| Smaragd | Dátum: Péntek, 2012-10-19, 11:46 | Üzenet # 1 |
 Inspektor
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 458
Állapot: Offline
| Cím: A múlt titka
Kulcs: Minerva McGalagony
Figyelmeztetések: OOC, AU, Szereplő halála (jelzés szinten)
Szereplők: Minerva McGalagony, Harry Potter, Perselus Piton, Narcissa Malfoy, Draco Malfoy
Kategória: Harry Potter - Általános
Leírás: Egy új tanuló felbukkanása felbolygatja két család életét…
***
- Malfoy, Liliana Narcissa!
Ránéztem a kislányra, és egy percig alig kaptam levegőt. Mintha Cissát látnám, de olyan szemei vannak, mint Harrynek. Ránéztem Harryre, láthatólag ő is épp oly döbbent volt, mint én, és a többi tanár. Perseluson nem látszott döbbenete, csak nekem tűnt fel a testtartásáról, jobban ismerem, mint bárki más.
- Griffendél!
A Teszlek Süveg választása sok tanárt, és diákot meglepett, csöndes sustorgás szállt az asztalok között. A legnagyobb hangzavar a Griffendél asztalánál volt, nem sokat kellett törnöm a fejem, hogy kik voltak az okozói. A Potter és Weasley gyerekek fejüket összedugva tárgyaltak, volt egy olyan érzésem, hogy valamit kitaláltak. Csak remélni mertem, hogy a Griffendél nem mínuszokkal fog kezdeni.
Vacsora után elgondolkodva sétáltunk Perselusszal a lakosztályom felé. A háború után engem neveztek ki igazgatónak a Roxfort élére. Én pedig ragaszkodtam Perselushoz, hogy továbbra is ő tanítsa a bájitaltant. Két évembe telt meggyőzni, és amikor elfogadta az állást, egyben megkérte a kezem is. Nagy volt a meglepetésem, amikor kiderült, hogy örökbe fogadja Harry Pottert. Tudtam, hogy mennyire ellenséges volt a viszonyuk, így sosem gondoltam volna erre a lépésre. Elmondta, hogy a Szent Mungóban Harry minden nap meglátogatta, amíg Nagini marásából fel nem gyógyult. Sajnos Miss Grangernek és Mr. Weasleynek már nem köszönhette meg, mert életüket vesztették a csatában. A gyógyulás hosszú ideje alatt egymásban tartották a lelket, és amikor Perselust kiengedték, mindketten odaköltöztek a Prince kúriába. Perselust a tárgyalásán Harry és az ő emlékei, valamint Albus levele alapján felmentették.
Közben lassan odaértünk a bejárathoz, Harry is utolért minket, így együtt ültünk le a nappaliban, mint szoktuk már évek óta a beosztási ceremóniát követő vacsora után. Ilyenkor kibeszéltük az újonnan érkezett elsősöket. Így volt ez most is. De most láttam Harryn, hogy alig bír magával, tudtam, hogy ki lesz az első új diákunk.
- Anya, láttad te is? Én úgy tudtam, Malfoyéknál csak Draco született.
- Én is így tudtam, bár régóta nem tudok semmit Narcissáról. Tényleg Perselus, juttasd eszembe, holnap beszéljek vele. Már nagyon rég nem láttam.
- Lucius halála óta. Éppen a múlt héten említette, hogy szeretne beszélgetni veled, már hiányzol neki. Amúgy az ő lánya Liliana.
- És csak most mondod? - ugrottam neki, és kezdtem el aprókat ütve csépelni - Lehetetlen ember vagy, Perselus Piton! Azt hinné az ember, rögtön elmondod nekem, hogy van egy lánya.
Harry mosolyogva figyelte, mit művelünk egymással. Nem avatkozott közbe, tudta, hogy sosem bántanánk egymást.
- Ne mérgelődj, Minerva! Én is csak akkor tudtam meg, amikor látogatóban voltam nála. Te is tudod, milyen sokat van külföldön. Csak Lucius halálhírére döntött úgy, hogy visszatér Wiltshire-be, én is csak a múlt héten voltam ott.
Lassan megnyugodtam, de még mindig bántott kicsit, hogy csak most tudtam meg a hírt. Perselus látta rajtam, témát váltott, kitárgyaltuk a többi elsőst. Majd Harry az órára nézve elköszönt tőlünk. Mi sem maradtunk sokáig fenn, egy kellemes fürdő után aludni tértünk.
De nekem sokáig nem jött álom szememre, újra eszembe jutott Cissa. Már elsős korában kiderült, hogy amíg a többieknek két-három nekifutás után már többé-kevésbé sikerült egy gyakorlat, addig neki többször kellett megpróbálnia. És volt olyan, hogy következő órán sem sikerült neki. Sokszor feltűnt délutánonként az üres teremben gyakorolni. Időnként én is ott maradtam dolgozatokat javítani, és hasznos tanácsokat kapott tőlem. Mikor végzett a gyakorlással, beszélgettünk. Barátságunk ekkortól indult.
A következő emlék is felbukkant kéretlenül.
Prefektus volt, rendkívüli módon segített bárkinek, nem törődött bőrszínnel, aranyvérűséggel. Lilyt és Perselust védte a folyosón a négy Tekergőtől. Összebarátkozott a két elsőssel, sokat segített nekik. Lilyvel együtt sokat lehetett őket látni a könyvtárban. Lily hetedéve végéig nagyon jó barátnők voltak, aztán jött Lucius, és eltávolodtak egymástól. Lily halála nagyon megrendítette, és csak Lucius kifejezett nyomására fogadta el, hogy Perselus legyen Draco keresztapja. Az évek múlásával megenyhült a férfi iránt, mégsem haragudhat örökké a fia keresztapjára. Havonta találkoztunk, és beszélgettünk, egészen Voldemort haláláig. A háború után a tárgyalások teljesen felőrölték a Malfoy családot. Draco és Cissa elkerülték a börtönt, de Luciust nem tudták megmenteni, hiába a kapcsolatok és a pénz.
Másnap reggel kissé kialvatlanul ébredtem, ez rányomta bélyegét az egész napomra. Azt hiszem, ez a nap rekordnak számíthatott, ennyi pontot még egyik nap sem vontam le a házaktól. Meglátszik rajtam is Perselus hatása. Tudtam, le kell nyugodnom, ha fúriaként rontok Cissára, kiérdemlek egy-két átkot.
Délután a kandallóba lépve meglátogattam kedves barátnőmet a Malfoy kúriában. Az üdvözlést követően átöleltük egymást, majd a nappaliban leültünk beszélgetni.
- Szinte semmit sem változtál, Cissa! Még mindig elbűvölően csinos vagy! Mesélj magadról, mi történt veled az évek során? Eltűntél a varázsvilágból.
- Hidd el, jó okom volt rá - arca szinte szomorú volt, miközben teát töltött, majd folytatta. - Terhes voltam.
- Nem értelek, ezért tűntél el? Lucius biztosan örült az újabb gyermekének.
Egy könnycsepp jelent meg szeme sarkában, és éppen megindult a föld felé, mikor előkapva egy zsebkendőt letörölte.
- A Nagyúr halála óta nem voltam együtt Luciussal.
Majdnem elejtettem a csészémet. Letettem az asztalra, és kíváncsian előredőltem.
- Akkor ki az apja? Ismerem? Merlin szerelmére, hogyan történt ez az egész?
- Nem tudom, Minnie, bárcsak tudnám! - A többi könnycseppnek már nem állta útját semmi. Sírással küszködve folytatta - Te is emlékszel, a csata idején Hagrid hozta vissza Harry testét…
- Harry?
- Merlin! - Nem értem, honnan jött, sosem említettem még sosem, senkinek. De most hirtelen egy fura érzés kapott el, biztos voltam benne, hogy kimondhatom így. - Mondd csak, történt köztetek valami?
Meglepődve tekintett rám, még a hüppögéssel is felhagyott.
- Természetesen nem történt semmi, a tárgyalásom előtti héten megköszöntem neki, amit Dracoért és értem tett, és azóta nem láttam. De miért kérdezted? Nem rég tértem vissza Angliába, és még szinte senkiről nem tudok semmit, ami a háború óta történt. Rólad is csak annyit tudok Perselustól, hogy együtt vagytok, és az iskolában maradtatok.
- Igen, és boldogok vagyunk. Tudjuk, hogy nagy korkülönbség van köztünk, de nem érdekel, és mások véleménye sem erről.
- Mintha csak Perselust hallanám! - Az arcán feltűnő mosoly megérte a fáradozásaimat, de ahogy folytattam, egy kissé elhalványult.
- Amiért kérdeztem az, hogy Harry a fiam. Nem szólok bele a magánéletébe, már felnőtt, de aggódom, ha úgy érzem, bolondságot akar elkövetni. És most aggódom, mert elérkeztünk az egyik fő beszédtémánkhoz.
- Gondolom Lilianaról beszélsz.
- Igen. Már régóta tanítok Roxfortban, de ilyen zöld szemekkel még csak 2 diáknál találkoztam. Gondolom, tudod kikről beszélek.
- Lily és Ha... Mr. Potter - suttogta.
- Akkor érted miért aggódom. Holnap beszélek Kingsleyvel, a minisztériumban utána tudnak nézni, kinek lehet még hasonló színű szeme…
- Fölösleges. A lányom születése után - gondolhatod -, én is meglepődtem, első dolgom volt, hogy nyomoztattam. Csak az Evans családról tudnak, akiknek ilyen zöld szemük volt, de...
- Fiú utóduk nem volt, Lily és Petunia ... - már én is csak suttogni tudtam. Majd hirtelen felcsattantam: - De azt mondtad, Harryvel nem voltál együtt. Akkor mégis, Merlin szerelmére, hogyan történhetett?
- Nem tudom. Mint említettem, megköszöntem neki hogy segített rajtunk. Utána megittuk az általam vitt üveg mézbort. Ismersz, egy üveggel bármikor elbírok, és gond nélkül haza tudok menni utána.
A szívemen a szorítás csak lassan enyhült, ahogy témát váltva beszélgettünk egyéb, semleges témákról. Lassan eljött a búcsúzás ideje, az ajtóban még egy mondatra megállított:
- Eszembe jutott valami. Említettem az este, amikor meglátogattam Harryt. Másnap, mikor felébredtem, úgy éreztem, hiányzik valami, vagy valaki, de hogy ki, arra sosem jöttem rá. Azóta is időnként feltűnik ez a fura hiányérzet.
Másnap elmeséltem Perselusnak a történteket, ő pedig beszámolt arról, hogy elbeszélgettek Harryvel. Kiderült, hogy Harry is hasonló fura érzésektől szenved, pontosan azóta, mint Cissa. Némi rábeszélésre engedte Perselusnak, hogy legilimentálja.
- Minerva, valaki eltávolította a fiú emlékeinek egy részét.
- Merlinre, Perselus! Akkor lehetséges, hogy… ?
- Sajnos, nagyon is lehetséges. Meglátogatom a héten Narcissát, de szinte biztos vagyok benne, hogy nála sem találok semmit arról a délutánról. Viszont amennyiben bebizonyosodik a gyanúm, változtatnom kell a terveimen.
- Milyen tervek? A laborban?
- Igen. Még régebben elkezdtem egy új bájitalt kifejleszteni, amivel az Exmemoriammal eltávolított emlékeket lehet visszahozni. Ha beválik, megtudhatjuk, mi történt tizenegy éve azon a napon.
Múltak a napok, hetek, Perselus fejlesztése néha nem várt akadályokba ütközött, ilyenkor kormosan és mérgesen jött haza. Próbáltam csöndesen tenni-venni, nem akartam még én is fokozni idegességét.
November vége felé egyik este Perselus korábban jött fel a szokottnál. Láttam rajta, hogy fontos dologról lesz szó.
- Perselus, csak nem készen vagy a bájitallal? - kérdeztem reménykedve, hátha mostantól többet lehetünk együtt esténként.
- Már csak két „hozzávaló” hiányzik - szemeiben régen nem látott tűz égett, de arca komor volt - Ehhez viszont mindenképpen meg kell látogatnom Harryt és Narcissát.
- Mi szükség van rájuk? Csak nem tőlük kell a hozzávaló?
- De igen. És Luciustól.
- Lucius? De hát ő már meghalt. Tőle miért kell?
- Kell egy-egy hozzávaló az „áldozattól”, és az elkövetőtől.
- Gondolod maradt tőle valami használható?
- A látogatás után kiderül.
***
- Perselus, Minnie! Micsoda meglepetés, nem vártalak titeket karácsony előtt.
- Narcissa, beszélnünk kell. De előtte szeretném tudni, akarsz-e emlékezni arra az estére?
- Mondd, nem álmodom? Amióta Minnievel először beszéltem róla, él bennem a remény, hogy hátha eszembe jut valami. Még nem jutott, de reménykedem.
- Imáid meghallgatásra találtattak. Viszont kellene hozzávaló a bájitalhoz. Perselus új fejlesztése az Exmemoriam ellen.
- Semmi gond, máris adom. - Azzal pálcája már lendült is, de Perselus szavaira lehullott a karja a bűbájt követően, amint követett egy csepp vére is. Egy gyors intéssel beforrasztottam a sebet, egy másodikkal pedig letisztítottam a kezét.
- Narcissa, Luciustól is kellene hozzávaló.
Elsápadt és elhalkulva válaszolt:
- Nem tudom, őt már eltemették. De talán... Vicky! - odafordult a megjelenő házimanóhoz - Hozd ide nekem az ékszeres dobozom!
Két pukkanás, a manó már ott is volt a dobozzal. Narcissa kinyitotta, kivett egy kisebb dobozkát, amiből egy szőke hajtincs került elő.
Perselus elvett belőle pár hajszálat, majd kért Cissától is.
- És most?
- A bájitalnak kell még három hét.
- Gyertek át karácsonykor, Draco is itt lesz, biztosan örül nektek!
- Rendben, köszönjük a meghívást.
***
Perselus Harrytől is kapott hajszálat, cserébe egy ígéretért, hogy ő lesz a tesztalany. Kénytelen voltam egy Aguamentivel lenyugtatni őket, mert a szűnni nem akaró veszekedést hallgathattam volna egész este.
Megkértem Harryt, kísérjen el minket a Malfoy kúriába karácsonykor.
- Sajnálom, de nem szeretnék. Igazság szerint átmennék Mrs. Weasleyékhez az Odúba.
- Vagy csak Liliana miatt nem akarsz?
- Apa!
- Ne haragudj, de szerintem már majdnem mindenki tudja az iskolában, hogy…
- Apa! Nem vagyok belé szerelmes!
- Akkor miért vagy olyan sűrűn zavarban, amikor ő is ott van? És ahányszor elpirulsz! - Perselus arcán enyhe mosoly tűnt fel, valószínűleg sejtette, miért került Harry ilyen helyzetbe
- Nem tudom! De akárhányszor ránézek, valami kellemes meleget érzek a belsőmben. Hasonló, mint amikor Ginnyvel voltam együtt, de nem olyan intenzív.
- Értem. Mégis, gondold meg, Narcissa valami meglepetéssel készült.
- Jó, rendben. Meggondolom.
***
A téli szünetre elutaztunk a Prince kastélyba kipihenni magunkat. Perselus be akarta vetni magát a bájital laborba, de nem hagytam magam. Takarítottunk, bejártuk a környéket, mint már évek óta, esténként pedig a nappaliban beszélgettünk, olvastunk.
Karácsony reggelén a nappaliban gyűltünk össze, a feldíszített karácsonyfa mellett. Perselus ránézett Harryre:
- Fiam, kezd te az ajándékosztást!
Perselus egy ezüst hollós nyakbavalót kapott, én egy gyönyörű lila fülbevalót. Harry után én következtem, mindketten egy-egy dísztalárt kaptak. Perselus egy mélykéket, míg Harry palackzöldet. Kibontottam Perselus ajándékát, a sötétlila estélyi talár láttán elakadt a lélegzetem. Életem párja és Harry összenézett, majd két vidám és cinkos arc mosolygott rám.
- Boldog Karácsonyt, Kedvesem!
- Boldog Karácsonyt, Anya!
- Ti ezt megbeszéltétek? Ennyire egyként választani! Annyira szeretlek titeket!
- Mi is szeretünk!
A két tökéletesen egyszerre hangzó válasz hallatán már csak kitártam karjaimat kis családom felé.
Kis idő múlva Perselus figyelmeztette Harryt, várja még egy ajándék. A fiú fölvette az utolsó dobozt, ami meglepően kis méretű volt. Kíváncsian nézett Perselusra, kinek csak a szája sarka kunkorodott kissé felfelé.
Kibontva a dobozt, egy kristályfiola került elő.
- Ez, az...?
- Igen, fiam.
- Velem maradnátok?
- Ez természetes. Mielőtt megiszod, helyezkedj el kényelmesen, a memóriád megbolygatása szédüléssel járhat. Arról nem is beszélve, milyen emlékek térhetnek vissza.
Harry leült a kanapéra, majd nagy levegőt véve felhajtotta a bájitalt. Egy percig semmi sem történt, majd megremegett, arca előbb elpirosodott, majd elsápadt. Végül visszatért lassan a színe, de még mindig csak ott ült, mintha dermesztő bűbáj érte volna.
- Harry, mi történt?
- Miért?
- Mi történt? Emlékszel mindenre?
- Igen. Ez... Hihetetlen!
- De micsoda? Mondd már!
- Lefeküdtem Narcissa Malfoyjal.
Ha akkor lettek volna legyek ott, hallottuk volna őket a hatalmas csendben. Mindketten odaültünk Harry mellé.
- De... Hogyan?
- A csata után meglátogatott egy üveg mézborral, mint ahogy ezt már tudjátok. Viszont most már emlékezem a többire is. Ittunk egy pohárral a borból, majd megmagyarázhatatlan módon ránk tört a vágy. Én... Azt mondtam neki, hogy szeretem... Elaludtunk az ágyamban, csak a riasztóbűbájra ébredtem, de mire a pálcámért nyúltam volna, Lucius Malfoy elkábított, valószínűleg utána törölte az emlékeimet is.
Az egész napot csöndben töltöttük, ebédnél is csak a szükséges mértékben szóltunk, volt min gondolkodni. Délután kezdtünk készülődni, tisztálkodás után az új talárokat vettük fel. Mikor elkészültünk, megfogtuk a zsupszkulcsot, ami a Malfoy kúriába vitt minket.
- Minerva, Perselus, Harry! Merlin hozott nálunk. Fáradjatok beljebb! - köszöntött minket Draco, majd átadva kabátjainkat a házimanónak, bevonultunk a nappaliba. Szemem sarkából láttam, hogy Perselus elkapta a meginduló Harry karját, és odasuttogott neki, hogy lenyugtassa. Válaszként egy ideges szusszanást kapott, mire enyhén elmosolyodott. Én odafordultam háziasszonyunk felé, és elnyíló szemmel vettem szemügyre almazöld estélyi ruháját.
- Boldog karácsonyt, Cissa! - öleltem át, és pusziltam meg barátnőmet - Remekül nézel ki!
A kölcsönös üdvözlések után - Perselus sem úszta meg puszi nélkül, és Harry is visszafogta magát -, sor került az ajándékok kiosztására. A sor végére Harry és Perselus került. Narcissa meglepődött és arcát enyhe pír lepte el kibontva Harry ajándékát, egy nárciszt formázó világoszöld ékkövet.
- Ez gyönyörűszép! Ráadásul a zöld a kedvenc színem! Köszönöm!
- Igazán nincs mit, Cissa!
Harry hirtelen a szája elé kapta a kezét, és elsápadt. Ránéztem Cissára, aki már nem nézett ki felhőtlenül boldognak.
- Hogy mondtad, kérlek?
- Bocsánatot kérek, Narcissa! - arca hirtelen pirulása árulkodó volt.
Láttam Perseluson, hogy otthon még komoly beszélgetésük lesz emiatt. A zavaros helyzetet kissé oldotta a hirtelen felcsattanó kérdés:
- Ez mégis mi volt, Harry?
A számonkért sóhajtott egyet, majd kissé barátnőm felé fordulva kérdezte:
- Nem mondtad el neki, Narcissa?
A fejrázásra visszafordult Draco felé.
- Narcissa meglátogatott engem a csata után, hogy köszönetet mondjon értetek, később felajánlotta, hogy tegezhetem.
Látszott Dracón, hogy nem akarja az estét jobban elrontani, így végül csak bólintott.
Perselus elérkezettnek látta az időt odaadni az ajándékát. Draco, mikor meglátta a fiolát kibukkanni a dobozból, felvonta a szemöldökét.
- Mi van benne? Ilyent még sosem láttam.
Cissára nézve megpillantottam szemeiben az izgatott várakozást. Nem húztam tovább az idegeit, bólintottam egyet.
- Javaslom, előtte ülj le.
Miután megitta a bájitalát, kísértetiesen ugyanaz a jelenet játszódott le előttünk, mint Harrynél.
- Anya, mi történt?
Cissa egy percig még ott ült, majd Harryre nézve karjai ölelésre várón tárultak szét, hogy egy pillanattal később már fiunk hátán záródjanak.
- Ó, Harry! Most már értem, miért hívtál így! - suttogott lágyan. - Annyira hiányoztál! Azóta, hogy nálad voltam, nem találtam a helyem, mert úgy éreztem, valami hiányzik az életemből!
Draco mostanra tért magához annyira, hogy elképedve nézve kettejükre.
- Mégis mi a jó Merlin folyik itt? Elmagyarázná valaki?
- Fiam, azt tudod, hogy Harry miatt nem kerültünk az Azkabanba, de arról sosem meséltem, mi történt előtte. Felkerestem Harryt, hogy köszönetet mondjak neki a kettőnk nevében. Koccintottunk egy pohár mézborral, majd…
- Ti… Lefeküdtetek?
- Igen.
- De mégis, hogyan tehetted ezt apámmal?
- Amióta a Nagyúr visszatért, apáddal már nem találtuk a közös hangot. Elválni nem lehetett a Malfoy hagyományok miatt - vált kissé gúnyossá a nő hangja, majd visszatért szelídsége -, valamint, ha mégis elhagytam volna, nem lett volna vagyonom, ebben biztos vagyok.
- Apám végig szeretett.
Cissa kerekre tágult szemmel nézte fiát, önkéntelenül is szorosabban vonva magához Harryt, ki maga is meglepetten figyelt.
- Az utolsó hónapjaiban egyik látogatásom alkalmával egy levelet írt. Vicky!
A házimanó jelent meg:
- Mit kíván Draco uram?
- Hozd apám levelét, kérlek!
- Máris, uram! - azzal eltűnt, hogy egy perc múlva megjelenjen egy pergamennel.
- Apám velem küldte el a levelet Pankynek, azzal az üzenettel, hogy csak akkor olvassuk el, ha tudomást szerzek arról, hogy… hogy már megváltoztak az érzelmeid iránta - mondta Draco, miközben átvette a levelet, és átadta anyjának. – Gondolom, jobban szeretnéd te elolvasni.
- Inkább Perselusnak add, félek, nem bírnám rendesen felolvasni.
Perselus átvette a levelet, majd olvasni kezdett:
„Drága Narcissa, és Draco!
Mire ezt a levelet olvassátok, én már nem leszek életben. Nem lettem öngyilkos, csak érzem, hogy nincs már sok hátra. De most nem ez a lényeg. Amiről beszélnem kell, az az, amit éreztem, érzek. Tudom Narcissa, hogy azt hiszed, már nem szeretlek, de ez nem igaz. A Nagyúr kényszere miatt kellett titkolnom mindent, és ti is tudjátok, mit jelent ellenkezni vele. De belül, a szívemben mindig is szerettelek, és szeretlek még mindig.
Amikor a Nagyúr meghalt, megkönnyebbülést éreztem, hogy már nem kell titkolóznom, de amikor megláttalak téged és Dracot, ahogy Potterre mosolyogtok félénken, nem tudtam, mit tegyek. Most már értettem, miért nem küzdöttetek az iskola ellen. Tudtam, hogy rosszul döntöttem, de változtatni már nem tudtam. Elfogadtam az ítéletet. Gondolom, nem csak a korábbi befolyásomnak köszönhető, hogy szabadon lehettem a tárgyalásig. Add át kérlek, Potternek, köszönetemet a bizalmáért, amit elárultam. Igen. A magyarázatot a családi széf titkos rekeszében találjátok, a jelszó hozzá „szeretni mindhalálig”. Az ott található levelet csak a magyarázat után olvassátok el.
Már nem bízom, hogy megbocsátotok, de szeretni foglak titeket életem utolsó pillanatáig:
A te Luciusod”
Mély csend lett, amikor Perselus befejezte, amit csak barátnőm tompa szipogása tört meg, ahogy arcát Harry nyakába temette. Majd Draco lassú léptekkel kiment a nappaliból, hogy negyedórával később egy merengővel és egy újabb levéllel térjen vissza, amiket letett az asztalra.
- Egy emlék a magyarázat.
Sorban merültünk bele az emlékbe, Harry még mindig Narcissa kezét fogta.
A nappaliban voltunk, ahová Lucius láthatóan most érkezett. Hangos szóval hívta Narcissát, és mikor nem kapott választ, bejárta az egész kúriát, hogy végül - sehol sem találva - visszatérjen a szobába. Ingerülten az asztalra csapott, miközben körülnézett. Majd hirtelen a résnyire nyitott bárszekrényhez lépett, kitárta ajtajait. Valamit megláthatott, mert hirtelen elsápadt, ajkához emelte a családi gyűrűs ujját, majd egy szót suttogva a háttér lassan megváltozott. Döbbenten ismertem fel Harry egykori lakását. Vajon mit kereshetett ott Lucius? Aki éppen pálcájával intett, majd bonyolult mozdulatokat tett, miközben valamit motyogott. Kis idő múlva halványan felvillant valami. Döbbenten jöttem rá, mit csinál. Hiszen...
- Feltörte a védővarázslataimat!
Harry hangja csak suttogott, mégis mindenki hallotta. Minden arcon látszott a kíváncsiság, de Cissáén még a halvány rémület is.
- Cissa?
- Minnie... ez AZ az este... De honnan tudta, hogy hol vagyok? - Mindenki értette, mire gondol.
Közben Lucius az összes védelmet eltávolította, megindult befelé. Követtük őt, és láttuk, ahogy kis keresgélés után dühös arccal belép a hálószobába, majd megpillantva Harryt, aki épp a pálcája után nyúlt volna. Már suhant is pálcájából egy vörös nyaláb. Majd még egy nyaláb indult, de ez a szintén ágyban fekvő, és a Harrytől érkező lökésre éppen felébredő Narcissa felé. A következő percben kántálni kezdett, pálcamozdulatokkal kisérve a két ágyon fekvő test fölött. Fátyolszerű fonalak indultak ki pálcájából, amik átjárták a két testet, majd egy időközben előkerült fiolába tértek vissza.
Ezek után Lucius összeszedte Narcissa holmijait, karjaiba vette feleségét, és visszahoppanált a kúriába a nappaliba.
A hirtelen váltás sokkolt mindenkit. Perselus kérdés nélkül vette fel a levelet, és kezdte el olvasni.
„Most már tisztában vagytok azzal, mi történt AZON az estén. Narcissa, kedvesem, biztosan felmerült benned, honnan tudtam, hogy hol vagy? Egy ősi varázslat van a családi gyűrűn, amit most reményeim szerint Draco visel. A varázslat segítségével a család tagjainak állapotát lehet figyelemmel követni, illetve hozzájuk hoppanálni. További információt a könyvtárban találhattok róla. Ami a Potterrel közös varázslatot illeti, bizonyos emlékeket lehet elrejteni, illetve kiemelni az „áldozatok” elméjéből. Erről a naplómban találtok bővebbet, ez saját fejlesztésem.
Már csak egy dolgom maradt. Éljetek boldogan, Kedvesem, és Fiam!”
- Azt hiszem, egy italt megérdemel most mindenki. - Draco odalépett a bárszekrényhez, és egy üveg lángnyelv whiskyt lebegtetett elő, öt pohárral egyetemben. Kitöltötte az italokat, kiosztotta mindenkinek.
- Egy nagyszerű emberre, Luciusra!
Majdnem elejtettük a poharainkat Harry hangja hallatán.
- Harry? Miért véded az apámat? - Draco hangja hallatán drága barátnőm arcán szomorú mosoly tűnt fel, de szemeivel szintén Harryt kérdezte.
- Draco, apád halálfaló volt, ezt te sem tagadhatod. Viszont az, hogy nem hagyott magyarázat nélkül senkit, és hogy - ha utólag is -, megbánta, ahogy veletek viselkedett, számomra egy nagyszerű dolog, elvégre újra együtt lehetek Cissával. Büszke vagyok rá, még ha az ellenségem volt is.
- Köszönöm, ez nekem is nagyon sokat jelent. Elsőben nem fogadtad el a kezem, azt megértem. Most elfogadod?
- Igen, Draco, de azt ne várd, hogy a nyakadba is boruljak.
Kitört a nevetés erre a mondatra, ahogy a két fiú kezet fogott, és Harry, Draco nyakába akart akaszkodni. Végül mégis csak koccintottunk, majd elkortyoltuk italainkat némi beszélgetés közepette. Cissa és Harry végig egymás kezét fogták, sűrűn pillantva egymásra, mintha még mindig nem hinnék el, hogy ez igaz lehet.
- Draco, Minerva, későre jár, induljunk haza!
Perselus szavaira mindenki felkapta a fejét, de kérdés nem hangzott el. Mindenki egyértelműen tudta, hogy Harry itt marad, sok bepótolnivalójuk van.
Az ajtóban utolsónak öleltem át Cissát és Harryt:
- Érezzétek jól magatok!
- Ne aggódj, anya, mi jól fogjuk érezni magunkat! - jött a válasz Harry szájából, miközben haladtunk a hoppanálási pont felé. - Ti se tegyetek másképpen!
Meghökkenten fordultam vissza feléjük, mire csengő kacagás hangzott fel, ami végigkísért minket a kapuig. Tudtuk, hogy a mai az első nap boldogságukban, amit még nagyon sok fog követni, nagyon sokáig.
Vége
|
| |
| |
Ahogy az enyém is. Jó volt egy olyan történetet olvasni, ahol mindezek mellé még Narcissa és Draco is szerepelnek és nem úgy, ahogy általában szerepeltetni szokták őket. Tetszett, hogy ennyire jól megvannak és tetszett, hogy Harrynek viszonya van Cissával és Draco nem haragszik miatta, ráadásul Lucius, bár már nincs az élők sorában de megtett mindent azért, hogy boldogok lehessenek és végső soron bocsánatot kért tőlük, azért amit velük tett. A legcsodálatosabb dolog volt Harry részéről ez a megbocsátás Lucius felé, hiszen végül is gyűlölhetné is, hiszen megfosztotta a lányától, és nem derült volna ki az egész, ha nincs a kislány, aki Cissa lánya, de mégis Harry szemeit örökölte. Ez a megbocsátás viszont könnyített Cissa és Draco lelkén is. Én köszönöm, hogy olvashattam. Egyetértek MZ-vel, tessék még írni ezzel a párossal 
