Ezen iromány célja, hogy megoldást keressen, a bennem állandóan felmerülő kérdésre, miszerint: Miért is rajonganak nők (és férfiak) ezrei, Perselus Pitonért.

Először is, lássuk rajongásunk tárgyát, Perselus Pitont.

Férfi. Fekete. Morcos.

Ez a három szó az, ami elsőre eszembe jut róla. De azonnal bevillan a negyedik is: Imádom!

Nos, akkor jöjjenek a tények.

Perselus Piton, mint olyan nem létezik. Ennek ellenére, ezrek álmodoznak róla. Az összkép mindenkinél egyforma, középkorú, morózus férfi, akinek mindezek ellenére, hihetetlen szexuális kisugárzása van.

Nem számít, hogy úgy bánik a körülötte élőkkel, mintha azok egytől, egyig kapcarongyok lennének. Nem számít, a múltja. Senkit nem érdekel, hogy hány embert kínzott, és ölt meg. Kétségtelen, hogy senkinek nem számit a finoman kifejezve, markáns (kevésbé finoman, csúnya) arca. Meglepő módon, azon se akad fenn senki, hogy utálja a kölyköket.

Mindezen tulajdonságok ismeretében az lenne a normális, ha kőkeményen utálnánk Őt.

De ez nem így van, hogy miért, az lentebb kiderül.

Akkor vegyük sorra az eddigi állításokat, immár a tényektől eltekintve.

Az, hogy Perselus Piton, a legkisebb mértékben sem mutatkozik emberbarátnak, igaz. De az is igaz, hogy ezzel a viselkedésével nyeri el leginkább a tetszésünket! Mert, ugyan melyik nő ne látna kihívást abban, hogy egy olyan pasit hódítson meg, aki még csak hírből se ismeri, sem a mosolyt, sem a kedvességet?!

Melyikünk ne álmodozott volna arról, hogy a morcos professzort szépen, lassan meghódítva, olyan lágyan derengő mosolyt csaljon az arcára, amit aztán majd mindenki jól észrevesz. Nincs is annál kellemesebb feladat, mint betörni egy ilyen méregzsákot.

Az, hogy Perselus Piton eredetileg halálfaló volt, embereket kínzott, és ölt meg, csak mese! Rowling találta ki bosszúból! Neki nem sikerült meghódítani a professzort, ezért írt róla össze-vissza mindenféle szörnyűséget! De szerencsére mi, átlátunk a szitán, és egy szavát sem hisszük el. Tudjuk jól, hogy Piton a hányatott sorsa ellenére is megmaradt a jó oldalon. Csak és kizárólag Albus Dumbledore kérésére állt be a halálfalók közé, kémkedés céljából. Soha nem bántott ártatlanokat, ha bármi mást hallanál, az rágalom!

Az, hogy a szeretett professzorunkat úgy írja le Rowling, mintha meglehetősen csúnya lenne, csak azon okból lehet, hogy a hölgy szépérzéke vetekszik a nullával.

Vegyük sorra.

Kezdjük a sokat emlegetett, zsírosnak titulált, fekete hajával. Jelentkezzen itt, nálam az, aki nem szeretné, ha az ujjai céltalanul barangolhatnának a fekete tincsek között. Mennyire csábítónak tűnik a gondolat, hogy a professzor haja, minden mozdulatnál végigsimítja az arcunkat, (ennek a mondatnak az értelmezését, elképzelését, rátok bízom!). A hajának az állítólagos zsírosságára, nem vagyok hajlandó szavakat pazarolni.

Jöjjenek a résnyire szűkült fekete szemei. A szemek, mely egyes rosszindulatú személyek szerint, csak kétszínűséget, dühöt, gyűlöletet fejeznek ki. Kétszínűséget? Már hogy lehetne a professzor kétszínű, amikor egész életében a jó, és az igazság oldalán harcolt. Dühöt? Természetes, ha valakit ilyen negatívan ítélnek meg, persze, hogy dühös. Gyűlöltet? Azt csak azok látják, akik maguk gyűlölik Perselust, valami nem létező semmiség miatt!

Jöjjön a támadások kereszttüzében álló orr. Nos, azt mondják az férfiak orrának mérete egyenes arányban áll, a legnemesebb szervük méretével. Mi lehet akkor a nagy orrban olyan szörnyű. Biztos vagyok benne, hogy férfiak tömege próbálja rossz fényben feltüntetni a professzor szaglószervét – puszta irigységből!

Következzenek a penge vékonyra zárt ajkak. Tény, hogy jobban szeretjük, a húsos, duzzadt ajkú pasikat. De ennyi vonzó adottság mellett, igazán szemet hunyhatunk, eme apróság felett.

Sőt, ha jobban belegondolok, simán el tudom képzelni, ahogyan azok az ajkak, végig…

Na, de térjünk is át, a sötét, fenyegető külsőre.

Sötétnek, és fenyegetőnek csak kívülről látszik. Vajon melyikünk ne örülne, ha a pasija lehetne egy ilyen magabiztos, erőt sugárzó ember. Perselus Piton testesíti meg azt a férfit, akire mi, gyenge nők, támaszkodhatunk. Ő aztán megvédene bennünket, a csúnya, zord világtól!

A végére hagytam a gyerek témát.

Rowling odáig ment a rágalomhadjáratban, hogy el akarta hitetni velünk (velünk, akik úgy ismerjük a drága professzort, mint senki más!), hogy Perselus Piton nem szereti a gyerekeket!

Ezzel az ötletével, a saját szavait csapta agyon az írónő. Mert ugye, hogy is taníthatna valaki hosszú éveken keresztül gyerekeket, ha nem szereti őket! Szerencsére a professzorunk szerződése, a hetedik kötet megjelenésekor lejárt, így végre más írókhoz is nyugodtan betársulhat, bebizonyítva nekünk, és a világnak, hogy tökéletesen elboldogul egy gyerekkel is. Lásd: Severitus.

Azt még halkan megemlítem, hogy ha valamelyikünknek, egyszer sikerülne meghódítania Őt, biztos lehet abban, hogy élete végéig tartó, szerelmet, hűséget és odaadást nyerne. Ezt még Rowlingnak sem sikerült eltitkolnia! Pedig mennyire igyekezett. Mégis, elég volt az a pár apró utalás, hogy mindenki tisztában legEzen iromány célja, hogy megoldást keressen, a bennem állandóan felmerülő kérdésre, miszerint: Miért is rajonganak nők (és férfiak) ezrei, Perselus Pitonért.

Először is, lássuk rajongásunk tárgyát, Perselus Pitont.

Férfi. Fekete. Morcos.

Ez a három szó az, ami elsőre eszembe jut róla. De azonnal bevillan a negyedik is: Imádom!

Nos, akkor jöjjenek a tények.

Perselus Piton, mint olyan nem létezik. Ennek ellenére, ezrek álmodoznak róla. Az összkép mindenkinél egyforma, középkorú, morózus férfi, akinek mindezek ellenére, hihetetlen szexuális kisugárzása van.

Nem számít, hogy úgy bánik a körülötte élőkkel, mintha azok egytől, egyig kapcarongyok lennének. Nem számít, a múltja. Senkit nem érdekel, hogy hány embert kínzott, és ölt meg. Kétségtelen, hogy senkinek nem számit a finoman kifejezve, markáns (kevésbé finoman, csúnya) arca. Meglepő módon, azon se akad fenn senki, hogy utálja a kölyköket.

Mindezen tulajdonságok ismeretében az lenne a normális, ha kőkeményen utálnánk Őt.

De ez nem így van, hogy miért, az lentebb kiderül.

Akkor vegyük sorra az eddigi állításokat, immár a tényektől eltekintve.

Az, hogy Perselus Piton, a legkisebb mértékben sem mutatkozik emberbarátnak, igaz. De az is igaz, hogy ezzel a viselkedésével nyeri el leginkább a tetszésünket! Mert, ugyan melyik nő ne látna kihívást abban, hogy egy olyan pasit hódítson meg, aki még csak hírből se ismeri, sem a mosolyt, sem a kedvességet?!

Melyikünk ne álmodozott volna arról, hogy a morcos professzort szépen, lassan meghódítva, olyan lágyan derengő mosolyt csaljon az arcára, amit aztán majd mindenki jól észrevesz. Nincs is annál kellemesebb feladat, mint betörni egy ilyen méregzsákot.

Az, hogy Perselus Piton eredetileg halálfaló volt, embereket kínzott, és ölt meg, csak mese! Rowling találta ki bosszúból! Neki nem sikerült meghódítani a professzort, ezért írt róla össze-vissza mindenféle szörnyűséget! De szerencsére mi, átlátunk a szitán, és egy szavát sem hisszük el. Tudjuk jól, hogy Piton a hányatott sorsa ellenére is megmaradt a jó oldalon. Csak és kizárólag Albus Dumbledore kérésére állt be a halálfalók közé, kémkedés céljából. Soha nem bántott ártatlanokat, ha bármi mást hallanál, az rágalom!

Az, hogy a szeretett professzorunkat úgy írja le Rowling, mintha meglehetősen csúnya lenne, csak azon okból lehet, hogy a hölgy szépérzéke vetekszik a nullával.

Vegyük sorra.

Kezdjük a sokat emlegetett, zsírosnak titulált, fekete hajával. Jelentkezzen itt, nálam az, aki nem szeretné, ha az ujjai céltalanul barangolhatnának a fekete tincsek között. Mennyire csábítónak tűnik a gondolat, hogy a professzor haja, minden mozdulatnál végigsimítja az arcunkat, (ennek a mondatnak az értelmezését, elképzelését, rátok bízom!). A hajának az állítólagos zsírosságára, nem vagyok hajlandó szavakat pazarolni.

Jöjjenek a résnyire szűkült fekete szemei. A szemek, mely egyes rosszindulatú személyek szerint, csak kétszínűséget, dühöt, gyűlöletet fejeznek ki. Kétszínűséget? Már hogy lehetne a professzor kétszínű, amikor egész életében a jó, és az igazság oldalán harcolt. Dühöt? Természetes, ha valakit ilyen negatívan ítélnek meg, persze, hogy dühös. Gyűlöltet? Azt csak azok látják, akik maguk gyűlölik Perselust, valami nem létező semmiség miatt!

Jöjjön a támadások kereszttüzében álló orr. Nos, azt mondják az férfiak orrának mérete egyenes arányban áll, a legnemesebb szervük méretével. Mi lehet akkor a nagy orrban olyan szörnyű. Biztos vagyok benne, hogy férfiak tömege próbálja rossz fényben feltüntetni a professzor szaglószervét – puszta irigységből!

Következzenek a penge vékonyra zárt ajkak. Tény, hogy jobban szeretjük, a húsos, duzzadt ajkú pasikat. De ennyi vonzó adottság mellett, igazán szemet hunyhatunk, eme apróság felett.

Sőt, ha jobban belegondolok, simán el tudom képzelni, ahogyan azok az ajkak, végig…

Na, de térjünk is át, a sötét, fenyegető külsőre.

Sötétnek, és fenyegetőnek csak kívülről látszik. Vajon melyikünk ne örülne, ha a pasija lehetne egy ilyen magabiztos, erőt sugárzó ember. Perselus Piton testesíti meg azt a férfit, akire mi, gyenge nők, támaszkodhatunk. Ő aztán megvédene bennünket, a csúnya, zord világtól!

A végére hagytam a gyerek témát.

Rowling odáig ment a rágalomhadjáratban, hogy el akarta hitetni velünk (velünk, akik úgy ismerjük a drága professzort, mint senki más!), hogy Perselus Piton nem szereti a gyerekeket!

Ezzel az ötletével, a saját szavait csapta agyon az írónő. Mert ugye, hogy is taníthatna valaki hosszú éveken keresztül gyerekeket, ha nem szereti őket! Szerencsére a professzorunk szerződése, a hetedik kötet megjelenésekor lejárt, így végre más írókhoz is nyugodtan betársulhat, bebizonyítva nekünk, és a világnak, hogy tökéletesen elboldogul egy gyerekkel is. Lásd: Severitus.

Azt még halkan megemlítem, hogy ha valamelyikünknek, egyszer sikerülne meghódítania Őt, biztos lehet abban, hogy élete végéig tartó, szerelmet, hűséget és odaadást nyerne. Ezt még Rowlingnak sem sikerült eltitkolnia! Pedig mennyire igyekezett. Mégis, elég volt az a pár apró utalás, hogy mindenki tisztában legyen ezzel a ténnyel.

Remélem ezzel az apró okfejtéssel sikerült kissé érthetőbbé tennem a rajongást, mely a szeretett Piton professzorhoz köt minket.