Az alapok…

Mint a cím is mutatja, az alapokkal kezdünk:

Az estek 99%-ban a főzés a konyhában zajlik – időnként ugyan a kerti grillen, vízparton bográcsban, ne adj’ isten hamuban is főznek, de a konyha a mérvadó.

Miután komoly kutatás után fellelted a helyiséget, ahol a tűzhelyet és a mosogatót (jobb helyeken mosogató gépet) találod – megnyugodhatsz: meglelted a konyhát.

A konyha, mint olyan, mindenhol más – de az alapfelszereltség nagyjából ugyan az (nem-nem a falakra és az ablakokra gondolok).

A legfontosabb dolgok:

Hűtőszekrény: ( bár vannak olyan elvetemültek, akik ezen fontos tárgyat a kamrában tartják) – nos hűtő nélkül nincs főzés. Ebben tartjuk és óvjuk a romlástól az alapanyagokat, és a hideg élelmiszereket (ezek azok, melyeket nem szokás főzni – gyümölcs, vaj, kész felvágottak, stb…)

Szekrények: ezeket tárolásra használjuk. Jobbára a felső szekrények egyikében vannak a tálaláshoz használt edények (tudod, tányér, pohár) – egy másikban pedig a főzéshez kellő száraz, hűtést nem igénylő alapanyagok, mint pl: a liszt ( fehér por, papirzacsiban), zsemlemorzsa (nem, nem az a morzsa amit a vajas zsemléd után a tenyeredbe kotorsz a pultról). Cukor, kávé, és még milliónyi dolog, az adott konyhától függően.

Alsó szekrények: Ezek rejtik a főzéshez elengedhetetlen eszközöket – ezek jórészt lábasok (a lábas a lapos kerek edény, aminek fülei vannak), fazekakat (a fazék is kerek, de magas falai vannak), serpenyőket (jellemzően lapos edények egy darab nyéllel ellátva). Az alap főző edényeken kívül, persze még rengeteg, ismeretlen tárgyat találhatsz a konyhák alsó szekrényeiben – olyanokat, mint fedő (ez egy rejtélyes dolog, az ember kb. 12 éves koráig meg van róla győződve, hogy nem más, mint a világ legjobb játéka, amit isteni érzés a merőkanállal püfölni – de igazából csak arra való, hogy rátegyük egy lábasra, vagy fazékra vagy…). Ott vannak még a szűrök, melyeknek nem más a feladatuk, mint a vízben főtt ételeinket megszabadítani a felesleges főző létől. Aztán vannak még krumplinyomók, darálók, prések – ezekről mind hallani fogsz a kellő részeknél.

Ne feledkezzünk meg a szekrények egy eldugott részéről, az evőeszközös fiókról. Ez egy fontos részlet – ugyanis ebben rejlenek a főzéshez elengedhetetlen tárgyak, mint például a fakanál. Fakanál (na igen, a mai időkben van olyan fakanál, ami nem fa hanem: szilikon, fém, műanyag) nélkül nincs főzés!

De ezen a kincset érő tárgyon kívül lapulnak még a fiókban, kések, kanalak, villák, és ezeknek vagy ezer féle változata (külön kérésre felsorolom mindet, de akkor hetekkel előtte szóljon, aki tudni akarja)

Most, hogy nagyjából túl vagyunk a szekrényeken, jöjjön a mosogató.

A mosogató sajnos nincs kellően megbecsülve (erről biztosan az tehet, hogy bár ott van, mégsem csinál semmit nélkülünk). A funkciója fontos, hiszen még nem lehet öntisztító edényeket vásárolni, így nekünk kell a főzés és az étkezések után hátra marad koszos edényeket megtisztítanunk, azaz: elmosogatnunk. A mosogató (sima klasszikus mosogatóról beszélünk) részei:

Mosogató medence – ebbe engedjük a vizet, az alján ellátva egy lefolyóval és az ahhoz tartozó dugóval (jobb esetben, mert azok a fránya dugók előszeretettel vesznek el). A medence tetején csaptelep, hideg-meleg vizes csappal.

A mosogató rendeletetés szerű használata egyszerű, de roppant unalmas dolog:

Kényszerítsd a dugót a lefolyóba – ellenkezni fog, de légy bátor, hiszen ez a dolga. Kellően nőies mozdulattal nyisd meg a meleg vizes csapot, majd miközben idegesítő csobogással folyik a víz, nyomj némi mosogatószert bele (a mosogatószer bármely üzletben megvásárolható, ízlés szerinti kivitelben, illatban), ne itt legyél nagylelkű, mert akkor még két nap múlva is habot fogsz törölgetni a padlóról.

Keresd meg a tegnap valahol elhagyott mosogatószivacsot, majd néhányszor nyomd a víz alá, enyhe fojtogató mozdulatokkal öblítsd ki. Fogj egy piszkos edényt, merítsd víz alá, majd körkörös mozdulatokkal mosogasd el (itt van az a pont, hogy el kellene zárni a vizet, ha nem akarod rögtön felmosással folytatni) – ha elég tisztának találod az edényt, (ha a tegnapi hurka piros zsírjának a fele még rajta van, akkor nem elég tiszta!) akkor tedd félre, mert később a művészien díszlő habokat le kell róla öblíteni.

Addig folytasd ezt, amíg az összes koszos edény megtisztul (a lakás eldugott részeiből is, igen az ágy alól is). Ha ezzel meg vagy, jöhet az öblítés – ez jóval szórakoztatóbb, hiszen ki ne szeretne a szerteszét spriccelő hideg víz elől ugrálni. Miután minden edény elöblítve a csöpögtetőn van (ez az a hely, ahol az elmosott edények száradnak) – menj és cseréld szárazra a totál átázott ruháidat és mosd fel a cirka kétvödörnyi vizet a padlóról.

Most, hogy behatóan tanulmányoztuk a mosogatót jöhet a főzőtudomány alaposan leegyszerűsített eszköze a Mikró – nos, a mikró az, amiben NEM!!! főzünk!

Ellenben roppant könnyen és gyorsan lehet benne felmelegíteni a tegnapi maradékot.

Sőt unaloműzésre is kiváló, hiszen órákra lefoglal, amikor az előző esti vacsora szétfröccsent nyomait akarjuk belőle eltávolítani.

Végre elékeztünk a főzés konkrét eszközéhez a tűzhelyhez!

A tűzhely lehet klasszikus gázos, vagy modern villany, vagy indukciós is (ezt kérlek, ne kelljen elmagyaráznom). Az alap kinézet:

A tetején gázrózsák (ott ég a tűz) vagy főzőlapok (igen szép, de ne tapizd, mert forró) – általában három van belőlük, ritkábban négy. A gázrózsák, főzőlapok nem egyforma méretűek, hiszen nem csak egy hőmérsékleten főzünk. Értelemszerűen a kisebb, kisebb lángot, hőt ad, a nagyobb nagyobbat. Ráadásként még mindegyiknek van egy plusz kapcsolója, amivel a hőfokot szabályozni tudod – ez alaposan nézd meg, mert később a recepteknél szükséged lesz az ez irányú tapasztalatokra.

Na, ha most lejjebb nézel, akkor meglátod a sütőt.

Ne rángasd az ajtaját össze-vissza – egyszerű lefele irányuló mozdulattal kinyithatod. (Hiába próbálkozol, csak a fejed fér bele. Nem, a macska nem szeret a sütőben lakni!!)

A sütő ugyanúgy működik, mint a tűzhely felső része, épp csak zárt térben, ezért egészen más eredményt lehet vele az ételeknél elérni, ahogyan azt majd a későbbiekben megtapasztalhatod.

Most, hogy a konyha alapjait átvettük – nézz körül és kutasd fel azt a területet, ahol a kenyér nevezetű étel felellhető.

Megvan?

Gratulálok!

Ha szerencséd van olyan kenyérre találtál, amit előre felszeleteltek – ellenkező esetben készítsd magad mellé az elsősegély dobozt, majd alaposan megfontolt mozdulatokkal vágj egy szeletet a fiókból elővett kenyérvágó késsel. (Ha szerencsésen jobb kezes vagy, akkor segítség nélkül is be tudod kötni a bal kezeden keletkezett vágást. Nyugi, az csak egy apró bibi!)

Idézd fel az előbb olvasottakat és fordulj a hűtő irányába – nyisd ki az ajtaját, és szemrevételezés útján kutasd fel a margarinos dobozt.

Az imént összevérezett kést tedd a mosogatóba, a fiókból pedig vegyél elő egy másikat (nem kell akkora, vajat kenni elég a kisebb is) – lassú, művészien kivitelezett mozdulatokkal kenj a kenyérre

margarint (nem kell annyi, nem kenyeres margarint akarsz vacsorázni).

Fűszerezd ízlés szerint sóval, borssal (ne annyit…)

Megfőzted az első vajas kenyeredet!

Továbbléphetsz a következő szintre!