Scripta Csütörtök
2024-03-28
09:18
Üdv! Mugli | RSS Főoldal | Cikkek katalógusa | Regisztráció | Belépés
Főoldal » Cikkek » Severitus » Hotaru: Kitörő varázs

Hotaru: Kitörő varázs
Verőfényes nap virradt London belvárosára. A szabadban az emberek örülve a jó időnek, sétáltak, beszélgettek, vagy épp vásárolgattak. Az utcákat gyermekzsivaj töltötte meg, ahogy a csöppségek a friss levegőn játszottak. Minden rendkívül békés volt.
Azonban pár utcányira nem sokáig maradt ilyen a helyzet. A Purgall & Metell Kft. kirakata a szokásos búskomor, elhagyatott képét mutatta, még az üveg mögött álló próbababák is épp olyan szörnyen festettek, mint mindig. A vörös téglaépületben azonban egész más volt a hangulat, mint az utcán, persze erről a hétköznapi embereknek sejtésük sem volt.
Az ütött-kopott kirakaton túl megint mozgalmas nap volt a Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály előcsarnokában. A sok-sok széket, különféle tüneteket produkáló varázslók és boszorkányok töltötték meg, arra várva, hogy gyógyító kezek közé kerüljenek. Hétköznap révén nem is volt nagy forgalom, bár volt aznap pár komoly eset is. Két seprűkarambolt szenvedett varázsló, egy boszorkány, akinek egy Durrfarkú Szurcsók látta el a baját, meg egy fiatal mágus komoly rontásra utaló tünetekkel.
Pedig még csak reggel hét óra van... – gondolta magában Perselus Piton, amint belépett a csarnokba, ahol az alapzaj igen csak megütötte a számára elfogadható szintet. Fejcsóválva az információs pulthoz ment, hogy bejelentkezzen: Köszönt a pultnál ülő szőke boszorkánynak, majd gyorsan aláfirkantotta a jelenléti papírt, s már ment is tovább.
A lépcsőház felé vette az irányt, s magában fohászkodott, hogy egyik páciens se ürítse a cipőjére gyomrának tartalmát. Szerencsére épségben elérte a lengőajtót, majd határozott, sebes léptekkel felvágtatott a harmadik emeletre.
Belépett a számára fenntartott irodába, ahol sebtében lekanyarította szokásos, éjfekete talárját, majd a hozzá passzoló, fekete selyemingre felvette citrus zöld gyógyítói talárját, amin ott díszelgett az ispotály jelvénye: a keresztben lévő varázspálca és lábszárcsont.
Perselus nagyot sóhajtott, hisz egyáltalán nem rajongott ezért a kötelező uniformisért. De hát főgyógyítóként mégis példát kell mutatnia a fiatalabbaknak. Illetve azoknak nem nagyon, hisz Perselus a maga huszonnyolc életévével az egyik legfiatalabbnak számított a gyógyítók között. De a gyógyító inasoknak mindenképp példaértékűnek akart mutatkozni, főleg ha a saját, megszeppent segédjére gondolt, akit alig három hete vettek fel az állásra. Mi tagadás szüksége volt rá, na de nem gondolta, hogy az pont egy ilyen ügyetlen kölyök lesz, akit neki kell megtanítania a gyógyítás rejtelmeire.
Mintha csak a gondolatai megtestesültek volna, pillanatokon belül nyílt az irodájának ajtaja, és egy magas, vékony, barna hajú, szeplős fiatalember lépett be.
– Jó reggelt kívánok, Perselus! – köszönt udvariasan a fiú. – Megint milyen korán itt vagy.
– Neked is jó reggelt, Peter... – üdvözölte kissé gúnyosan munkatársát. – Valakinek dolgoznia is kell az ispotályban, hisz a betegek nem gyógyítják meg magukat.
– Igaz... Igaz... – helyeselt a Peternek nevezett.
Perselus egy pillanatra szemügyre vette segédjét: Peter Bones öt évvel volt nála fiatalabb, még emlékezett rá a Roxfortból. Igen, határozottan meglátszik rajta, hogy hugrabugos volt, amilyen egy kétbalkezes suhanc.
Sokat nem is merengett segédjén, csak utasította azt, hogy kövesse, s megkezdte a szokásos reggeli vizitjét az osztályán. Mi tagadás, sok dolga nem volt, ugyanis a Bájital- és Növénymérgezések osztály alá tartozó Bájitalmérgezések alosztályon most mindössze négy beteg lábadozott.
Az első betege egy középkorú varázsló volt, aki az otthon kotyvasztott bájitalát fogyasztotta el, amin meglehetősen elrontott valamit, mert a bőre zöld lett, a szeme pedig bevérzett. Mostanra már határozottan jobban volt, bár a bőrének még volt egy enyhe zöldes árnyalata.
A második páciens egy öt éves kislány volt, aki három különböző főzetet ivott meg az otthoni készletből, kritikus állapotban hozták be a szülei. Hamarosan rendbe jön, még néhány nap – jegyezte fel magának Perselus.
A harmadik esete egy tizenhárom éves fiú volt, aki az egyik barátjától kapott balzsamot alkalmazta pattanásai kezelésére, amik hatalmas, gennyes kelésekké nőttek. Perselusnak eltartott egy darabig, míg sikerült tőlük megszabadítani a kamaszt, s már csak arra kellett rájönnie, hogy melyik bájital hozzávalóra van szüksége, hogy azok ne pattogjanak ki újra napjában kétszer-háromszor.
Az utolsó betege pedig egy idős boszorkány volt, aki nem tudta megkülönböztetni a Kalapkúra bájitalt és az Észbontó kompótot, így szegény néni zavarodottan viselkedett egész éjjel, viszont Merlinnek hála, reggelre hatott az ellenszer, most már hazaküldheti. 

Unottan téblábolt az irodájában most, hogy a napi teendőit elintézte. Ma még meglepő módon egy esete sem volt, így viszont semmi dolga nem akadt. Bonest elküldte, hogy rendezze a betegek bájitaladagját, bár nem volt benne biztos, hogy képes lesz rendesen elvégezni a feladatot, de Perselusnak nem volt kedve hozzá, hogy végig fogja a tohonya fiú kezét. Nem, oldja meg maga, vagy fel is út, le is út.
Mivel más elfoglaltsága nem akadt, leheveredett az íróasztala mögött álló karosszékbe, s maga elé húzta kedvenc bájital szaklapjának, az Üstbevalónak legújabb számát, amit tegnap este kézbesített neki egy barna gyöngybagoly, s még nem volt ideje elolvasni.
Már öt éve megkapta a bájitalmester oklevelét, azóta rendszeres olvasója volt az újságnak, s négy éve, mióta gyógyító vált belőle, rendszeresen küld cikkeket az újságba legújabb gyógyfőzeteinek kutatásairól. Ebben is van egy ilyen cikk tőle, ami a mézfű ellenmérgekben kifejtett hatását boncolja. Büszkén kihúzta magát, majd lapozott egyet.
Épp az utolsó oldalt olvasta, mikor megszólalt a mágikus sziréna, mely jelezte, hogy az osztályáról gyógyítóra van szükség, méghozzá valahol az ispotályon kívül. Nem tehetett mást, mint felpattant, s a segédjét maga után ráncigálva a folyosó vége felé szaladt. Fogalma sem volt róla, ugyan mi szükség épp őrá, de mivel tisztában volt vele, hogy vasárnap lévén a kelleténél kevesebb gyógyító elérhető, minden segítségre szükség lehet. A bejárati csarnokban úgy tíz-tizenöt zöld ruhás személy várakozott rájuk és még két másik gyógyítóra. Mikor mindenki, akinek a riasztás szólt, megérkezett, megragadták az asztalon lévő köpenyt, majd eltűntek.

A zsupszkulcs egy romos utcára vitte a kis különítményt. Perselus ledöbbent ez elé táruló látványtól, a szemmel láthatóan mugli környéket valami iszonyú robbanás rázhatta meg, mert az aszfaltot mindenfelé törmelék borította, itt-ott pedig emberek testei hevertek, s nem egy házból (illetve annak maradványaiból) füst gomolygott. A bájitalmester hirtelen azt se tudta, mihez is kezdjen a szituációval. Megpillantott egy csoport mágust, akik a minisztérium egyenruháját viselték, minden valószínűség szerint a Varázsbaj-elhárító Osztag emberei lehettek. Az egyik közelben álló varázslóhoz lépett, hogy megtudja tőle a részleteket.
– Egyelőre nem tudunk sokat. Az biztos, hogy valami nagy erejű mágiakitörés tarolta le így az utcát, de a forrását még nem sikerült megtalálni. A környéken egy varázslócsalád sem él, csak egy kvibli boszorkány lakik pár sarokkal lejjebb. Hacsak nem egy mugliszületésű gyerek... Bár az kizárt, hogy ez egy kölyök műve lenne. Még egy aranyvérű porontynak se lenne ekkora varázsereje. Viszont semmi jel nem utal arra, hogy sötét mágiával lenne dolgunk. 
– A mugli hatóságoknak gondolom, a szokásosat mondják...
– Igen, gázrobbanás...
Perselus ismét körbetekintett a lerombolt úton, majd ő is nekilátott a sérültek ellátásának. A legtöbb embert a törmelék temetett maga alá, vagy a szétrepült épületdarabok sebesítettek meg, csak nagyon kevés muglin tapasztaltak mágikus égés nyomait. Ez volt az egyetlen bizonyíték arra, hogy a katasztrófa varázslat következménye.
Sajnos a balesetnek halálos áldozata is volt, nem is egy. Öt holttest feküdt egy-egy lepel takarásában, értük már nem tudtak mit tenni. Legtöbbjüket a törmelék nyomott agyon. A többi, úgy harminc sérültet egy közeli kórházba szállították, ahol a mugli orvosok vették őket kezelésbe, csupán három eset volt, akik mágikus gyógyításra szorultak, őket a Szent Mungóba vitték a gyógyítók.
Mikor az utolsó földön fekvő beteg is elhagyta a környéket, Perselus még indulás előtt egyszer végigfuttatta pillantását a házakon. Még mindig megrázta a pusztítás. A közvetlenül mellette álló épület szenvedte a legnagyobb károkat: a falak szinte szétolvadtak, az ablakoknak hűlt helyük volt, az ajtókat az energia keretestül szakította ki a helyéről, mindent tégladarabok és por fedett, egyedül a lépcső maradt meg viszonylag sértetlenül. A férfi sejtette, hogy innen származhatott az a mágia, ami így elintézte a szomszédságot. Mivel lassan rajta kívül az összes varázsló eltűnt a helyszínről, valamint a minisztérium emberei közül is csak ketten voltak az utcán, úgy döntött, közelebbről is megnézi a romokat.
Botladozva haladt, a törmelék ropogott csizmája talpa alatt, de rendíthetetlenül ment tovább. Lassan elhagyta azt a helyet, ahol a kollégái megtalálták egy fiú holttestét (igaz alig bírták szerencsétlent kiemelni, amilyen kövér gyerek volt), nem messze tőle pedig egy középkorú nő feküdt, de neki sikerült megmenteni az életét. Óvatos léptekkel áthaladt a jobb napokat is megélt bejáraton, majd mágia nyomai után kutatva jól megnézte magának a romos épület minden szegletét. A tőle jobbra és balra lévő helyiségek felől semmi szokatlant nem érzékelt, annál inkább a szemben álló lépcső irányából, pedig első ránézésre semmi szokatlan nem volt benne, őt mégis borzongásra késztették a varázslat gyenge hullámai. Nem érezte rajta, hogy sötét erő lenne, inkább szokatlan volt, olyan, amilyet eddigi élete során nem tapasztalt. Elcsodálkozott rajta, hogy a Varázsbaj-elhárító Osztag munkatársai ezt miért nem vették észre, pedig egyértelmű rezgések voltak, már-már kézzel foghatóak.
Akárhogy is nézte, nem találta a mágiahullámok forrását, annak ellenére, hogy tisztában volt vele, hogy ott kell lennie, de semmi oda nem illőt nem talált. Határozott léptekkel elindult a kis folyosón a lépcső mellett, mikor pillantása megakadt az oldalán lévő ajtón. El is csodálkozott rajta, mert az volt az egyetlen nyílászáró, mely a házban a keretében maradt, bár ennek az is lehetett a magyarázat, hogy a falra szerelt retesz szorosan a helyén tartotta.
Mivel nem volt más ötlete, elhúzta a zárat, s lassú mozdulattal kinyitotta az ajtót, miközben a pálcája hegyén apró fényt gyújtott, hogy épp csak egy pillantást vessen a lépcső alatti gardróbra. Ám mikor kitárta a poros falapot, megdöbbentő látvány tárult a szeme elé.
A kis helyiségben egy aprócska fiú feküdt a földön összegömbölyödve, nem tűnt többnek hat évesnél. Perselus kis híján elejtette a kezében szorongatott varázspálcáját, hisz mindenre számított, csak erre nem. A gyerek háttal neki, mozdulatlanul hevert, így a férfi közelebb lépett hozzá, leguggolt, s maga felé fordította, majd felszisszent a látottaktól. A sovány kis testen számtalan sérülés volt, több helyen is vér festette vörösre annak ruháit. De nem is akármilyen ruhákat, ugyanis a kisfiún legalább három számmal nagyobb göncök voltak, így még szörnyűbben nézett ki. Kócos, fekete haja néhol csapzott volt a vértől, a homlokán végigfutó sebből szintén szivárgott a sötét folyadék, mely végigcsorgott a beesett arcon, amit egy kerek szemüveg takart, melynek egyik lencséje betörött, középen pedig szigetelő szalaggal volt összefogatva.
A gyógyító a sérült csuklója után kapott, majd nagyot sóhajtva engedte el azt, s megkönnyebbült, hogy a kisgyerek mégsem halott, bár a jelek szerint sok vért veszthetett. Óvatosan a karjaiba emelte a kis testet, majd kisétált vele a romos házból. Ekkor az utcán már senki sem tartózkodott, ami csak megkönnyítette a férfi dolgát, hisz így nem kellett senkinek sem magyarázkodnia, hogyan talált rá a fiúra. Áldotta az eszét, hogy a félnótás segédjét is visszaküldte a többiekkel, most úgyis csak láb alatt lenne, bár attól függetlenül még be kell avatnia a történtekbe. Erősen magához szorította a sebesült kölyköt, majd fél kézzel előhalászott egy apró tárgyat a zsebéből, majd a jelszót kimondva visszatért az Ispotályba.

Szerencséjére a zsupszkulcs egyenesen a Bájitalmérgezések osztályára vitte őket, így senkinek sem tűnt fel az érkezésük. Perselus berontott a második kórterembe, ahol négy ágy volt felállítva, s mindegyik üresen állt, majd az ablakhoz legközelebbihez lépett, s a fekete hajú fiút lefektette a fehér ágyneműre, majd egy gyors bűbáj segítségével eltüntette annak zsákszerű ruháit. Ám azonnal elnémult, mikor meglátta a kicsi testét, melyen nem csak friss sebek, hanem régi forradások is voltak, nem is kevés.
Felemelte a pálcáját, és apró köröket leírva a gyerek felett elállította a vérzést, majd nekilátott, hogy ellássa sérüléseit. Akármilyen rossz állapotban is volt, mégse volt belső sérülése, így viszonylag hamar kitisztította a sebeket, s a többségét be is forrasztotta. Az egyik karja és az orra eltört, itt is alkalmazta a szükséges bűbájokat. Végül gyengéd mozdulatokkal letisztogatta az alvadt vért a fiú sápadt bőréről, majd pizsamát bűvölt rá. Utoljára a homlokát törölte meg, hisz az ott lévő vágást még nem tudta begyógyítani rendesen, ám mikor végighúzta a puha rongyot az említett testrészen, majdnem elvágódott a döbbenettől. A fiú homlokán ugyanis egy villám alakú sebhely húzódott. Megbénította a tudat, hogy az előtte fekvő gyermek Harry Potter volt.



Kategória: Hotaru: Kitörő varázs | Hozzáadta:: KristineHolt (2012-05-15)
Megtekintések száma: 1738 | Hozzászólások: 10 | Helyezés: 4.5/2
Összes hozzászólás: 10
6 Erikson  
0
Szia! Jól indul a történet. Jól sejtem, hogy ez nem ex-halálfaló Piton lesz? Örülök, hogy a Szent Mungóban dolgozik. Harry egész családja meghalt? Remélem!

10 Hotaru  
0
Szia! Igen, jól sejted, itt Pitonnak semmi köze a csúnya bácsikhoz... Hogy mi lett Harry "családjával" az majd a köviben kiderül! Olvasd majd el azt is XD =)

5 mzperx  
0
Szia, én is csak csatlakozni tudok az előzőekhez. Jól kezdődik! biggrin Ha Pitont nem a gyötrelmes életúton képzelem el, amelyiken megismerhettük, akkor azt hiszem én is, hogy a gyógyító, sőt sokkal inkább egy főgyógyító szerepében tudom elképzelni. Peterről valahogy azonnal Féregfark képe ugrott be, és most nem tudok szabadulni tőle, pedig egyértelműen nem ő az, mégis, remélem a következő fejezetekben kissé majd változik róla a képem

9 Hotaru  
0
Szia! Pitonból még simán lehet főgyógyító, pár év múlva... biggrin Peter csak úgy jött, igazából ez az egyik kedvenc angol nevem, és ő határozottan jobb kari lesz mint Féregfark. És köszi az ötletet, most szépen belefogom őt szőni a történet sűrűjébe biggrin Köszi a kritikád ^^

4 KristineHolt  
0
Én is beállók az üdvözlők sorába - a kritijeimet nem ismétlem meg, de igérem a frissnél majd tőlem is kapsz!
Üdv, a fedélzeten hello

8 Hotaru  
0
Okés, és köszi előre is biggrin ^^

3 Smaragd  
0
Szia, Hotaru!
Üdv, az oldalon. Amint lesz egy kis időm elolvaslak, és hagyok kritit is!
Na, jó inkább most: biggrin
Átfutva az első fejezetet nagyon jónak tűnik a történet, igaz nekem egy kicsit fura Piton a gyógyító szerepben. (Nem tudom, hogy így mennyire marad pitonos, hisz itt nem nagyon van oka szarkasztikusnak, és félelmetesnek lenni.) Öt ember halt meg? Kettőt már tudok, és talán egyet még sejtek... applause

7 Hotaru  
0
Szia! XD Köszi, hogy ilyen gyorsan írtál! Hm, Piton mindenkinek fura... Na sebaj XD Csak azért 5 ember halt meg, mert az 2+3 az meg 23 szal csak hogy meglegyen a kedvenc számom XD És hogy ki majd a köviből kiderül. biggrin Remélem azt is elolvasod! XD

1 Mary32  
0
Szia!

nagyon tetszett főleg, hogy Piton nem a megszokott környezetben van bár szerintem remek gyógyító:D hát kíváncsian várom a folytatást

heart

Mary

2 Hotaru  
0
Szia! Köszi szépen, örülök neki, hogy tetszik! A következő most került fel, olvasd el azt is! ^^ biggrin

Név *:
Email *:
Kód *:
Zsupszkulcs
  • Tollforgató
  • Toll-Fész

  • Szavazás
    Mit szólsz egy új kihíváshoz?
    Összes válasz: 43

    Belépés


    Csevegő

    Infó

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0
  • Total users: 313

  • Iránytű
  • Smaragd fic ajánlója
  • PTC oldal
  • Smaragdvilág
  • Scale írópalattája
  • Hotaru Világa

  • Fejezetek, egyebek
    Kritikák: 404
    Fórum: 62/2785
    Képek: 21
    Hírek: 6
    Downloads: 5
    Fejezetek: 83
    Vendégkönyv: 1

    A fejezet kategóriái
    Severitus/ Ha kiderül az igazság... [30]
    Hotaru: Kitörő varázs [3]
    KristineHolt: Második tavasz [2]

    Keresés

    The Best

    Zene nélkül soha

    Megosztás

    Designed by:KristineHolt © 2024