéves
Csoport: Barátok
Üzenetek: 199
Kitüntetések: 2
Hírnév: 2
Állapot: Offline
Kedves Író!

Csatlakozom az előttemszólókhoz
 
HotaruDátum: Csütörtök, 2012-07-19, 15:45 | Üzenet # 7
Írástudó
Csoport: Szerzők
Üzenetek: 67
Kitüntetések: 1
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Szia!

Jajj ez de egy aranyos töri volt! smile A kulcsot is jól használtad, megható is volt. Emellett nem hatott furán a rövid idő alatt kialakuló kapcsolat Perselus és Harry között. Egyszóval nagyon tetszett a történet! Köszi hogy olvashattam! ^^


 
KristineHoltDátum: Vasárnap, 2012-07-22, 02:00 | Üzenet # 8
Főinspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 507
Kitüntetések: 4
Hírnév: 3
Állapot: Offline
Kedves Író!

Nagyszerű történetet hoztál!
Élmény volt.. biggrin


"Az ihlet, a lusta írók kifogása"



"Nem voltam szar ember - még ha szarokat írtam is..." by: Két arc: Bűnösök imája
 
AltarisDátum: Hétfő, 2012-07-23, 13:50 | Üzenet # 9
Másodéves
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 51
Kitüntetések: 1
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Kedves Író!

Nagyon kedves kis történet smile Köszi smile


Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk. (John Ronald Reuel Tolkien)

Az igazság azok oldalán áll, akik keresik. (Terry Goodkind)
 
AnnaDátum: Hétfő, 2012-07-30, 22:07 | Üzenet # 10
Baby
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 3
Kitüntetések: 0
Hírnév: 0
Állapot: Offline
Kedves Író! smile
A történet nagyon-nagyon tetszett, kedves volt. Habár, szerintem Piton itt-ott néha egy kicsit OOC. Mikor Harry kérdezi, hogy meg fogja-e büntetni, Piton azt válaszolja, hogy " Miért tenném?". Szerintem Piton rögtön legalább 20 pontot levont volna a Griffendéltől, tekintve, hogy egy diák a kastélyban császkált éjszaka, ráadásul az a valaki egy Griffendéles, konkrétan Harry Potter. smile A kulcsot jól használtad, összességében ez egy jó történet volt smile
De remélem, itt nem hagyod abba... tudod, szívesen látnám ezt egy severitus kisregény elején.. smile wink
Köszi, hogy olvashattam smile
 
Betűholisták gyűjtőhelye » Írók klubja » A 100. nap játéka » Száz nap - Száz szó... - Tökös-mákos rétes (Smaragd írása)
  • Oldal 1 / 1
  • 1
Keresés:

Designed by:KristineHolt © 2019